Köszönöm :)
Ez a legrosszabb az egészben, hogy nem tudom, hogy miért ezeket vonzom be. Tuti, hogy itt van az orrom előtt a magyarázat, csak nem látom meg, és baromi bosszantó, mert ha tudnám, változtatnék rajta. Mert azért az nyilvánvaló, hogy valami velem sem klappol.
Bár most azzal kísérletezek, hogy nem kezdeményezek többet pasinál. Mert eddig - 1 kivétellel - az összes pasimat én szedtem fel. És az elméletem szerint már itt felborul a férfi-női szerep a kapcsolatban, a nő lesz a kezdeményező, a pasi elkényelmesedik, elvégre semmit nem kellett tennie a nőért, hogy megszerezze, hát azért sem fog tenni semmit, hogy megtartsa - persze mindez nem tudatosan zajlik benne, oh, be' szép is lenne, még a végén változtatni tudna rajta - ha akarna -, tehát elkényelmesedik a kapcsolatban, a nőt ez zavarja, ő lesz a határozott, irányító fél a kapcsolatban, míg a pasi csak ül szépen a kényelmes, de szar kapcsolatban és amikor a nő kiteszi a szűrét csak sír, mert nem érti, hogy mi volt a gond.

Ergo nem szedek fel több pasit :D

"...ha volt is már sose volt még tulélö,aki elmondhatná milyen is volt..."

Ez kicsit ellentmondásos.... Ha lett volna túlélő, akkor az nem lett volna világvége, ergo ha van túlélő, nincs mit elmondani... :D
Ha meg világvége és nincs túlélő, akkor meg ugye nincs aki elmondja... :D

Köszönöm :)
Ez a legrosszabb az egészben, hogy nem tudom, hogy miért ezeket vonzom be. Tuti, hogy itt van az orrom előtt a magyarázat, csak nem látom meg, és baromi bosszantó, mert ha tudnám, változtatnék rajta. Mert azért az nyilvánvaló, hogy valami velem sem klappol.
Bár most azzal kísérletezek, hogy nem kezdeményezek többet pasinál. Mert eddig - 1 kivétellel - az összes pasimat én szedtem fel. És az elméletem szerint már itt felborul a férfi-női szerep a kapcsolatban, a nő lesz a kezdeményező, a pasi elkényelmesedik, elvégre semmit nem kellett tennie a nőért, hogy megszerezze, hát azért sem fog tenni semmit, hogy megtartsa - persze mindez nem tudatosan zajlik benne, oh, be' szép is lenne, még a végén változtatni tudna rajta - ha akarna -, tehát elkényelmesedik a kapcsolatban, a nőt ez zavarja, ő lesz a határozott, irányító fél a kapcsolatban, míg a pasi csak ül szépen a kényelmes, de szar kapcsolatban és amikor a nő kiteszi a szűrét csak sír, mert nem érti, hogy mi volt a gond.

Ergo nem szedek fel több pasit :D

Nálam aktuális a cikk, hasonlón gondolkodtam ma is, csak én kizárólag a pasikra vonatkozóan... Két éve nincs barátom, annak ellenére, hogy jelentkező akad bőven. Rá kell jönnöm, hogy jobb egyedül lenni.
És inkább vagyok egy önző, egyedülálló, karrierista dög ( :D ), mert sokkal boldogabb vagyok így, mint hogy koloncot vegyek a nyakamba egy pasival és érezzem magam inkább az anyjának, mint a barátnőjének, mert önálló gondolkodásra nem képes, véleményt alkotni nem képes, nem beszélve ugye a felelősségvállalásról és egyéb dolgokról... Az életével fogalma sincs, hogy mit kezdjen, úszik az árral, várja a csodát, a problémáit nem oldja meg, csak nyüszög és sír, ha valami nem jó, sajnáltatja magát stb, stb, stb....... Na nem, ez nekem nem kell. (És nem, ez nem egyetlen pasi, hanem egy nagyon nagy százalékuk.)
Persze nem arról van szó, hogy soha többé nem akarok senkit, mert van nagyon-nagyon-nagyon elvétve olyan férfi is, aki nem ilyen és én inkább várok egy ilyenre... :D

"Persze hogy nem foglalkozunk a javítgatással, csiszolgatással, hisz megszoktuk, ha valami nem jó, veszünk helyette másikat..."

Sajnos az én tapasztalatom a pasikkal az, hogy hiába javítgatom, csiszolgatom a kapcsolatunkat, próbálom elérni, hogy változtasson az olyan hibáin, amik alapból halálra ítélik a kapcsolatot (pl. korai magömlés és bocs, de pár másodperc nekem kevés...), ehhez én egyedül kevés vagyok, mivel ehhez ő is kéne. Csakhát nem. A változásra való hajlam legkisebb jelét nem mutatják, csak az ígérgetések jönnek. Ebből nem kérek köszönöm...

Önző vagyok, igen, hála istennek, volt amikor még nem voltam ilyen és akkor mások volt velem önzőek (naív tizenéves voltam). Igen, tőlük megtanultam, hogy nem éri meg feltétlenül odaadónak lenni egy kapcsolatban. Azt ki kell érdemelni. Az önzőség ma már sztem a túléléshez kell. Aki nem önző azt kegyetlenül kihasználják. Ember embernek farkasa ugye...

Scusa a sok általánosításért, de egy ennyire általánosító cikk után, talán megengedhettem magamnak... :D

Na és persze akinek nem inge....

Nálam aktuális a cikk, hasonlón gondolkodtam ma is, csak én kizárólag a pasikra vonatkozóan... Két éve nincs barátom, annak ellenére, hogy jelentkező akad bőven. Rá kell jönnöm, hogy jobb egyedül lenni.
És inkább vagyok egy önző, egyedülálló, karrierista dög ( :D ), mert sokkal boldogabb vagyok így, mint hogy koloncot vegyek a nyakamba egy pasival és érezzem magam inkább az anyjának, mint a barátnőjének, mert önálló gondolkodásra nem képes, véleményt alkotni nem képes, nem beszélve ugye a felelősségvállalásról és egyéb dolgokról... Az életével fogalma sincs, hogy mit kezdjen, úszik az árral, várja a csodát, a problémáit nem oldja meg, csak nyüszög és sír, ha valami nem jó, sajnáltatja magát stb, stb, stb....... Na nem, ez nekem nem kell. (És nem, ez nem egyetlen pasi, hanem egy nagyon nagy százalékuk.)
Persze nem arról van szó, hogy soha többé nem akarok senkit, mert van nagyon-nagyon-nagyon elvétve olyan férfi is, aki nem ilyen és én inkább várok egy ilyenre... :D

"Persze hogy nem foglalkozunk a javítgatással, csiszolgatással, hisz megszoktuk, ha valami nem jó, veszünk helyette másikat..."

Sajnos az én tapasztalatom a pasikkal az, hogy hiába javítgatom, csiszolgatom a kapcsolatunkat, próbálom elérni, hogy változtasson az olyan hibáin, amik alapból halálra ítélik a kapcsolatot (pl. korai magömlés és bocs, de pár másodperc nekem kevés...), ehhez én egyedül kevés vagyok, mivel ehhez ő is kéne. Csakhát nem. A változásra való hajlam legkisebb jelét nem mutatják, csak az ígérgetések jönnek. Ebből nem kérek köszönöm...

Önző vagyok, igen, hála istennek, volt amikor még nem voltam ilyen és akkor mások volt velem önzőek (naív tizenéves voltam). Igen, tőlük megtanultam, hogy nem éri meg feltétlenül odaadónak lenni egy kapcsolatban. Azt ki kell érdemelni. Az önzőség ma már sztem a túléléshez kell. Aki nem önző azt kegyetlenül kihasználják. Ember embernek farkasa ugye...

Scusa a sok általánosításért, de egy ennyire általánosító cikk után, talán megengedhettem magamnak... :D

Na és persze akinek nem inge....