Időről-időre megjelenik egy furcsa tünet a szerkesztőségünk tagjai között, ez pedig nem más, mint a szemremegés. Olyan fura, irányíthatatlan mozgás a szemhéjon, de mintha a golyó is bele-bele moccanna. Idegesítő, bár nem fájdalmas, és nem is zavarja az embert a tevékenységében - leszámítva azt, hogy ilyen esetekben inkább erre koncentrálunk, mint másra. Mivel sok ismerősünknél előfordul, így nem fordítunk rá különösebb figyelmet, épp csak megjegyezzük, hogy "Már megint remeg a szemem". Bosszantó kis apróság, de mi ez?
Természetesen, mint minden apró tünetre, erre is hiteles választ akartam kapni, ezért a legutóbbi szemészeten tett látogatásomkor rákérdeztem a dokinál, hogy ez mi. Nem lepődött meg, azt mondja, a praxisában évről évre egyre több fiatal felnőtt jelenik meg ezzel a tipikus panasszal. Ő betudja a monitor előtt töltött sok órának, és természetesen okolja a stresszt, a kimerültséget, a fáradtságot. Mivel a kimerültség egyik okozója az ionháztartás felborulása, érdemes magnéziumot, kalciumot szedni, és sokat pihenni.
A szemész szerint nagyon ritkán előfordul, hogy korrekcióra szoruló látászavar bújik meg a szemremegés hátterében, ezért érdemes mindenkinek elmenni szemészetre, aki ilyenben szenved. Más betegségek is lehetnek ilyen hatással a szemünk feletti kis bőrlebenyre, például a pajzsmirigytúltengés. Ahogy azt a nehézfémmérgezés kapcsán is írtuk, egy amalgámmal tömött fog, esetleg a Candida-gomba burjánzása is kiválthatja a tikkelést.
Találós kérdés: h betűvel kezdődik és nem szeretnéd, ha egy bimbózó kapcsolat elején elkapna. A pontos válasz két jóbarát: Hasmenés és Hányás. Egyiket sem kedveljük, főleg ha az első randik valamelyikén tör ránk, és sajnos hiába szorítunk alul vagy felül, ami ki akar jönni, az ki is jön…
Gyomorból le
A hasmenést okozhatja bizonyos ételekkel szembeni túlérzékenység, sok rostos táplálék fogyasztása, különböző fertőző betegségek, na és az idegesség is kiválthatja. Ez utóbbi ok egy párkapcsolat hajnalán könnyen előfordulhat. Barátnőm mesélte, hogy a második randiján kétségek kezdték gyötörni, miután a srác már tíz másodperce nem szólalt meg. Persze az idegeskedés barátnőm gyomrában folytatta a harcot, és ő összeszorított hátsóval szaporázta lépteit, hogy eljusson a kocsihoz. Természetesen a játékba a fiút is be kellett vonni, aki a tizenöt éves Suzuki Swiftet Forma 1-es autókat szégyenítő módon gyorsította semmiről százra. Mivel a pasi lakása közel volt, ezért oda száguldoztak, miközben sikerült begyűjteni egy kosárra való útra hajló faágat.
Szerencsére földszinti lakásba mentek, de a lány a parkolótól illemhelyig vezető utat így is pingvinjárásban tette meg, hangos indián kiáltások közepette. Végül a híg anyag rendeltetésszerű helyére került. Barátnőm elég kínos pillanatokat élt át, viszont a fiatalember jókat derült a történteken, és azóta is tart a nagy boldogság. Engem egyszer az autópályán akart vécére kényszeríteni a hasmenés. A probléma mindössze abban rejlett, hogy épp elhagytunk egy benzinkutat, amikor kopogtatni kezdett a hasfalamon a kis komisz, és a következő két betűs kitérő húsz kilométerre volt. Amennyiben odahaza ér bennünket a hirtelen áldás, gyógyteával (párlófű-, földiszederlevél- vagy málnalevéltea) enyhíthetjük a kellemetlenséget. A bennük lévő tannin hat a belek nyálkahártyájára, ezzel segítve a folyadék felszívódását. A hasmenés kezelésének egyéb módjairól itt olvashatsz.
Gyomorból fel
A hányás a szervezet védekező reakciója a tápcsatornába került nem megfelelő, mérgező vagy fertőző anyagokkal szemben. Kiváltó okai között szerepelhet a gyomor telítettsége, kellemetlen szagok érzése, forgó mozgás, vagy akár a szorongás is. Évente egy-két alkalommal fordul elő velem, hogy a magamhoz vett táplálék szájon át kíván távozni. Miért is ne, az egyik ilyen alkalom épp a férjemmel való kapcsolat kezdeti stádiumában köszöntött rám. Ugyan már kora este is émelygett a gyomrom, ennek ellenére legyűrtem a hawaii pizzát, sőt a laza vacsorát követő séta sem esett nehezemre. Aznap éjjel nála aludtam, és hajnali három magasságában iszonyú hányinger ébresztett. Imádkoztam, hogy ne most kelljen öklendezési csúcsokat döntögetnem. Nem vált be az ima. Pakoltam a Kedves vécéjét rendesen. Mindennek tetejébe még be is nyitott az ajtón, jól vagyok-e. Igen, az állapotom tökéletesre változott, így, hogy belsőségeimet is feltárhattam előtte. Persze a legnagyobb dobás másnap reggel ért el, amikor a Nagy Ő huncutul mosolyogva megjegyezte:”Hagytál egy használt répát a vécécsésze mellett…” Nyúzott ábrázatomat egyből az asztalnak nyomtam. Hányás esetén pár napig ne fogyasszunk nehéz ételeket (célszerű főtt rizst vagy főtt krumplit enni), és gyakran igyunk kis mennyiségű folyadékot (vizet, hideg teát). A tapasztalatok szerint a hideg folyadékok jobban megmaradnak a gyomorban. A hányás nem csak folyadék-, hanem sóvesztéssel is jár, amit szintén pótolni kell. Majszoljunk sós ropit, sós kekszet.
Te hogyan kezeled az alsó-és felső folyásokat? Na és a párod?
Az olvasói cikkek
tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget.
Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A
szerkesztés jogát fenntartjuk!
Szusszansz egy nagyot, jóleső érzéssel nyugtázod, ez volt az utolsó munkanapod, előtted áll két hét felhőtlen pihenés. Pár nap múlva a munkahelyi emlékek utolsó morzsáit is kitörölve a szemedből vidáman kezdenéd a napot - ha nem lenne kétszeresére dagadva a fejed, nem kaparna a torkod, nem ömlene rólad a hideg veríték. Beteg vagy. Gratulálunk, az úgynevezett let down effecthez van szerencséd. Nem lúzer vagy tehát, csak a törvényszerűságet követed.
Biztos sokan ismeritek már ezt a lehetetlenül bosszantó jelenséget. Mindegy, hogy egy feszített munkahétről vagy egy kemény vizsgaidőszakról beszélünk, a jelenség mögött álló okok azonosak, na és persze a következmények is. Valamilyen okból kifolyólag különösen fontos, hogy helyt álljunk, hogy ne omoljunk össze - ez a "nem engedhetem meg magamnak, hogy megbetegedjek" - időszaka, az igazi stresszhelyzet. Tudjuk, hogy a stressz könnyen megbetegíthet, ismerjük annak idegrendszerre gyakorolt hatásait, a gyomor- és emésztési gondokat vagy akár az izomfájdalmakat. Ha pedig megértjük, hogy a stressz hogy működik, az is logikussá válik, miért történhet meg olyan gyakran, hogy szusszanás helyett az ágyat nyomjuk.
Régen a stesszt egy támadó vadállat közeledése vagy maga a vadászat felfokozott idegállapota váltotta ki, minek hatására az izmok tónusba jöttek, megfeszültek, készen a kitötésre vagy a menekülésre. Megemelkedett a vérnyomás, nőtt a vércukorszint, termelődött az adrenalin. Ám míg régen a kitörés és menekülés rendre meg is történt, az izmok mozgásba lendültek, a azokban felgyülemlett erő, feszültség feloldódott. A ma minket érő stresszhelyzetekre testünk hasonlóképp reagál, csak a felkészülést nem követi cselekvés, a szélsőségesen megemelkedett belső feszültség képtelen ily módon elillanni, így bent dolgozik tovább. A stressz alatt álló embert - és állatot - a stressz ideje alatt pedig pontosan ez a felfokozottság védi, százzal pörög mindenünk, s a szelep kinyitásának pillanatában leeresztünk. És ilyenkor köszönt be a betegség.
Gyakori, bár orvosilag nem létezik. Valójában sok-sok tünete van, tehát nem betegség, hanem állapot, bár a csúcspontját jelenségként éri el. Tulajdonképpen egyfajta pszichózist jelent.
Ez van
Klasszikus tünete, hogy hiába szeretnél egy bizonyos gondolatról leszakadni, egyre csak agyalsz, gondolkodsz, egyre mélyebben belelovalod magad, és képtelen vagy elterelni a figyelmedet. Mivel nem kellemes gondolatokról van szó, ezért ez a negatív érzés elhatalmasodik rajtad, és olyan a fejed, mint aki citromba harapott, ezt szóvá is teszi a környezeted. Persze ez egy konstans állapot, nem feltétlenül kell idegösszeomlásra gyanakodni, ha egyszerűen rossz kedved van. A józan ész feletti kontroll elvesztése is velejárója lehet, olyan gondolatokat, terveket szövögetsz, melyek abszolút irreálisak, de mégis számodra megoldhatónak tűnik. Mit lehet tenni az ilyen irreális gondolatokkal? Hát huszonhatszor végig kell gondolni. Jellemző élmény, hogy ítélőképességünk nem működik, nem világos, hogy mikor mit kellene tennünk, mit kellene mondanunk, hogyan kellene viselkednünk. Botrány! Na, igen szinte már-már a mindennapok részévé válik: nem vagy toleráns, pont teszel rá, hogy mások mit gondolnak, szívesen csinálod a feltűnést, a botrányt. Mindezekből nem csoda, ha egy olyan mértékű feszültség generálódik benned, ami már fizikai panaszokat is okoz a testedben: állandó fejfájás, görcsök, ismeretlen eredetű hasfájás, émelygés, vérnyomás-ingadozás.
Tegnap délután lágy napsütésben villamosoztam át szépen lassan a Margit hídon. Ugye itt a bringások egy ideje csak tolhatják a cangát, mert kicsi a hely, gyalogosokat védeni kell, ilyesmi indokok miatt. Természetesen van néhány kerékpáros, aki felpattan a nyeregbe és szépen lassan, komótoson átteker a pesti vagy budai oldalra. Tegnap is szemtanúi voltunk egy ilyen esetnek: Budáról Pest felé bringás lassan, már-már az ideiglenes kerítéshez tapadva lavírozott át csöndben. Szembe jöttek a járókelők, más biciklisták, voltak gyalogosok, akik megelőzték, tényleg lassan ment. Egyszer csak egy negyvenes pasi, aki elsétált biciklis főhősünk mellett, olyat rúgott a kis piros bringa hátsó kerekébe, hogy csak a fiú lélekjelenlétén múlott, hogy nem borult meg. Döbbenten haladtam tovább a villamossal...
Mióta újra a BKV járműveire kényszerültem, sok-sok bunkóságot, parasztságot, feszültséget tapasztalok. Néha szégyellem, hogy embernek születtem. Ma reggel a HÉV-en lelkesen tettem le a fenekem az egyik ülésre, ahol épp nem ült senki, szerencsére. Igen, mondom szerencsére, és nem azért, mert így ki tudtam nyújtani a lábaimat és a táskámat magam mellé tehettem, semmi ilyen kényelmi szempont nem vezérelt abban a kifejezésben, hogy "szerencsére". Miközben ugyanis tettem le a táskámat, felfedeztem, hogy mellettem alig tíz centire öt darab gombostű áll ki az ülésből, mint egy tűpárnából! Valaki kedves heccből beleállított az ülésbe néhány tűt. Megdöbbenésemnél csak a felháborodásom volt nagyobb, szépen ki is szedtem a tűket, nehogy valaki tényleg beleüljön. Ez humoros? Vagy miért tette oda? Mit ártott egy vadidegennek egy másik idegen, hogy ilyen aljas mókára vetemedjen?
Mi történt az emberekkel? Ez két teljesen hétköznapi példa tizenkét óra leforgása alatt egy városban, fehér emberek között. Miért vagyunk gonoszak, aljasak oktalanul? És okkal azok lehetnénk? Miért van ilyen borzalmas kisugárzása városnak? Miért burjánzanak egyre nagyobb területen a negatív energiák? Mi okunk a szemétkedésre? Jobb így?
Kismillió konvenció nyüzsög körülöttünk, amik folyton arra ösztönöznek minket, hogy normálisan viselkedjünk, legyünk hasznos tagjai a társadalomnak és semmiképp se tegyünk megbotránkoztató dolgokat. Gyerekkorunktól kezdve belénk nevelnek egy csomó sztenderd viselkedési panelt: ne káromkodjunk, ne legyünk lusták, ne bömböltessük a zenét... Mikor aztán kiszakadunk a családi fészekből, legtöbbször jóleső érzéssel tölt el minket, hogy végre szabadon garázdálkodhatunk (értsd délig alhatunk, szétdobálhatjuk a ruháinkat) de milyen kár, hogy ezek miatt sokszor állnunk kell a rosszalló tekinteteket. A notórius normakövetőknek üzenjük: rosszalkodni igenis egészséges! Magadra ismersz vagy te vagy a kivétel?
Dühöngj ha jól esik!
Idegességünkben tombolni nemcsak lelkünknek, hanem a vérnyomásunknak is jót tesz. Ha sikerül kellően kiadni dühünket, a szervezetünkben termelődő stresszhormonok is gyorsabban elszállnak, hiszen a vérnyomásunk hirtelen megugrik, majd a harag a kiadott dühvel együtt tovatűnik. Jennifer Lerner pszichológus kutató kilencvenkét tanulóval végzett stressz kísérletet. A teszt alatt megválaszolandó kérdéseket tett fel a hallgatóknak, akiket érthető módon frusztrációval töltött el, ha rossz választ adtak. A helyiségben elhelyezett kamerákkal rögzítették, hogy melyik tesztalany arcára ül ki a csalódottság bármilyen formája, eközben figyelték pulzusukat és a vérnyomásukat is. A kísérlet során kiderült, hogy azok a diákok, akik hagyták szabadon megjelenni a grimaszokat és a fintorokat, gyorsabban túlléptek a kudarcon, hiszen vérnyomásuk hirtelen felment, majd gyorsan alábbhagyott, miután sikeresen kiengedték a gőzt. Azok a hallgatók, akik rezzenéstelen arccal tűrték a "megalázást", stagnáló stresszhormon szintet mutattak, ami hosszan tartó idegességet eredményezett. Mit jelent ez? Hát azt, hogy bátran vágjunk pofákat, bátran dühöngjünk, ha épp ahhoz van kedvünk, hiszen ezzel csak jót teszünk testünknek, de közben persze nem árt ügyelni a berendezések és a társaink épségére.
Kimondtam a bé betűs szót
Többségünk rendszeresen káromkodik: egyesek csak adekvát helyzetben beszélnek csúnyán, míg mások kötőszóként használják a mocskos szavakat. Dr Richard Stephens vezetésével végeztek a káromkodásra irányuló kutatásokat, amelyek során azt vizsgálták, vajon összefüggésen áll-e a fájdalomtűrő képességünk és a kimondott csúnya szavak mennyisége. A kísérlet során hatvannégy önkéntest kértek arra, hogy tegyék kezeiket jeges vízbe, majd ismételgessék az előzetesen kiválasztott szitokszót. Később szintén jeges megpróbáltatás elé állították az alanyokat, de ezúttal meg sem mukkanhattak. Végeredményként kiderült, hogy a káromkodó önkéntesek átlagosan negyven másodperccel tovább tudták a jégdarabok között tartani a kezüket. Dr. Stephens szerint a káromkodás megemeli az adrenalin szintet, ami akár életmentő is lehet, hiszen véleménye szerint egykoron az ősemberek is hangos csatakiáltással próbálták felnyomni magukban az adrenalint, hogy vadászat közben élesebb érzékkel támadhassanak a vadállatokra.
Heverészni jó
Mint tudjuk, a lustaság a hét főbűn egyike, holott akár évekkel is meghosszabbíthatja életünket. Hogy is van ez? Peter Axt professzor a vadonban és az állatkertben élő oroszlánokat hozta fel példának: míg a Serengeti Nemzeti Parkban élő sörényesek átlagosan nyolc évig élnek, addig az állatkertben tengődő társaik akár húsz évig is húzzák. A hosszú élet titka a stresszmentes mindennapokban rejlik, vagyis minél kevesebbet feszkózunk, annál nagyobb eséllyel éljük meg az aggkort. Ennék fényében ne szégyenkezzünk, ha heti több délutánt is szunyókálással, vagy álmodozással töltünk, hiszen klinikai tesztek igazolják, hogy az agyi aktivitás merengés közben jóval nagyobb, mint mikor rutinszerű dolgokat végzünk. Függönyt be, redőnyt le, tessék rendszeresen pihegni!
Fúj, fúj házimunka!
A mai modern társadalmunk steril és tiszta, mégis egyre több az asztmás, illetve nő az autoimmun megbetegedések száma is. Kényszeresen lötyköljük a fertőtlenítőszereket, dörzsöljük antibakteriális kendőkkel a kezeinket, holott ezek akár egészségkárosító hatássokkal is bírhatnak. Nem arról van szó, hogy hagyjuk zöldre penészedni a mosatlan edényeket, arra viszont érdemes figyelni, hogy ne lélegezzünk be túlzott mennyiségű kemikáliát. Brit tudósok (!) kimutatták, hogy azoknak a várandós nőknek, akik terhességük alatt rendszeresen érintkeztek tisztítószerekkel, negyvenegy százalékkal nagyobb esélyben lett asztmás a gyerekük még hét éves koruk előtt. Ugye, nem hiába mondjuk, hogy próbáljuk ki a bio tisztítószereket vagy legalább szellőztessünk ki alaposan, miután kisuvickoltuk a fürdőszobát.
Hangosabban szeretném
Bizonyára közületek is sokan a hangos zenehallgatás megrögzött hívei. Anyukátok mindig rátok szól(t), hogy halkítsátok le a bömbölő muzsikát? Ezek után érveljetek azzal, hogy a hangos zenebona stimulálja az agyat, ami nagyjából olyan kielégüléshez vezethet, mint amit szex, vagy olyanhoz, amit evés után érzünk. Hangos zenére ugyanolyan elemi dolog vágyódni, mint mondjuk egy csókra, így nem meglepő, hogy mikor kielégítjük ezen vágyunkat, agyunk boldogsághormonokat termel. A felszabaduló endorfin szétárad bennünk, így megnyugszunk, csökken a vérnyomásunk és kicsit a nirvanában érezzük magunkat. Pszichológia tanárom mesélte, hogy néhány évvel ezelőtt németországi punk közösségeket vizsgáltak, vagyis az állapotos punk lányokat, akik folyton hangos zenét hallgattak. Kiderült, hogy miután megszülettek a bébik, és először találkoztak külvilági zenebonával, többségük fel tudta idézni az anyaméhben megélt kellemes zenei élményeket, és elmosolyodott.
Egy felmérés szerint az emberek saját elmondásuk szerint rosszul alvók, ezért néhányan összeálltak, és civil kezdeményezést indítottak a jó alvásért. A rossz alvás manapság a tíz leggyakoribb orvosi panasz egyike, ennek ellenére a "betegek" csupán tizenkettő százaléka fordul orvoshoz. A Pihent Agyúak Társasága (PAT) szemléletváltást sürget az alvással kapcsolatos gondolkodásban. Céljuk, hogy a tartós kialvatlanságtól szenvedők forduljanak orvoshoz, mielőtt problémájuknak súlyosabb egészségügyi, társadalmi, családi és szociális következményei lesznek.
A magyar lakosság 60 százaléka rosszul alszik - derült ki a hét európai országban közel hétezer emberrel készített nemzetközi online alvásfelmérés adataiból. A YouGov Plc.1 kutatása arra is rámutatott, hogy a kor előrehaladtával egyre több ember szenved a rossz alvás tüneteitől, mely a másnapi teljesítményt is nagy mértékben rontja. Ezen felül kísérő tüneteivel – levertség, türelmetlenség - megmérgezheti családi, baráti, munkatársi kapcsolatokat is.
Tik-tak, tik-tak
A kialvatlanságot azért kell komolyan venni, mert az kihat az élet minden területére. A rossz alvás lehet valamilyen komoly betegség jele, de tartósan okozója is. A napi stressztől a lelki problémákon át a szervi elváltozásokig számos oka lehet annak, miért nem tudunk jól aludni. Kevesen tudják, hogy a rossz alvás nemcsak egy másik alapbetegség tünete lehet, hanem gyakran önmagában betegség. Ilyenkor a belső biológiai óra elégtelen működése felelős a rossz alvásért és a kialvatlanságért. Azt, hogy valójában mi húzódik a háttérben, csak orvos tudja megállapítani.
