Gigantikus mosógép, több méteres rúzs, óriásporszívó – csak néhány azon innovációk közül, amelyek forradalmasították a nők életét az elmúlt évszázadban. Nagyszerű innovációk nőknek címmel – stílszerűen március 8-án, nőnapon – nyitotta meg kapuit a budapesti Erzsébet téren az a nagyszabású kiállítás, amely nemcsak látványában elragadó. A rendhagyó tárlat olyan tárgyakra irányítja a látogatók figyelmét, amelyek manapság a női mindennapok észrevétlen kellékei, de a XX. században forradalmi újdonságként törtek be a nők életébe. A köztéri kiállítás 2010. április 8-ig, a nap huszonnégy órájában, ingyenesen tekinthető meg a Gödör lépcsősorán. Amikor a még nem leleplezett szobrokat figyeltük, odasúgtam a partneremnek: "Úristen, az ugye nem egy vibrátor?!" - nem az volt...
Mi-Tu-Ház
A szó szerint „nagyszerű” tárgyakat nemcsak gigantikus méretük, de a hozzájuk fűződő hihetetlen történetek miatt is érdemes felkeresni. A porszívó története 1902-re nyúlik vissza, amikor Hubert Cecil Booth angol hídépítő mérnök a vasúti kocsik takarítása során felismerte, hogy érdemesebb a port egy vákuum elvén működő szerkezettel beszívni a tisztítandó felületről, mintsem az addigi gyakorlatnak megfelelően sűrített levegővel lefújni onnan, hogy aztán perceken belül úgyis visszarakódjon. Lovaskocsi vontatta monstrumának működtetése őrületes zajjal járt (a mellette elhaladó lovak rendre meg is bokrosodtak), s a takarítás csak az utcáról, az ablakokon át behúzott szívócsővel volt lehetséges. A porszívózás kezdetben olyan kuriózumnak számított, hogy a legelőkelőbb estélyeken elmaradhatatlan műsorszámként prezentálták, s őfelsége, VII. Edward rögtön rendelt két varázslatos tisztítószerkezetet a Buckingham Palota és a Windsori Kastély számára. A porszívó evolúciója azután Amerikában folytatódott, ahol is a porallergiában szenvedő portás, egy bizonyos Murray Spengler nevű úriember egy párnahuzat felhasználásával megkonstruálta az első porzsákkal rendelkező modellt. Találmányának jogait Hoover vásárolta meg, majd fejlesztette tovább, s az új terméket olyan sikeresen vezette be az amerikai, valamint az európai piacokon, hogy angolszász nyelvterületen neve azóta is porszívót jelent.
Vagy ott van a hajszárító, amely megjelenése előtt a leleményes hölgyek nem ritkán úgy szárították a hajukat, hogy porszívójuk kifúvónyílásához egy tömlőt erősítettek. 1920-ig kellett várniuk arra, hogy problémájukat megoldja az első kézi hajszárító, a Ciklon, amelyet Amerikában dobtak piacra. Megjelenését a századelőn kifejlesztett univerzális elektromos motor tette lehetővé, amelyet a mérnökök azután számos háztartási eszközben használtak a varrógéptől egészen a turmixgépig. Az első modellek formai megoldásaikat tekintve alig különböztek a mai termékektől, s általában alumíniumból és rozsdamentes acélból készültek, króm betétekkel. Az otthoni hajformázást lehetővé tevő és a fodrászszalonok szolgáltatásait egyre inkább kiváltó hajszárítók, amelyek cserélhető, a levegő kifúvását irányító műanyag kiegészítőkkel is rendelkeztek, az 50-es években jelentek meg.
Nem is olyan régen egy három év körüli gyereknek próbáltuk játékosan elmagyarázni, hogy mi történik naplementekor. Az "Ilyenkor a Nap elmegy aludni..." mondatunkat kerek szemekkel és olyan nézéssel fogadta, hogy hát ezek hülyék, és meg is mondta nekünk, hogyha nem tudnánk ilyenkor a Nap nem aludni megy, hanem csak máshol világít, mert a Föld forog... Na, bummm, még mi lettünk a hülyék, hiszen ezt már egy hároméves is tudja, de azért biztosan van egy csomó dolog, amit nem tudunk erről az otthonunkként szolgáló égitestről, úgyhogy most megosztunk veletek néhány, a chilei földrengés miatt aktuálissá vált érdekességet.
A Föld körülbelül 4,54 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, az első egy milliárd év után meg is jelent rajta az élet, ma pedig már több millió faj, köztük az ember lakhelye is. A Földnek várhatóan még 1,5 milliárd éve van hátra, aztán az életed adó Napunk haláltusájába a bolygónk is belepusztul.
A chilei földrengés kapcsán az egész világsajtót bejárta a hír, hogy a Föld forgástengelye 2,7 ezred ívmásodperccel módosult a katasztrófa miatt bekövetkező súlypontváltozásnak köszönhetően, ez pedig kihatott a napok hosszára is, hiszen az 1,26 mikromásodperccel csökkentette. Tehát bánkódhatnak azok, akiknek eddig sem volt elég az a körülbelül huszonnégy óra, hiszen mostantól még kevesebb van, persze csak csillagászati mérések szerint.
A holló (Corvus corax) a legnagyobb termetű varjúféle. Kevesen tudják, hogy több mint kétszer nagyobb a többi varjúnál, testhossza a 70 centimétert is elérheti. Ezzel ő a Föld legnagyobb énekesmadara (a varjúfélék az énekesmadár-alkatúak közé tartoznak). Magyarországon nagyon megfogyatkozott, majd a szigorú törvényi védelem eredményeképp újra terjedőfélben van. Akárcsak a többi varjúféle, a holló is monogám, vagyis egész életre választ párt, a frigy valamelyik „házasfél” haláláig tart. A Budakeszi Vadasparkban tartott hím holló néhány évvel ezelőtt igen furcsa párt talált magának.
Párzás a rácson keresztül
A vadasparkban elhelyeztek egy hím és egy tojó hollót, azt remélve, hogy azok majd párba állnak és utódokat nemzenek. A szomszéd röpdében egy magányos vetés varjú (Corvus frugilegus) tojó élt. A vetési az a varjú, melyet minden télen láthatunk Budapest utcáin és terein, az emberek őt nevezik „a varjú”-nak. Feleakkora sincs, mint a holló, csőrtöve kopasz, tollai fényes feketék. Ezt a madarat egész nap közelről szemlélve a hím holló talán valamiféle egzotikumot fedezhetett fel, mert fajtársa helyett inkább a vetési varjút választotta gyermekei anyjának. Pár évvel ezelőtt egy hideg februári napon a rácson keresztül párosodtak, ezután pedig az áldott állapotba hozott varjú elkezdte rakni a fészket. A vadaspark dolgozói csak ekkor figyeltek fel. Összeeresztették a két madarat, és várták, mi lesz. A holló és a vetési varjú két külön faj, elvileg nem képesek egymás közt szaporodva életképes utódokat létrehozni, ám ezt a gyakorlatban ez a pár megcáfolta. Mintaházaspárként viselkedtek. A varjú tojásokat tojt és kotlani kezdett, közben a holló etette őt. A három tojásból életképes utódok keltek ki.
Meghallod a rádióban, vagy inkább belebotlasz a Facebook üzenőfalon, majd az indítás után másodpercekkel megfogalmazódik benned - Ez a zene kell! Mit teszel ilyenkor? Vagy lebattyogsz a lemezboltba és kosárba dobot a korongot, de valljuk be, hogy ez legalább annyira anakronisztikus mint a nagyi fadobozos rádiója, így nem marad más, mint kényelemben maradni és egyszerűen letölteni a szimpatikus szerzeményt. Köztudott, hogy netezők milliói cselekednek eképp nap mint nap. Kicsit olyan ez, mint a cserekereskedelem, amit oviban vagy kisiskolás korunkban folytattunk - ha valamit meguntunk, hát elcseréltük. Persze nemcsak időbeli különbség van a fájlcsere és a Turbo rágós papírokkal való seftelés között, hiszen a P2P rendszerben nem kell megválnunk semmitől, csak közösbe dobjuk a gépünkön tárolt zenéket és filmeket, cserébe pedig tengernyi fájl között úszkálhatunk. Ára persze még az ártatlannak tűnő csereberélésnek is van.
Told a cuccot!
Manapság lépten-nyomon azt halljuk és olvassuk, hogy a zeneipar sosem látott mélyrepülésbe kezdett, mindeközben a torrentezés világméretű trenddé nőtt, de vajon hol van mindezek írásos bizonyítéka? Hol vannak azok a statisztikák, amik alátámasztják, hogy a zenészek lassan tényleg csak kenyéren és vízen tengődnek, mert szellemi produktumaiktól nem remélhetnek profitot? A bulvármagazinok hasábjai még ma is tele vannak a sztárvillák lenyűgöző luxusát bemutató képes anyagokkal, amelyekből szintén nem ezt szűri le az olvasó, de ez persze csak a felszín, amit jobb felkaparni.
Azért nagyon nehéz kérdés ez, mert alapvetően érthetetlen, hogy a helyzet miért "fajulhatott" idáig. Mikor először láttam cédéírót és első ízben magyarázták el, hogy miért zseniális találmány az mp3 formátum, már akkor sem értettem, hogy mégis hogyan működhet ez ilyen szabadon, miért nincs valaki, aki megálljt parancsol az otthoni hanglemezgyárosoknak? Nem volt senki aki megtette volna, mert ha saját célra másolok, az nem bűn. A peer-to-peer hihetetlen térhódításával a folyamat nemcsak megállíthatatlanná vált, de kezdett kitisztulni a jövő tendenciája - zenét nem a lemezboltból, hanem a netről szerzünk. Persze vannak fizetős oldalak, amik a torrentezéssel ellentétben még ha szerényen is, de fizetésre kényszerítenek minket, de akad, aki jogtalanul beszedett dézsmának érzi a bankszámlájáról lehúzott dollárokat. Az emberi elme már csak ilyen - miért fizessek érte, ha megkaphatom ingyen is? Térítésmentesen pedig bármikor hozzájuthatunk a zenékhez és a filmekhez, hiszen bízhatunk jószándékú embertársaink adakozó kedvében, amit legszemléletesebben a seederek száma mutat.
A Déli pályaudvarnál, a Krisztina körúttal
párhuzamosan fut az az utca, amelynek elnevezésénél nem vették figyelembe,
hogy egy könnyen megjegyezhető és kiejthető névvel illessék a
területet, hiszen a Kosciuszko Tádé nevet kapta. Na, de ki is volt Tádé?
Kosciuszko Tádé
Kosciuszko Tádé 1746-ban született a még bonyolultabb Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko néven, a mai Fehéroroszország területén. Tádé egy lengyel-litván származású nemzeti hős és hadvezér volt. Bár családja nemesi família volt, ez mégsem azt jelentette, hogy gazdagságban éltek, a család anyagi gondokkal küzdött, így egyértelmű volt, hogy míg Tádé bátyja a gazdaságot irányítja, addig neki katonának kell állnia.
A későbbiekben a hadseregnél
befutott szép pályáját majdnem megakadályozták ígéretes művészi
tanulmányai, ugyanis a párizsi Szépművészeti Akadémiára is elnyert egy
ösztöndíjat. Franciaországban döbbent rá végleg, hogy nem szeretné életét a művészetnek szentelni, így inkább a katonaság felé fordult,
amihez a francia forradalom előszele is nagyban hozzájárult.
Tanulmányai
után, 1774-ben szeretett volna beállni a lengyel seregbe, de közben az
állomány létszámát csökkentették, így nem akadt számára állás - ekkor vette az irányt Amerika felé.
Harcolt az amerikai függetlenségi háborúban, ahol önkéntesből, majd vezető mérnökből, ezredesből 1783-ben dandártábornokká léptették elő, mert hűségesen szolgálta George
Washingtont. Nemcsak Washingtont szolgálta, de jó barátságot ápolt Jeffersonnal, és
több erőd, tábor építése is az ő nevéhez fűződik. A dandártábornoki rang mellé megkapta az amerikai
állampolgárságot is.
Úgy tűnik, az eleddig legerősebbnek tartott kevlár
helyett a későbbiekben inkább a pókok fonalát használják majd. Annak
ellenére, hogy a pók fonalának átmérője egy tizede az emberi
hajszálénak, az anyag erősebb lehet az acélnál is. Az azonos súlyú fonal kétszer
erősebb a kevlárnál, és ötször az acélnál - állítják a kutatók.
A
fekete özvegy fonala a pókfonalak világában is az egyik legerősebbnek számít, ezt kívánják modellezni hát. Persze egyből
mindenkiben felvetődhet a kérdés, vajon hogyan lehetséges, hogy a
tudósoknak még nem sikerült ugyanolyan erős, hasonlóan vékony
anyagot mesterségesen létrehozniuk, mint a pókhálók alapanyaga. Az
amerikai hadsereg éppen az új kutatási adatok miatt
tervezi, hogy a későbbiekben a golyóálló mellényeket nem kevlárból,
hanem "pókhálóból" készítenék el. Ez azért is kitűnő ötlet, mert a pók
szála környezetbarát és lebomló, és nemcsak védőmellények, hanem például palackok, kötszerek, sebészeti szálak, kötelek és hálók is készülhetnének belőle.
A homoktövis egy olyan csodaszer, amelyet a kozmetikustól kezdve a gasztroenterológuson át a vajákos asszonyig mindenki ajánlani tud csak. Gondoltam utánajárok, hogy mi ez. Meglepődve tapasztaltam, hogy a homoktövis nem más, mint amivel serényen dobáltuk egymást az ovi udvarán. Akkoriban, Szilvi óvónéni azt mondta, hogy ne együk meg, mert mérgező, erre alig telt egy negyed évszázad - ááááh! - kiderült, ez egy csodaszer!
A homoktövis cserje, hivatalos neve Hippophae, és az ezüstfafélék családjába tartozik. Ázsiában a legelterjedtebb, de bőven megtalálható hazánkban is, egyik faja, a Hippophae rhamnoides konkrétan őshonos nálunk. Apró virágai március végén-április elején nyílnak, majd termést hoz a cserje, ami narancssárga bogyó formáját ölti. Sok-sok bogyó jelenik meg ekkor, s ezek fürtökben lógnak a tüskés ágakon.
Felhasználható a levele, a termése és magja is. Augusztus végén érik be ugyan, de állítólag a dértől megcsípett termést a legjobb szüretelni, ekkor nyerhető ki belőle a legtöbb zsírolaj. Feldolgozva dzsem, bor, ivólé, likőr, zselé, por és olajtermék is készül belőle. De mégis mire használjuk?
Már az ókorban kiderült, hogy gyógyhatású a homoktövis, az elmúlt évezredekben szépen lassan arra is fény derült, hogy miért: maga a bogyó gazdag szénhidrátokban, fehérjében, szerves savakban, aminosavakban és vitaminokban. Nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz, tízszer annyit mint a citrom. Ezen kívül megtalálható még benne vízben oldódó B-vitamin, A- provitamin, E-vitamin és a mannaként definiálható zsírolaj. Gyümölcsét a gyógyszeripar is felhasználja, de természetesen a biocuccokat értékesítők is egy rahedli pénzt beszednek a városlakóktól, akik nem tudják, hogy ez nem elérhetetlen cucc, és képesek több ezret kifizetni a homoktövisből készült termékekért.
amit emberi erőforrás gazdálkodásra kötelező elolvasni.... de az is lehet, hogy inkább a wim kok jelentést is viszem, aztán majd kitalálom.... :D tudom, nem erre számítottál :D
katalinka írta: 2 perccel ezelőtt
:D ügyes vagy, Rubi! olyan volt egy ot.amnak is középsuliban. :) :)
amit emberi erőforrás gazdálkodásra kötelező elolvasni.... de az is lehet, hogy inkább a wim kok jelentést is viszem, aztán majd kitalálom.... :D tudom, nem erre számítottál :D 
szia katalinka! Milyen könyvet viszel?
