Ez tényleg gyerekes hozzáállás. A cikkben felsorolt férfitípusok (lehet vele bulizni, a másikkal tudok beszélgetni, stb.) nekem a barátaim. És ez pont így jó. Azért nem a pasiim, mert ahhoz ez így kevés.
Másrészt ha szerelmes vagyok én iszonyatosan tudom szeretni a másik ember tökéletlenségeit (mondjuk inkább azokat, amik a külsőt illetik). Ezektől (is) lesz ő az a különleges ember, akit szeretek. Nem tudom máshogy leírni na. :D De semmiképp sem pipálgatom a tizes listát, hogy hát benne ez is megvan, pipa, ez is meg van, pipa, jahhátbocsi ez nem, inkább tovább is biciklizem...
Maga az ember számít, a személyiség, az összkép. És szerintem ennyi az egész.
Te tök sokat okosodtál mostanában.
