Ez pont olyan, mint mikor valahol magam elé engedek egy nőt, mert esetleg nem sietek, ő meg igen, vagy ha látom, hogy jön akkor kinyitom az ajtót és megtartom míg bemegy/kijön, nem rontok be előtte. Ettől még nem alakítok ki alá-fölé rendeltségi viszonyt.
A virág meg legyen vágott. Legyen vázában. Erre termesztették őket, nem vadon nyíló virágok amiket vandál módon levagdaltak, hanem üvegházban nevelték őket pont ezért.
És amelyik nő azt mondja, hogy nem szeret virágot kapni csak úgy az nem teljesen őszinte.
Főiskolán megcsináltuk azt 9 másik csoporttársammal, hogy mentünk és vettünk kb 150 szál szegfűt (amennyi volt a virágboltban), visszamentünk a főiskolára és válogatás nélkül minden szembejövő lánynak adtunk egyet. Egy sem mondta, hogy bocsi de nem. És látszott rajtuk, hogy örülnek neki.
Jaj, Istenem, ez mennyire kedves! :) Az ajtónyitogatásnak, meg előreengedésnek is úgy tudok örülni, mindig megköszönöm. Talán azért mert egyre ritkább. Középkorú férfiak simán benyomulnak elém a busz ajtajában, a tizenéves srácokról meg ne is beszéljünk.