Koktélozni jó és drága. Ezért a legjobb, ha otthon keversz magadnak egy-két hűsítő, vagy épp gyorsító itókát, mielőtt elindulsz az éjszakába, a barátaid is csodálni fognak, ha kívülről fújod a recepteket, egyébként meg jó móka is kevergetni. Mindenekelőtt azonban tisztázzunk néhány dolgot, hogy igazán profinak tűnj, ha belevágsz a hobbimixerkedésbe.

Hol ered a koktél?

A koktél szó eredete a cock-tail, tehát kakasfarok. Elgondolkodhatunk, hogy ez meg hogy, de úgysem jövünk rá az igazságra. Több száz történet kering a koktél eredetéről, a legtöbb forrásban az a sztori, hogy kakasviadalok után, ahány kakasfarok toll maradt az állaton, annyi italból kevertek a tiszteletére a játszadozó felnőtteknek italt. Maradjunk is ennél. A lexikon szerint a koktél cukorból, gyümölcsléből és alkoholból kevert italok gyűjtőneve, mely a XIX. században indult világhódító útjára, az 1933-as alkoholtilalom eltörlése után egyenesen diadalmaskodott a bárokban, mulatókban. Mint minden, a koktélozás és annak elkészítése is megtorpant a második világháborúval, de annak végével szeremcsére újjáéledt.

Kánikulában a lehető legkevesebb táplálékra van szükségünk, a legfontosabb a megfelelő folyadék bevitel. A folyadék felvétel és leadás biológiailag egyensúlyban van egy egészséges szervezetben. Ezt az egyensúlyt befolyásolják a külső tényezők, mint sporttevékenység, nehéz fizikai megterhelés, éghajlat, betegségek, például láz. Ha nem iszunk eleget, akkor jelez a testünk, legtöbbször fejfájással és kábasággal mutatja meg, hogy valami nincs rendben. A nyári melegben minimum három liter folyadékot magunkhoz kell vennünk és akik azzal védekeznek, hogy ettől sokat izzadnak, azoknak elmondjuk, hogy inkább izzadjanak, minthogy elájuljanak. A nem elégséges vízmennyiség vesekövet eredményezhet, pláne azoknál, akik a szabadban dolgoznak. A hőség, az erőteljes verejtékezés kiszáradáshoz vezethet, melytől megnő egyes anyagok koncentrátuma a vizeletben, mik kikristályosodva vesekövet képeznek. Ezért fontos, hogy óránként minimum egy pohár vizet megigyunk és étkezés után se felejtsük el.

Mint már említettem, mostanában önmegtartóztató életmódot élek, és meg kell mondjam, az első napok legnagyobb gyötrelmét a koffeinről való leszokás jelentette. Ti, kávé- és teaivók nem is vagytok tisztában vele, a napi presszócska meg tejeskávécska és zöld teácska elhagyása konkrétan fizikai elvonási tüneteket eredményez, azaz a kávétól valóban függünk, fizikailag is, nem úgy, mint egyes más drogok esetében.

Mivel a koffein a központi idegrendszerre hat, bevitelkor azt stimulálja - túlzott bevitelkor is itt okoz problémákat - logikus, hogy megvonása is ehhez a területhet kapcsolódó panaszokat okoz. Idegesség, nyugtalanság, napokon át tartó, nem szűnő, tompa fejfájás, kedvetlenség, kimerültség, hányinger, étvágytalanság - s ezeket szépen produkálod is, szerencsére azonban úgy három napig összesen.

Melegben a hűsítő kajákat kívánja a szervezetünk, de mégis mik ezek a salátán és a gyümölcsökön kívül? Mondjuk a rizssaláta. Ráadásul ez is lehet újrahasznosított eledel, amelyekről korábban írtunk már. Ha hétvégéről maradt némi rizs a rántott hús mellől, akkor bátran megehetjük hűsítő kajaként. Keverj hozzá kockára vágott pritaminpaprikát, paradicsomot, nyers cukkinit – a héjától szabadulj meg – akár nyers championt, locsold meg egy kis hidegen sajtolt olívaolajjal és hamm, már be is kaphatod! Tényleg fincsi. Téged mi hűt le, ha kajáról van szó?

Bizonyára mindenki előtt ismert a jelenet, amikor a strandon a vízből kifelé rohanunk a pénztárcánkért, és még vizesen dobjuk le magunkat a büféhez. Lángosért, hamburgerért, jégkrémért és hekkért - mert persze itthon semmi egészségeset nem lehet kapni a strandokon. Sehol egy salátáspult, sehol egy grillbár, csak a zsír meg a sör meg a fröccs. Mert mi így szeretjük. Így szeretjük?

Hekk a büféállat

Van olyan hal, hogy hekk? A Balatonban él? Ez olyan kérdés számomra, mint a hón. Van a hónalj, az oké, de hol van a hón? Visszatérve a rejtélyre, hogy akkor létezik-e hekk, utánanéztünk, és kiderült, pusztán a köznyelvben létezik egy olyan hal, hogy hekk, ezt az állatvilág szürke tőkehalnak, tengeri csukának vagy tengeri csacsihalnak ismeri. Mindenképpen tengeri, tehát mélyfagyasztott állapotban érkezik a vízparti büfékbe, ahol megsütik, majd hekk néven megesszük. A hekk, azaz a tengeri tőkehal sós tengervízben él Európa partvidékein, a mediterrántól az északi részig, hetventől akár négyszáz méter mélyen is úszkálnak. A tőkehal a szardíniát, szardellát és tintahalat kedveli, őt viszont a cápák és mi, így teljes a tápláléklánc. Mivel számtalan európai ország partját érinti, ezért nemcsak nálunk fogyasztják előszeretettel, hanem Horvátországban, Németországban és a Balti államokban is egyike a leggyakrabban fogyasztott halaknak. Származása miatt így egészen egyértelmű, hogy hozzánk csakis fagyasztott formában érkezik, fej nélkül, filézve számtalan étteremben fogyasztjuk tengeri halfilé néven. Sütve valóban kellemes kaja a vízparton, kenyérrel, fehérrel, nanáhogy.

Lángos és olajos társai

Nyár van, ötven fok, klór és naptej szag leng körül mindent, a büfé előtt kígyózik a sor a jó, forró, olajos lángosért. Tejföllel, fokhagymás cuccal, sajttal  vagy mindezt vegyítve tömjük magunkba a műanyag széken. Megjegyzem erre az eseményre illik ilyenkor felöltözni és nem vizes, olykor kilógó genitáliában kell falatozni. A lángos mellett a hamburgert, sült krumplit, keményebbek hurkát, kolbászt is választhatnak a számtalan cukros üdítőital mellé, melyek a szomjúságot nem csillapítják, hanem fokozzák. Ezek azok a kaják ami után a hőségben tényleg csak az árnyékban tudunk aludni, az úszás vagy labdázgatás, esetleg séta a vécéig, azaz bárminemű mozgás kizárva.