Szerinted, hogy éljen "olyan életet, mint másik nemet kedvelő társaik ", ha a kapcsolatát sem vállalhatja fel? Ha nem mehet ki az utcára a párja kezét fogva, mert megszólják? Hogyan éreznéd magad, ha ugyanezt Te sem tehetnéd meg szabadon?
Nyilván magyarázni lehetne, hogy miért vonulnak fel, de minek, ha az itt kommentelők többségénél ott kezdődik az elfogadás, hogy "nem zavar, ha/de/stb.". Amíg feltételeket szabtok, nem fogadtok el semmit.
Sajnos feltételek vannak és lesznek is. Hiába próbálom meg elfogadni őket, igenis vannak olyan gondolataim, hogy elfogadom őket, ha...
Azt miért nem lehet megérteni, kedveseim, hogy egy heterónak sem könnyű ám azt bevenni, ha két azonos nemű embert lát mondjuk csókolózni?
Ez nem undorító dolog, de mielőtt végiggondolhatnám, átsuhan rajtam az érzés, hogy ez így nem oké. Sajnálom, ez van. Agyban tehát toleráns vagyok, a zsigereimben még mindig nem. Majd talán az ükunokáim ezt is elmondhatják magukról.
