Sok igazság van a cikkben, viszont úgy gondolom, hogy az esetek többségében nem mintáról van szó, hanem az emberi természetről. Ugyanis, ha az illető partnert valóban minden alkalommal megkérem, hogy segítsen, ne egyedül tegyem rendbe a lakást, mikor lerogyok otthon 12 óra munka után, akárcsak Ő (és igen, ugyanolyan fáradt vagyok, mint Ő), és nem teszi meg, hát akkor Rám marad a rend megteremtése az utolsó erőmmel. Tehát - tételezzük fel, h. szeretem/akarom annyira, hogy megvárom/kivárom a változását, de- úgy beszélek Hozzá, mintha a gyerekem lenne (nem megmondtam már százszor, hogy mosogass el, legalább magad után?). És akkor még nagyon korrekt volt a helyzetnek a megoldása...
(Ez pont olyan, mint, amikor valaki kurvásan, vagy csak pőrén öltözik. Természetesen a legtöbb ember úgy fog viszonyulni is hozzá, holott nem is "az". Senki nem lát majd bele a lelke bugyrába, hogy Ő a regények elbűvölő, örök elit, ártatlan és illemtudó főhőse, csupán ma ehhez az öltözékhez volt kedve...)
Tehát, ha eljátszom a lustát, az értetlent, ne csodálkozzak/háborogjak azon, ha úgy beszélnek hozzám, mint egy lustához, egy értetlenhez. Mint egy gyerekhez. És így tovább.
Véleményem szerint, általában az ember saját magának produkálja ki azt, hogy milyen stílusban/hangnemben beszélnek vele/hozzá, függetlenül attól, hogy a felmenő szépekig hogyan éltek és bántak egymással a rokonok.
a szívemből szóltál!!!
ha lesz fiam, megtanítom főzni, vasalni, vásárolni, hogy ne amiatt keressen anya-pótlékot, mert képtelen magát ellátni. a legtöbb Társam ezzel így volt. anyuka meg éna segge alá toltunk mindent, ő mit csinált? fáradtan hazajött a munkából, -én is dolgoztam vagy iskolába jártam- és kb. elvárt vacsorára 1 kétfogásos kiadós vacsorát,egy tiszta lakást, pihent nőt, szexbombát,..stb.
ja hogy neki is tennie kéne valamit? de hát őt dolgozott!...stb
nekünk, nőknek kellene máshogy nevelni a fiúkat, hogy ne önző kisfiúként boldog lébuckálásban éljék az életüket, amíg mi gürizünk rájuk!
