Neked még soha nem volt olyan, hogy elsőre nem tetszett meg úgy különösebben valaki, de miután eltöltöttél vele x időt, megismerted, túlestetek pár beszélgetésen....valahogy kezdtél rá a szokottnál többet gondolni, vártad, hogy újra találkoztatok, és előbb-utóbb jött a felismerés, hogy hoppsza, full belezúgtam a nemrég még számomra "érdektelen" emberbe?
mert nekem nem is egyszer, és (ha ebből kapcsolat lett) bizony ezek voltak a leghosszabbak és legkomolyabbak. valószínűleg azért, mert nem (csak) a külső alapján kezdtem el elsődlegesen hozzá vonzódni, hanem olyan dolgok miatt, amik valójában összetartanak két embert.
ezért nem annyira egyszerű ez. mert nem feltétlen az első öt másodpercben szeretsz bele valakibe. sőt.
Őszintén?Nem volt ilyen...:$
Nálam úgy működik a dolog,hogy az első találkozáskor el tudom dönteni,hogy lehet-e esélye a dolognak,vagy sem.Rengeteg dolgot le lehet szűrni az első beszélgetéskor (mert nyilván én sem arra gondoltam,hogy ránéztem 3 másodpercig,és puff már szerelmes is lettem :)).Szóval még mielőtt kialakulna a barátság,én mindig eldöntöm a dolgot.Ha valakinél érzem,hogy hoppá,ezt az embert el tudnám viselni máshogy is,azzal nem fűzöm olyan szorosra a viszonyt.
Persze nem mondom,hogy mindenki ilyen...a szerelem tényleg annyira bonyolult,és mindenkinek mást jelent.Nekem is több idő kell ahhoz,hogy beleszeressek valakibe,de ha nincs vonzalom rögtön az elején,akkor nem fog működni (legalábbis nálam ez így van).
Barátságnak meg csak azt nevezem,aki már évek óta mellettem áll jóban-rosszban.Pl. nekem a legjobb barátom egy fiú.Csoporttársam volt az egyetemen,most kvázi kollégám,és vele beszélek meg mindent.7 éve ismerem,és soha eszembe sem jutott még,hogy "jajj de jó lenne,ha".:)
Próbálok lányokkal is barátkozni,de valahogy lányokkal nem tudok olyan jó viszonyt kialakítani...előbb-utóbb behalnak a "barátságaim",mert előjön a féltékenység...
