Nyilvános szexjelenetektől nem vagyunk már olyan messze. A bennünket körülvevő műtárgyakban már régen jelen van, a tévénkből félóránként kivillan egy mell, a monitorunkról már nem is beszélve, ami az internetre nyit ablakot. Zack Tipton a híres szemüvegdesigner, aki 2002 óra Magyarországon alkot és gyárt, újított egyet a már eleve izgalmas szemüvegkereteken. A keretek védjegye egyébként a két acélszár közé szorított filmszalag. Az iparos most úgy döntött, hogy a már eddig is használt 16 és 35 milliméteres filmszalagokat megdobja egy-két pikáns jelenettel. A szemüvegszárakba így megjelent Emanuelle és más retró szexfilm szereplő is, de persze felöltözött sztárokat is bele lehet tenni ezekben az egyedi szemüvegszárakban, mint mondjuk Woody Allent... Kinek mi tetszik! Nincs két ugyanolyan keret a kollekcióban. Az elkészítéshez nagy mennyiségű 16 mm-es filmet szereztünk be, amelyek az erotika mellett az alábbi kategóriákból kerülnek ki: softcore, hardcore, kommunista híradások, szovjet űrmissziók, box, sí, fekete-fehér rajzfilm és 35mm-es filmelőzetesek.
A Tipton szemüvegmárkáról egyébként annyit érdemes tudni, hogy Seattle-ben született meg az első ilyen márkájú szemüveg, 1998-ban. Zachary Tipton 2002-ben költözött Budapestre (édesanyja magyar), és régi vinyl lemezekből kezdett el gyártani okulárékat. A Vinylize kollekciót követte a Cinematique, ami a film cellulózból merített ihletet és futnak még a PAF sorozat termékei is, amelynek egyediségét az ultra minimál acél szár adja. A szakma elismerésén túl nagy örömet jelent számunkra, hogy olyan világhírű sztárok is vásároltak Tipton keretet, mint Mick Jagger és Elton John. Számos nemzetközi újság figyelt fel kollekcióinkra, többek között a New York Times is. Tehát az innováció náluk is folyamatos, így jutottak el a zenétől a pornóig. Érdemes benézni a Király utcai Orange optikába és megcsodálni ezeket a kiváló minőségű és gyönyörűen formatervezett szemüveget.
Hogy kinek mi fér bele a szexualitásba, mondhatni magánügy, az a magánügy, amiről a legtöbbet beszélünk, és aminek kapcsán oly könnyű ítélkezni és kinyilatkoztatni. Belefutottam egy eszmecserébe, amiben a nők döntő többsége teljes egyetértésben szögezte le, az arcra élvezés egyrészt pornós, másrészt a nőkkel szemben tanúsított megalázó, s ebből következően kerülendő szexuális cselekedet. A nagy egyetértésben alig-alig hallatszott ki néhány olyan megjegyzés, ami ezt a kinyilatkoztatást elvetette, bár akadt ilyen is.
Tény, hogy a pornó által tálalt helyzetek bizonyos százalékában ez - már csak a felvett testhelyzetből adódóan is - elnyomást, dominanciát és alázást, netán birtokmegjelölést mutat, ám felnőtt, okos emberek vagyunk, s tudjuk, hogy a pornó nem a való világ. Valaki ejakulátumát magunkba fogadni vagy magunkon érezni elfogadást és szeretetet feltételez, ami ezekből a jelenetekből természetszerűleg hiányzik. A képernyőn orrukat fintorító, szemüket összszorító, mosolyt magukra erőltető nők feltételezhetően nem életük szerelmének magját várják épp arcbőrükre hullani, így érthető a viszolygás. Pláne, ha ennél is mélyebb műfaji rétegekbe süllyedünk, mint például a szembeélvezés, ami még kifejezetten egészségkárosító is. Mindazonáltal az sem elhanyagolható tényező, hogy más magánéletébe nem látunk bele, szexuális játékaikba pedig még kevésbé, így akarva-akaratlanul véleményezzük és értékeljük magunkban, mivel operálnak a felnőtt filmek.
Hasonló a helyzet, mint a magazinoknál, tudjuk, hogy számítógéppel tökéletesített nőket mutogatnak, mégis frusztrál bennünket a látvány. A pornóval is így vannak sokan, sajnos köztük igen sok fiatal: ami ott van, az a szex, azt és úgy kell csinálni. Sokan pedig úgy vannak vele, hogy mindent elutasítanak, ami ott megjelenik, pontosan azért, mert az pornó, mert azok pornósok, és tisztességes nő nem tesz olyat. Semmiképpen nem élvezteti össze az arcát például - s úgy tűnik, ez a mozzanat valamiért jelentőségteljesebbnek tűnik a többinél. A nők egy része önbecsülésének lerombolását látja benne, más részük a szex játékosságát és a másik fél elfogadását.
A kérdés, amit ezennel kénytelenek vagyunk nektek is feltenni, nem más, minthogy akkor mehet vagy nem?
Nem könnyű a pornóiparról és a pornószínésznőkről értekezni, hiszen alig akad olyan, aki ne viszonyulna mély megvetéssel ezekhez a nőkhöz. Óhatatlan, hogy kérdések tömkelege merül fel: miért kezdték el, ha tényleg annyira borzasztó, akkor miért nem szállnak ki? Mi a helyzet azokkal, akik életük céljának tekintik a pornózást? A végtermék amit látunk, és ami tendenciaszerűen elöntötte az internetet, olykor csillogó életet mutat, holott a pornóipar gyakran nem kegyes a lányaihoz.
Sziasztok Shelley vagyok, pornósztár!
Iszonyú könnyű statisztikákkal és kimutatásokkal dobálózni, amik rendre alátámasztják, hogy a pornóipar virágzik, a benne dolgozó férfiak és nők pedig életük szerencséjének tekintik a felnőtt filmeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy kötelezően el kell zárkóznunk a számoktól, hiszen valóban meglepő adatokra bukkanhatunk a pornó tárgykörében. Előtte azonban nem árt, ha kicsit közelebb engedjük magunkhoz ezt a világot, mondjuk egy olyan nő történetén keresztül, aki megjárta a pornópoklot.
Hogyan írnál le egy nem épp idilli gyerekkort? Szexuális zaklatás? Nemtörődöm szülők? Szesz és drogok? Shelley Lubben ex-pornószínésznő ilyen gyökerekkel megáldva lépett be a pornóiparba, persze ő is megmászta a legális kurválkodás összes ranglétráját. Tizennyolc évesen kirúgták otthonról, pénz nélkül csövezett Californiában, mígnem egy "jószándékú" férfi megszánta, és pénzt kínált némi szexuális ellenszolgáltatásért. A lány a helyzetre és még ki tudja, mire való tekintettel, elfogadta az ajánlatot, és a jól ismert forgatókönyv szerint a lavina elindult az első stricheléssel. Shelley gyorsan prostituált lett, miközben sztriptíztáncosnőként is dolgozott, a talaj pedig viharos gyorsasággal csúszott ki dominacsizmái alól. Háromszor esett teherbe, ebből kétszer azt sem tudta, hogy ki a magzat apja, rákapott az alkoholra és a drogokra, a mélyrepülés közben pedig egy dologra koncentrált: minél több seb nélkül átvészelni a poklot. Milyen sebekre gondolok? Felesleges azt gondolni, hogy azok a pasik, akik prostituáltnál keresik a boldogságot, csupán normális aktusra vágynak. Shelly visszaemlékezéseiben elmeséli, hogy gyakori volt a fegyverrel felvértezett vendég, de volt olyan is, aki sikátorban akarta üldözni, hogy aztán megerőszakolhassa. Iszonyú klisészerű most azzal jönni, hogy lelki vs testi sebek, de valóban erről van szó. Hogyan lehet elkönyvelni a sok-sok évig tartó szenvedést, és mégis hogyan lehet kilépni a körből?
Nem tudom, hogy az olvasók mennyire járatosak a világhálós pornóipar világában, ezért elöljáróban annyit kell elárulnom: az interjúban ama háttértrükkökről lesz szó, amelyeket az élő, interaktív szexműsort (bankszámlás utalásért) sugárzó szolgáltatók annak érdekében alkalmaznak, hogy a weboldalakra regisztrált fizetővendégek kívánságait maximálisan teljesíthessék a webkamerán keresztül. Tömören annyi történik tehát, hogy a pornószereplők adatlapjai közül a kuncsaft kiválaszt egy számára rokonszenveset, a monitorján hamarosan feltűnik az adott lány/pár élő mozgóképe, majd a vendég - tudomása szerint - chatelve utasítja a szereplő(ke)t arra, hogy pontosan mit is csináljanak, illetve hogy hová irányuljon a kamera.
Az igazság azonban az, hogy az ügyfél valójában nem a képen látható szereplővel chatel, hanem egy operátorral, aki a szexuálisan izgató szövegek írása mellett a webkamerát kezeli - ráadásul a látszattal ellentétben párhuzamosan más vendégek is vannak. Az ilyen profilú weboldalak ugyanis lecsípik a bevétel felét, a másik felét pedig a honlapra az ügyfélhez hasonló módon regisztrált kivitelezők, azaz a szereplők, az operátor és az ő "tulajdonosuk" kapja. Rövid beszélgetés következik Zs.-vel, a harminc körüli férfival: nemrég még egy magyar nagyváros lakótelepének egyik panellakásában végezte ezt a nem túl szokványos munkát.
Mik voltak pontosan a feladataid? Időben kellett érkeznem, aztán beindítanom a rendszert és a programokat. Ez körülbelül fél órát vett igénybe. Ezen kívül tolmácsoltam a vendégek kérését, irányítottam a szereplőket, több vendég esetén pedig észrevétlenül össze kellett hangolnom a kuncsaftok kívánságait, hogy mindegyik azt higgye: ő az egyetlen ügyfél, és végig csakis az történik, amit ő mond. Folyamatosan karban kellett tartanom a szereplőink adatlapjait: friss és jól eltalált fényképeket készítettem, csalogató szövegeket írtam. Béna szereplők esetén ki kellett találnom valami kreatív műsort, ezáltal eladnom a legsötétebb, töketlen suttyókat is. A jobb fej szereplőknek kávét kellett főznöm, füves cigit tekernem, és igény szerint minden egyébbel kiszolgálnom őket.
A nap milyen időszakában dolgoztál, és milyen körülmények között? Reggel hattól délután kettőig, illetve este tíztől reggel hatig. Általában hetenként váltottam a reggeli és az esti műszakot. Átlagos lakásban, átlagos szobában csináltuk, gépekkel körbevéve, mellettem egy kamera, meg egy ágy, azon a szereplők tőlem egy-két méter távolságra - bírni kell a punciszagot, ha valaki ilyen munkára adja a fejét. Dolgoztam fiú-lány párokkal, egy lánnyal, két lánnyal, három lánnyal is.
