A torta lehet habos, krémes, marcipánnal borított, gazdagon díszített, édes és kevésbé édes, de azért ne legyünk olyan beszűkültek, hogy elvessük a sós torta ötletét.  Ez utóbbinak valójában semmi köze a fent nevezett édességhez, legfeljebb csak annyi, hogy kerek formában sütik ki és a quiche névre hallgat. Ám a quiche sokkal inkább lepény. A francia finomságot fogyaszthatjuk meleg vagy hideg előételként, salátával főételként léphet színre az asztalon, de vendégváró falatnak sem utolsó. Ráadásul az elkészítése sem követeli meg, hogy fekete öves mesterszakácsok legyünk.

olvass tovább

Jól emlékszem az anyám arcára kiülő, intenzív „hol rontottam el?” kifejezésre, amikor egy beszélgetésünk során megemlítettem, hogy milyen jót söröztünk a barátaimmal az egyetem melletti kocsmában. Számára ugyanis felfoghatatlan borzadálynak számított a sör és a kocsma bármilyen pozitív relációja egy szem lánygyermekével. A kocsma még csak-csak feldolgozható, de a sör, az maga a rettenet. Rendes nő márpedig nem sörözik – jelentette ki kategorikusan, miután felocsúdott a traumából. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy a történet hepienddel végződött, ugyanis konzervatív felmenőm fejlődőképesnek bizonyult: máig őrzöm azt az sms-ét, amit néhány hónappal a fenti eset után küldött nekem Prágából, és arról számolt be, hogy az U Flekuban üldögél és barna sört iszik. Természetesen nem voltam rest azonnal gratulálni neki.

olvass tovább

Nagy baj van. Nem tudok főzni. Hogy miért nem sikerült megtanulni, azt most hagyjuk, nem tehetek róla, na jó, csak félig tehetek róla, a körülmények, meg minden. Mindazonáltal azt gondolom, hogy ez cikibb, mint hogy az embernek nincs mondjuk jogsija, főleg akkor, ha úgy szereti a hasát, mint én. A főző férfi menő, sármos és magabiztos, ha jól csinálja, nem számít, hogy egyébként sörhasa van, és olyan arca, mint egy pedofil rozmárnak – ez utóbbi kettőt a tévében mutogatott francia séfek nagy része magabiztosan hozza, mégis ők a világ urai, amint az egyik kezükkel fűszereket mutogatnak a kamerába foghegyről magyarázva mellé valamit, a másikkal pedig oda sem nézve tojást törnek valami rotyogó üstbe.

olvass tovább

A szabadtéri sütögetés a nyár egyik legkellemesebb szabadidős tevékenysége, hiszen ötvöz mindent, amit szeretünk. Kint lehetünk a szabadban a barátainkkal, miközben jókat főzünk, eszünk és élvezzük a napsütést.

Ám nem véletlenül egész napos program a grillezés, hiszen a legtöbb húsnak jó pár óra kell, hogy puhára süljön és füstölődjön a rácsokon. Persze, ha az egyszerűbb és egészségtelenebb előkészített kolbászokat választjuk, akkor a sütési idő jócskán lecsökken. De ennek a programnak pont az a szépsége, hogy órákon át beszélgethetünk míg az étel elkészül, és mindenkinek van lehetősége, hogy egy kicsit kuktát játsszon a főszakács mellett egy jó hideg sörrel a kézben.

olvass tovább

Az arabok afrodiziákumként tekintenek rá és a szerelem almájának nevezik, a magyar néphit szerint megőrül, aki megeszi, ezért a bolondok növényeként emlegették sokáig, a mediterrán konyha nem tud meglenni nélküle, az indiai természetgyógyászat többfunkciós medicinaként tartja számon, a nyugati orvostudomány pedig rákellenes hatását hangsúlyozza. Ebből a zanzásított összefoglalóból is kiviláglik, hogy a padlizsán megítélése enyhén szólva is sokrétű. Merthogy róla lesz most szó.

olvass tovább