Cotcot.hu

Arcoskodás

Cotcot — Fri, 03 Sep 2010 11:21:55 +0200

„Régen volt olyan izgalmas a kiállítás, mint most. (…) Talán a válság miatt kirajzolódtak bizonyos gondolati vonalak" – mondta Geszti Péter a 11. ARC megnyitóján. Az első mondatban igaza volt: a kiállított műveknek legalább a fele vicces, esetleg simán hatásos, itt-ott még látványos is. A másodikban kevésbé: az idei plakátkiállítás titka nem az volt, hogy történtek bizonyos dolgok az elmúlt egy évben, amire mindenképpen reflektálni kellett, hanem az, hogy egyszerű és mindenki által hozzáférhető témára kérdeztek rá: "Hol élsz te?” „Kinek képzeled magad?” Ha nem neheztelő hangsúllyal mondjuk ki a mottó mondatait, mindjárt egész másképp hangzik: a versenyzőknek nem megoldhatatlan feladattal kellett szembesülniük (nem úgy, mint a tavalyi világmegváltós RESTART témával, amellyel láthatón nehezen tudtak mit kezdeni a kiválasztott művészek, vagy éppen semmit sem), hanem egyszerűen csak bele kellett gondolniuk, kik ők és mit keresnek itt.

A férfi és a divat

Németh Nikolett — Fri, 03 Sep 2010 11:21:42 +0200

Ha a divatról esik szó, a férfiak általában menekülőre fogják, akik pedig még s maradnak, velük valami bizonyosan nincs rendben – így szól a közvélekedés. Pedig a dizájnerek ugyanúgy gondolnak a pasikra is, sőt a tervezők között nem is kevés számban vannak jelen ők is. Mert bizony a divathoz való jog nem csak a nőket illeti meg. De hol a határ – ha egyáltalán van? Meddig mehet el a férfi az öltözködésben? Meddig mehet el a divat iránti érdeklődés a teremtés koronáinál?

Mi ez? Szőlőmagolaj

Sztimacs — Fri, 03 Sep 2010 11:21:24 +0200

Most, hogy végre beindult a szőlőszezon, rendszeresen elcsábulok a zöldséges előtt. Jöhet magyar és olasz, apró és nagy szemű, magvas és magnélküli, vörös vagy fehér. Rajongásom a témában Gombóc Artúrt megszégyenítő formát ölt. Világ életemben sajnáltam azt, aki kénytelen úgy enni a szőlőt, hogy vagy a héját köpdösi ki (mert nem bírja az epéje) vagy a magokat. Én valószínűleg nem tudnék olyan ütemben szőlőt szemezni, hogy erre legyen extra energiám. Egyszer valaki azt találta mondani, hogy nem is baj, ha ráharapok és úgy nyelem le a szőlőmagot, mert tele van mindenféle jósággal.

A H&M-nek tervez a Lanvin

Cotcot Chanel — Fri, 03 Sep 2010 11:20:52 +0200

A H&M egy ideig újra lázban tartja a divatrajongókat. A népszerű high street fashion márka már napokkal ezelőtt kiszivárogtatott két videót, amelyből azt a következtetést vonták le a fanatikusok, hogy a Lanvin lesz az a következő nagy divatház, amely kollaborálni fog a skandináv márkával. Azóta több médium, többek között a The New York Times is megerősítette ezt a híresztelést.

Madonnától a horrorig

Neményi Márton — Thu, 02 Sep 2010 09:45:29 +0200

A világért sem szeretnék fotelben nosztalgiázó keserű öregembernek tűnni, de lassan lezárul egy korszak a popzenében, pontosabban elkezdődik egy új. A videoklipekről van szó, a 3-4 perces, MTV-kompatibilis, rosszabb esetben illusztratív és reklámszagú, jobb esetben művészi alkotásokról, amelyek nem csak sztárokat és sikersztorikat gyártottak, hanem útjára indítottak egy csomó azóta befutott rendezőt, akik képesek voltak ilyen szűk időbeli keretben kreatívan gondolkodni, és hozzáadni valamit ahhoz a százéves katyvaszhoz, amit mozgóképnek hívunk.

Franciázzunk!

Sztimacs — Thu, 02 Sep 2010 09:45:17 +0200

A torta lehet habos, krémes, marcipánnal borított, gazdagon díszített, édes és kevésbé édes, de azért ne legyünk olyan beszűkültek, hogy elvessük a sós torta ötletét. Ez utóbbinak valójában semmi köze a fent nevezett édességhez, legfeljebb csak annyi, hogy kerek formában sütik ki és a quiche névre hallgat. Ám a quiche sokkal inkább lepény. A francia finomságot fogyaszthatjuk meleg vagy hideg előételként, salátával főételként léphet színre az asztalon, de vendégváró falatnak sem utolsó. Ráadásul az elkészítése sem követeli meg, hogy fekete öves mesterszakácsok legyünk.

Idomok 3D-ben

Cotcot Chanel — Thu, 02 Sep 2010 09:44:46 +0200

Már nem érjük be egyszerűen egy jó képpel, egy ügyesen pózoló modellel és egy tehetséges divatfotóssal. A Vogue legelső számaiban rajzok tették színesebbé a nevezetes divatmagazint, napjainkban pedig lassan már a 2D is kevés. A következő lépés a szinte kézzelfogható divatmodellek ideje lesz, amitől már nem is járunk olyan messze, mint gondolnánk.

Fotó: Fashionising.com

Ha már nem kell...

(X) — Wed, 01 Sep 2010 15:21:14 +0200

Emlékszel még arra az érzésre, amikor kisgyerekként megkaptad azokat a dolgokat, melyekre már régóta vágytál? Persze néha csak azért, mert a többieknek is olyan cipője, ruhája, játéka volt, és te sem akartál kilógni a sorból. Milyen jó érzés volt másnap bemenni a suliba! Éppen ezért most neked kell segítened, hogy más, esetleg nálad rosszabb anyagi körülmények között élő vagy beteg kisgyerek is átélhesse ugyanezt az örömöt. A feleslegesnek ítélt - megunt, kinőtt, kiszanált - cuccaidnak van jobb helye is, mint a padlás vagy a szemét.

Lépésről lépésre #1

Székely Évi & Sztimacs — Wed, 01 Sep 2010 10:35:39 +0200

Átható tekintet, szexi pillantás, mégis természetes hatás, amelyet finom változatban nappalra, egy kis vadítással pedig különlegesebb helyzetekre, alkalmakra turbózhatunk fel. Az ihletet Penélope Cruz sminkje adta, amelynek elkészítését most lépésről lépésre elmagyarázzuk Székely Évi sminkes segítségével.

New Orleans, a szellemváros

Neményi Márton — Wed, 01 Sep 2010 10:35:22 +0200

„Templomban vagyunk, úgyhogy kedves leszek. Elvetted az otthonom. Elvetted az életem, de a lelkem nem fogod soha.” „Hála Istennek, elmentél, de sajnos sosem felejtünk el.” A kis fecniken, amit a gyászolók dobnak a nagy, ezüst, nyitott koporsóba, érezhető a düh és a csalódottság még öt év elteltével is. Nem csoda: öt év alatt a huszonegyedik században egy Amerika-méretű gépezet bármire képes, például újjáépíteni egy egész várost, ez mégsem történt meg. Mintha a helyieken kívül senkinek sem hiányozna igazán New Orleans.

Pontosan öt éve csapott le a Katrina hurrikán a Mississippi-menti városra. Pár nap alatt 1800 halottat és egymillió hajléktalant hagyott maga után; az előbbiek lehettek volna sokkal kevesebben, ha a döntéshozók előre gondolkodtak volna, az utóbbiak pedig visszatérhettek volna, de nagy részük még nem tért vissza és valószínűleg nem is fog. Most, hogy eltelt öt év, szimbolikus temetéssel próbálják feldolgozni az eseményeket; Obama odautazott, stílszerűen lógott az eső lába, közeledett egy vihar, de azért találkozott a túlélőkkel, és ránézett, hogy áll a több milliárdos újjáépítési projekt – amit a Bush-kormányzat elmulasztott megszervezni. Több tízezren még mindig lakókocsikban élnek, Louisiana állam más részein, Texasban vagy még távolabb, ahol befogadták őket. New Orleansnak pedig vannak egész városrészei, amelyekhez Katrina óta hozzá sem nyúltak.