Kisgyerekként milliószor halljuk a fenyegetést: majd szép lassan megtanuljuk, hogy köhögni, tüsszenteni csakis eltakart szájjal illik. Felnőttként azonban már annyira egyértelmű ez a folyamat, hogy nem is tudatosul bennünk, holott van még jó néhány olyan viselkedésforma, amit jobban tennénk, ha szánk elé tartott kezünkkel próbálnánk elkendőzni, vagy csak szimplán meggondolnánk, mi mindent ömlesztünk a világra. Hogy miről beszélek? A nézz ideeeeee, én most annyira boldog vagyok trendjéről.
Mi a dátum?
Boldogságunk, örömünk szétkürtölése teljesen természetes dolog, sőt a hozzánk közel állóktól érthető módon elvárjuk, hogy velünk örüljenek. Egy sikeres felvételi, egy új pozíció elnyerése, egy leértékelésen vadászott szerkó, és persze a párkapcsolati magaslat is ebbe az elmondom hát mindenkinek kategóriába tartozik. Vajon kiket értünk mindenki alatt? Hát, szó szerint, boldog-boldogtalannal tudatni akarjuk, hogy most bizony bejött az élet, mert mondjuk eljegyeztek minket. Örömhír ez a javából, lehet pezsgőt nyitni, örömtáncot járni, kikapcsolódásból esküvői magazinokat lapozgatni, és kijelölni a dátumot, ami a továbbiakban szorosabban regulázza a mindennapokat, mint az óramutatók járása.
Időközben azonban megeshet, hogy megreccsen a rendszer, és mindaz, amit biztosnak hittünk, kong az ürességtől. Na, ilyenkor is rohanunk és telitorokból üvöltjük, hogy most mennyire fáj és meg akarunk halni? Persze, hogy nem, hiszen ez nem emelne mennyei magaslatokba, épp ellenkezőleg, nagyon esendő és törékeny énünket domborítaná ki, gyengék pedig nem lehetünk mindenki szeme láttára. Kapcsolatok ezrei mennek tönkre nap mint nap, a jelenség veleje nem is itt keresendő, hanem abban a képmutatásban és saját magunk által szétterített ingoványban, amire önszántunkból lépünk. Ha úgy döntünk, hogy a legutolsó földlakó is maradéktalanul képben legyen a boldogságunkkal, hát tudjátok, ezzel magunkra vesszük az esetleges kudarc felelősségét is. Felesleges azt gondolni, hogy a zátonyra futott viszonyt is vállalni kell, hiszen csak egy utópisztikus világban kellene mindenkinek hivatalos közleményben beszámolnia a szakításról, de itt valami mégsincs rendben.
Jen okos nő
Érthető módon privát életünk, és a közszereplők párkapcsolatai másként manifesztálódnak, mondjuk úgy, a hírességek magánélete jóval többeket hoz lázba, mint az egyszeri ember boldogsága vagy épp tragédiája. Mindezektől függetlenül a két éra, és a két különböző nyilvánosság erős párhuzamokat produkálhat, melynek a következő történet is ékes példája, jóllehet főszereplője híresség, mégis a hozzá hasonló habitusú nőkkel bárhol találkozhatunk. Épp a napokban alakult ki köztünk egy parázsvita: hazafelé tartottunk, amikor valahogy a Jóbarátokra és Jennifer Anistonra terelődött a szó, akiről Zsófi enyhén szólva nem szívlel, én viszont mindig is kedveltem a színésznőt, pontosabban fél órával ezelőttig. Szó sincs arról, hogy bulvárviaskodásba kezdenék, de a színésznő magánélete és habitusa a következetlen viselkedés ékes példája. Tudom, tudod, az egész világ tudja, hogy a valaha élt legvonzóbb férfi felesége volt, majd házasságuk válással végződött méghozzá Angelina Jolie miatt. Nem mintha az álnok kígyó szerepe távol állna Angelinától, de az exfeleség bőven rátett a bulvár hajcihőre, olyannyira, hogy az amerikai Vogue 2008-as decemberi számának borítóján ez állt: What Angelina did was very uncool. Hát bébi, naná, hogy az volt, ugyanis pillanatok alatt döntötte rád az addig biztosnak hitt álomvilágodat! Ami a színészpáros válása után következett szintén ismeretes, mondhatni az egész világ sajnálta Anistont, akinek amúgy idilli házasságát tönkretette egy könnyűvérű rüffke. Valljuk be, hogy Jennifer nem a legprofibb módon menedzselte a sajtómegjelenéséket, sőt ő maga keltette a feszültséget, a Vogue-féle elszólásokkal. Ha kicsit a színfalak mögé néztünk, ez a meggondolatlan gyerekes viselkedés bőven elegendő volt ahhoz, hogy megutáljuk a Jóbarátok Rachelét, a kutyakomédia sűrűje viszont csak most jött el.
Azon nők, akik szexelnek, de nem akarnak teherbe esni, a pozitív terhességi teszt láttán bizonyára megszédülnek, majd gyorsan végigpörgetik a lehetséges opciókat. A hírt természetesen közölni kell az apával, mert nyilvánvaló, hogy ez nem csak a nő problémája. Minden bizonnyal a kellemetlen hír hallatán a pasik is idegeskedni kezdenek, és gyöngyöző homlokkal, fejben végigsakkozzák az esetleges lépéseket. Viszonylag kevés opció közül választhatnak, az viszont már nagyon is személyfüggő, miként kezelik a hírt: örülnek, mérgelődnek, esetleg tesznek az egészre. A pasi reakcióját még egy jól működő párkapcsolatban is nehéz megjósolni, néhány társadalomtudós viszont kutatást végzett a nem várt terhesség témakörben, mely elég megdöbbentő adatokkal zárult.
Induljunk ki abból, hogy a férfiak többsége nem repesne egy nem várt terhességről szóló hír hallatán. (Nem azért feltételezem ezt, mert negatív vagyok, hanem mert a gyakorlat ezt mutatja, de majd jól megcáfoljátok, ha tévedek.) Minden bizonnyal a kutatóknak is ez volt a hipotézisük, majd vizsgálni kezdték a 18 és 29 év közötti, nem házasságban élő, amerikai fiatalokból álló kontrollcsoportot. Nem mellesleg a kutatása szexuális tevékenységek széles skáláját vizsgálta, de most tekintsünk el az összes adat feldolgozásától, és nézzük, milyen eredmények születettek a nem kívánt terhesség témakörben.
Ha megcsalásra adnánk a fejünket, egy dologgal mindenképp számolnunk kell - megeshet, hogy fogadott és elküldött pajzán üzeneteink illetéktelen szemek elé kerülnek. Ha pedig kiszivárog a liezon, számolhatunk a következményekkel, és elkezdhetünk magyarázkodó nagymonológokat gyártani, de csakis akkor, ha nem rendelkezünk a legújabb iPhone alkalmazással.
A szeretőknek küldött üzenetet értelemszerűen kitöröljük, viszont mi a helyzet az üzenet címzettjével? Na, ez az! Sajnos semmi sem garantálja, hogy a tűzbe tartott második vas, alkalomadtán nem adja tovább érzelmi kirohanásukat. És érthető módon nem a házmesterhez megy majd árulkodni a csaj vagy a pasi, hanem ahhoz a félhez, akivel hivatalosan párkapcsolatban vagyunk. Ha már félrelépünk, hát tegyük körültekintően, melyhez a lehető legjobb eszköz lehet az egyik újonnan bemutatott iPhone alkalmazás, a TigerText. A név és a világhírű golfozó nevének összecsengése nem a véletlen műve, hiszen a fejlesztők nem is titkolják, hogy Tiger Woods sorozatos szexbotrányai adták az ötletet. Senki nem gondolja, hogy agyonbonyolított rendszerről van szó, hiszen az üzenetküldés csak annyiban különbözik a hagyományostól, hogy a TigerTextnek köszönhetően a bepötyögött szavak nem a fogadó fél készülékén, hanem egy központi szerveren landolnak.
Az üzenet címzettje eldöntheti, hogy elolvassa-e, vagy kapásból törli az sms-t, ami olvasás után mindenképp távozik a mobiljáról, viszont a szerveren tárolódik, ahonnét a küldő kérésére bármikor megsemmisítik. A kissé bondos találmány meggátolja, hogy a TigerTextet bárki másolhassa, elmenthesse, vagy továbbíthassa a pajkos kis eszmefuttatásokat, így hát garantált a biztonság. Bár a Mission Impossible filmekből jól ismert, teátrális önmegsemmisítő üzenetekre ne számítsunk, annyi biztos, hogy az alkalmazás segítségével továbbított üzenetekkel senki sem élhet vissza. A csalafintaságnak persze ára van, de jó hír a félrelépőknek, hogy a valóban felszabadult élvezetek érdekében, a szeretői-büdzsét csupán 1.49 vagy 2.49 dollárral kell megtoldani. Annyi biztos, hogy többen is örömmel ráröppennek az ötletre, hiszen kár azzal áltatnunk magunkat, hogy a jó ízlés és a lelkiismeret bárkit eltántoríthat egy szenvedélyesnek ígérkező viszonytól.
Tegnap este a város kedvenc kocsmájában voltam, ahol egy fotókiállítást nézegetve - élve jó szokásommal -, kihallgattam, hogy egy három fős társaság - két srác és egy lány - miről beszélgetnek. Az egyik srác mesélt éppen egy félismerős csajról, aki öt év után szakított a barátjával, majd mikor már jól volt elkezdte nyomni a gombot a mesélő pasinál. "Nem arról van szó, hogy nem tetszik, dögös a csaj, meg jófej is, de öt évig volt együtt a pasijával! Az már egy fél házasság! Együtt is éltek! Azért nem akarok vele járni, mert az olyan lenne, mint az volt barátja papucsát hordanám - hangzott el a számomra érthetetlen magyarázat a harminc körüli srác szájából. Mielőtt elfeledkeztem volna arról, hogy volt gyerekszobám, és egy vadidegent leöntöttem volna a műanyag poharas sörével. Most is hosszasan tudnék pattogni, hogy mégis mit képzel magáról ez a figura? És az a csaj, aki az asztaltársaságukban volt, miért nem ugrott fel és pofozta le a fiút, vagy legalább kérdezte volna meg - Akinek volt egy komoly kapcsolata, ami tönkre ment, az pusztuljon el magányosan?!
Válás után
Lássuk be, manapság már a legritkább esetben fordul az elő, hogy a nemi érést és a felnőtté válást követően, egy életre szóló szerelmi kapcsolatot kötünk. Vannak, akik a hosszabb kapcsolatok hívei, és vannak, akik szállnak virágról virágra. Nehezen elképzelhető - számomra -, hogy egy harmincas csajnak/pasinak ne lenne legalább egy válás a háta mögött. Soha nem hallottam még olyat senkitől - tegnap estig -, akinek azzal lenne problémája, hogy egy hosszú párkapcsolat megszakítása után, elve elítélte volna azokat az embereket, akik képesek voltak egyáltalán kialakítani egy normális párkapcsolatot, majd miután az megromlott ki is mertek szállni belőle. Mindig is úgy gondolkodtam a szerelemről, hogy akárhány évesen, bármennyi érzelmi kapcsolat után is jöhet új és újabb. Igen, hiszem, hogy még öregkorban is lehet szerelembe esni, még akkor is, ha már több protézisünk van, mint csontunk.
Vakargasd a hátamat! Piszkáld a hajamat! Cirógasd a fülem tövét! Ezekkel a kívánságokkal bombázzuk a szeretett személyt, ha azt akarjuk, hogy kellemes érzések szabaduljanak fel testünkben. Különösen tévénézés idején jellemző tevékenység. Vagyunk páran, akik kedvelik az efféle „piszkálgatásokat”…
Majmoknál is
Főemlősöknél a kurkászásnak a vakargatáson túl társas szerepe is van. Kölcsönös odafigyelést, szolidaritást mutat a kisebb majomcsoportokon belül. (Robin Dunbar „kurkászás-elmélete”.) Dunbar feltételezi, hogy nagyobb csoportokban csökken a kurkászásra fordított idő, és hogy az embernél a nyelv váltotta fel az együttműködés ezen formáját. Egyes kutatások szerint a vakargatás gyakran szexuális izgalmat okoz a majmoknál, főként a hímeknél. Szakemberek egy része ezzel magyarázza az emberi szexualitásban az előjáték kialakulását. Persze a nőstény majmok sem hülyék. Akik rangosabb helyet foglalnak el a csoportban, akár fél órán keresztül hagyják magukat kurkászni az aktus előtt. Cselesebb hím majmok próbálnak kitérni a fárasztó piszkálgatás elől, és kihívó arckifejezésekkel akarnak imponálni a párzásra kiszemelt nősténynek - nem minden esetben válik be ez a módszer...
Nyúlj hozzám!
Bizony én is szeretem a kurkászást. Alkalmazni, és élvezni is. Kényelmesen elhelyezkedem a díványon, párom ölembe hajtja fejét, és máris kezdetét veszi a majomszeretet. Hátsimogatás, fülbirizgálás, hajpödrés, fenékvakargatás. Majd cserélünk. Van, aki imádja, ha kedvese pattanásait nyomkodhatja, orrlyuka szőrszálait tépdesheti vagy borotválkozás során szerzett sebéről kapargatja a heget. Aztán kufircolás - természetesen ha lehet hinni a tudósoknak. Na, és te szeretsz (ne gondolj egyből rosszra csintalan gyermek) kurkászni? Szereted, ha téged vakargatnak?
Az olvasói cikkek
tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget.
Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A
szerkesztés jogát fenntartjuk!
Egy kis időutazás következik, ugyanis nem mindennapi bejegyzésre bukkantunk - képekkel illusztrált randitippek 1938-ból. Nagyjából fél éve Zsófitól kaptunk egy továbbított levelet, ami az ötvenes években élő feleség helyes viselkedését mutatta be. Sokat kacagtunk olyanokon, hogy kössünk masnit a hajunkba, mielőtt hazaér a férjünk, s hogy legyünk érdekesek és szórakoztatóak. Mondanom sem kell, hogy azóta is rendszeresen felemlegetjük a jótanácsokat, ám az alábbi galéria is temérdek, ma már nevetségesnek tűnő utasítást tartalmaz. Örömünk persze nem lehet teljesen felszabadult, hiszen ha jobban belegondolunk, a hetven évvel ezelőtti randitippek kellő reformálás után ma is hasznosíthatóak. Nézzétek!
A csapból is az folyik, hogy manapság mennyi kapcsolat bomlik fel és már rég nem divat a több évtizedes házasság. Fogyasztói társadalomban élünk, nincs mese. Ami elromlott, kidobjuk, veszünk helyette egy csilli-villit, jobbat, drágábbat, még ha beledöglünk, akkor sem mászunk bele ugyanabba a problémás termékbe. A házasságok 60%-a bomlik fel, a statisztikák szerint emelkedő tendenciával. Mindenki kerget valami jót és felpezsdítőt, elvégre Gyurcsány szerint is megérdemeljük (!!!) a fiatalabbat az öregeskedő helyett. A társkereső oldalakon eddig is hemzsegtek a kapuzárási pánikolók, a későn kapcsoló családanyák, de ami megdöbbentő, feltűntek a huszonévesek. Jól szituáltak, csinosak, igényesek és számos elvárással rendelkeznek. Mindenki a jót és jobbat hajszolja.
Ezzel szemben lépten-nyomon olyan emberekkel hoz össze a sors, akik a szokásosan udvarias kérdésre, miszerint "hogy vagytok?", mindenféle képmutatást nélkülözve, nemes egyszerűséggel felelik ezt: "hát tulajdonképpen sehogy, olyan se veled-se nélküled, de nem tudom mit csináljak..." Ha az illetővel icipicit is mélyebb a kapcsolat, adja magát a kérdés: "akkor miért?" A válaszok milyenségét embere válogatja, de a legtöbbször az a lényeg, hogy megszokásból, szeretetből, anyagi okokból, nem akarom megbántani, nincs jobb.
Saját tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen direkt kérdésre nagyon nehéz pontos, elfogadható választ adni. Olyat, amire a beszélgetőpartner ne vonná fel a szemöldökét és ne nézne hülyének. Egy kívülálló számára érthetetlen, hogy miért csinálod, ha ő soha nem csinálta. Mindenki tisztában van a számtalan lehetőséggel, a hatalmas választékkal. Sajnos manapság az sem kizáró ok, ha a kiszemeltnek párja, családja van, így valóban hatalmasra nőtt a vadászmező.
