2010.02.05 08:43 - Asszony Viktória
Ez a cikk 1 hónapja frissült utoljára
A cikkben szereplő adatok pontosságáért nem vállalunk felelősséget.
Veled sem, nélküled sem
címkék: párkapcsolat csajok szerelem pasik szakítás
A csapból is az folyik, hogy manapság mennyi kapcsolat bomlik fel és már rég nem divat a több évtizedes házasság. Fogyasztói társadalomban élünk, nincs mese. Ami elromlott, kidobjuk, veszünk helyette egy csilli-villit, jobbat, drágábbat, még ha beledöglünk, akkor sem mászunk bele ugyanabba a problémás termékbe. A házasságok 60%-a bomlik fel, a statisztikák szerint emelkedő tendenciával. Mindenki kerget valami jót és felpezsdítőt, elvégre Gyurcsány szerint is megérdemeljük (!!!) a fiatalabbat az öregeskedő helyett. A társkereső oldalakon eddig is hemzsegtek a kapuzárási pánikolók, a későn kapcsoló családanyák, de ami megdöbbentő, feltűntek a huszonévesek. Jól szituáltak, csinosak, igényesek és számos elvárással rendelkeznek. Mindenki a jót és jobbat hajszolja.
Ezzel szemben lépten-nyomon olyan emberekkel hoz össze a sors, akik a szokásosan udvarias kérdésre, miszerint "hogy vagytok?", mindenféle képmutatást nélkülözve, nemes egyszerűséggel felelik ezt: "hát tulajdonképpen sehogy, olyan se veled-se nélküled, de nem tudom mit csináljak..." Ha az illetővel icipicit is mélyebb a kapcsolat, adja magát a kérdés: "akkor miért?" A válaszok milyenségét embere válogatja, de a legtöbbször az a lényeg, hogy megszokásból, szeretetből, anyagi okokból, nem akarom megbántani, nincs jobb.
Saját tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen direkt kérdésre nagyon nehéz pontos, elfogadható választ adni. Olyat, amire a beszélgetőpartner ne vonná fel a szemöldökét és ne nézne hülyének. Egy kívülálló számára érthetetlen, hogy miért csinálod, ha ő soha nem csinálta. Mindenki tisztában van a számtalan lehetőséggel, a hatalmas választékkal. Sajnos manapság az sem kizáró ok, ha a kiszemeltnek párja, családja van, így valóban hatalmasra nőtt a vadászmező.
Egy bizonyos kor és tapasztalat után mégis iszonyú nehéz feladni akár egy haldokló kapcsolatot is. Hol van a garancia arra, hogy mással jobb, a másik nem dobálja szét a zokniját és lehajtja maga után az ülőkét, csak hogy rémes közhelyeket említsek... Sehol. És ez a probléma. A rohanó világunkban, ahol bármit és bármikor kicserélhetsz garancialevél ellenében, a kapcsolatok még nem állnak ezen a szinten. Jól is van ez így. Az érzelmek fontosak, és igen, helyénvaló egy szakítást megsiratni, a múltat eltemetni. Azt gondolom, míg világ a világ, nem lesz erre semmilyen rapid megoldás.
Ha valaki mégis kiszáll a se veled-se nélküled állapotból, olyan erőre tesz szert és olyannyira felvértezi a szívét, hogy a falak nehezen törnek át. Nőnek az elvárások, az alakuló kapcsolatnak eleve bizonyos feltételeknek kell megfelelnie, különben nagyon könnyen ég veled a vége. Talán túl könnyen, de ki akar ugyanabba hibába esni és még egyszer olyan dologban létezni, amiről tudja, hogy nem megy.
Ezekből az emberekből lesznek a megrögzött agglegények és divatos szóval élve, a szinglik. Az emberek, akik élvezni tudják az életet egyedül és barátokkal, a teljesség érzethez nincs szükségük együtt alvásra, családlátogatásra és féltékenységi drámákra. Fennen hangoztatják, hogy jó az életük "így" is, valószínűleg tényleg az és a lelkük legmélyén is meg vannak erről győződve. De bármikor besétálhat valaki, aki hurrikánként lerombolja a falakat és hősünk egy szempillantás alatt sutba vágja az eddigi feltételeket és fenntartásokat, felveszi a rózsaszín szemüveget és ezen keresztül néz boldogan a társas jövőbe. Amíg boldog. De tanult a hibáiból, többé nem vár a csodára és könyörtelenül lelép, ha akármilyen problémát szimatol. És voilà...kész a statisztika.
Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!
Indulok is. Pás!
ha nem jöttök át sörözni, majmok vagytok!XD
Hozzászólások
Feb
ha ez a mérce basszus, hogy az a baj, hogy eldobálja a zokniját, akkor tényleg felesleges bárki mellett lehorgonyozni...
mondjuk rossz látni itt is, hogy mindig felvetődik a párkapcsolatokról szóló cikkekben a langyos posvány, mintha törvényszerű lenne, annyira nem tudom elképzelni hogy hogy lehet idáig jutni ha szereted a párod, az már eleve motivál, úgyhogy önkéntelenül is építed a kapcsolatot. ha meg nem szereted, akkor miért pazarolsz rá akár egy percet is? oké a lustaság meg a tehetetlenség, de így meg nem vagy őszinte se magadhoz, se a párodhoz, nem hiszem el, hogy ez egy tartható állapot, hogy nem őröl fel.
11:17
Feb
Igen, szerintem is az a legfontosabb, h szereted-e. Lehet olyat hallani, h "kicsit" szereti. De az meg milyen? Ha vki nem biztos az érzelmeiben, valószínűleg nem szereti a másikat.
De ha az ember okosan gondolkozik, rájöhet, hogy amikor kötekszik nem a másik zoknijával van baja.
12:39
Feb
i mean gondolkodik :)
12:40
Feb
de felőröl..."de nincs jobb"
12:45
Feb
az is egy szint, ha a valós probléma csak a zoknira tud kivetülni, azaz érdemben nincs átbeszélve, megoldva és ki kell vetíteni.
12:46
Feb
sztem a gondolkozik is helyes volt :)
12:46
Feb
lustaság, fél egészség. tényleg miért kell egy ilyen helyzetet fenntartani?
12:49
Feb
nem én tartom fenn.
a történetembe belejön az a mondatrész is, hogy: "Sajnos manapság az sem kizáró ok, ha a kiszemeltnek párja"
12:53
Feb
Elnézést, ha megbántok valakit, de ez egy elég semmitmondó cikk lett.
12:55
Feb
hát az valóban kellemetlen : <
12:58
Feb
az öregecskedó feleség nem gyurcsány volt, hanem medgyessy. klasszikust csak pontosan :)
12:59
Feb
tökéletesen egyetértek.
13:01
Feb
igen, csak az a baj, hogy most én vagyok a " rossz" és elméletben mindig a jó győzedelmeskedik... :/
13:03
Feb
Én nem erre gondoltam. (Bár igaz, h én nem fejtettem ki rendesen...) Szóval előfordul, h az ember fáradt, szar napja volt, megbántották és megváltozik a tűrőképességének határa. És lehet, h nem tudatosul az embörben, hogy a száraz keksz volt a baj, és azért kötekszik a zoknin. Aztán egy másik, teljesen relax állapotban simán, jókedvvel elpakolod.
Meg másrészről a szépen kérés csodákat tesz. :)
Szóval csak nyugi és a problémát csak a társával beszélje meg az ember és ne a barátnőkkel. Mert az úgy fair.
13:04
Feb
De, de, az bizony a jó Fletó volt. Megyó bácsi csak a fincsi koktélokat szerette.
13:05
Feb
"Aki egyszobás lakással rendelkezik, kétszobásat akar, aki kettővel, az hármat, aki hárommal, az családi házat szeretne. És akinek egy öregecske felesége van, annak joga van egy fiatalabbra."
Ez bizony Gyurcsány :-s
13:07
Feb
A pazaroláshoz: azért, mert a boldogsághoz bátorság is kell, és azt kevesen kapják útravalóul a ballagótarisznyába.
13:07
Feb
de a szereplő nem a mesélő, a mesélő meg tudja ki a rossz meg a nem rossz : >
13:07
Feb
hát azok menjenek is a mocsárba azzal tarisznyával akkor, csak tűrjék méltósággal, sírni nem ér...
13:09
Feb
úgyvan!
Mindig olyan jókat kuncogok a szövegeiden.
13:19
Feb
ahh, tényleg! ezesetben mellnézést:)
13:30
Feb
Erre a cikkre csak azt tudom mondani, hogy a kapcsolatokon dolgozni kell, ha azt akarjuk, hogy jó legyen! Aki nem tesz semmi sem, az hiába is várja, hogy majd jobb lesz...
13:49
Feb
Nagyon sok embert tart vissza a szakítástól, az hogy nincs jobb. Mert ha szakít, nem tud mit kezdeni a keletkező űrrel, ettől megijed és visszahőköl, bármennyire is rossz és haldokló az aktuális kapcsolata. Pánik lesz úrrá rajta, "bármit, csak egyedüllétet ne" állapotba kerül. Vagy csak egész egyszerűen elkényelmesedett és úgy gondolja, hogy jobb ellenni a langyosvízben, mint változtatni.
De ha ezek felmerülnek egy kapcsolatban, akkor ott már a szerelem tényét kell megkérdőjelezni, mert többnyire ott a baj.
13:49
Feb
szép a szeme a csajnak a képen.... (jó ez most mellékes)
de ez a cikk igenis hogy rávilágít vmire..... mert mondd azért vmit, amit mi nem tudunk sokszor szavakkal körülírni..... érdekes, mert tényleg ma az embereknek a jó se jó..... és nem becsülik meg azt, ami/aki van nekik.... és idáig jutnak...
...én is így jártam a mostani pasimmal.....akivel szégyen ide vagy oda , de már 5x-re jöttünk össze.....és azóta most oké minden, mert ezek alatt a kisebb szünetek alatt jöttünk rá, h merre hány méter van..és h ki mit akar.... és ő engem akart....ezt bizonyította is elég érdekesen...:S én meg már régóta szeretem... végülis mindenkinek más a véleménye...
14:03
Feb
Sogornöm és baràtja 10 éve vannak együtt. A 10 év alatt annyiszor szakitottak màr, hogy 20nàl abbahagytuk a szàmolàst, kb. 4szer költöztek össze, majd aztàn megint szét. Sok siràs, beszélgetés, veszekedés tanui voltunk.
Most màr egy éve nyugi van, reméljük marad is. Elöször azt hittük nem illenek össze, aztàn ràébredtünk, hogy tökéletesen egymàsnak lettek teremtve; ha nem igy lenne, egyik sem csinàlta volna tovàbb ezt a hercehurcàt. ; )
14:10
Feb
Én egy éve szálltam ki a csikicsukiból, és most végre jól érzem magam.
14:34
Feb
jesssz!
mintha már többször körbe lett volna járva itt ez a téma..
14:35
Feb
Nehéz...nagyon nehéz...
16:29
Feb
de, felőröl.
cáfolj meg, ha tévednék, de szerintem még nem voltál ott, amit "elítélsz". majd ha leszel, tudni fogod, hogy nem egyszerű, és főleg nem olyan egyszerű, hogy egy három perc alatt megírt kommentnyi - amiben minden fekete és fehér - legyen a megoldás. lehet úgy nagyon szeretni, és lehet úgy nagyon ragaszkodni, hogy közben tudod, már mindegy, és mégis képtelen vagy bevallani magadnak. ha valaki olyan nagyon racionális egy ennyire érzelmes helyzetben, hogy azonnal eldönti, nem pazarol arra a kapcsolatra több időt, szerencsés (vagy nem, nemtom, mert ez is idővel képes igazolni magát). szerintem kevesen képesek erre, mert az ember mérlegel, tipródik, szenved, előretáncol, majd vissza. ha igazán szeret. de bár minden olyan egyszerű lenne, ahogyan te leírtad a hozzászólásodban...
18:59
Feb
Nem ugyanarról beszéltek.
Ő arról, amikor te nem szeretsz eléggé, te meg arról, mikor téged nem szeretnek eléggé.
19:34
Feb
nem, én arról beszélek, amikor én nem szeretek úgy, ahogy kéne, de akkor biztos rosszul fogalmaztam meg. :) nekem így volt az egyik (a leghosszabb) kapcsolatomnál. nagyon jól passzoltunk egymáshoz, kívülről mi voltunk az álompár. szerettem is a srácot nagyon, de egy idő után már csak ragaszkodás volt és tényleg nagyon erős, de "csak" szeretet. 26 évesen nem akartam "csak" ennyi munícióval leélni az életem, holott komolyan, feltettem volna erre a fiúra mindent. és évek kellettek ahhoz, hogy be tudjam vallani magamnak is és neki is, hogy ez így nem jó. addig próbáltam megoldani, ő is próbálta, kínlódtam, becsuktam a szemem, bőgtem, hogy nem akarom elveszíteni. aztán kiléptem. azt hiszem, neki akkor én voltam a mindene. és bizonyos szempontból nekem is ő, de a szerelem elmúlt és már tényleg nem tudtam/tudtunk változtatni ezen. azért írtam azt, hogy egészen addig tényleg nagyon könnyű azt mondani, hogy ha nem szereted, hagyd ott, vagy ha szereted, akkor punktum, ameddig bele nem botlasz egy olyanba, akiről egyszerűen nem akarod elhinni, hogy (már) nem tudod úgy szeretni, pedig nagyon szereted amúgy. nekem több, mint öt év után ért meg a kimondás, de akkor már egy jó ideje sejtettem, hogy mi lesz a vége, csak egyszerűen képtelen voltam elfogadni és inkább dolgoztam érte, hátha.
19:54
Feb
Fú! Nekem is volt hasonló. És mióta szakítottatok? És most van valaki más? Ha nem vagyok indiszkrét.
20:08
Feb
nem vagy :)
még nincs egy éve, hogy szakítottunk. azóta volt egy transzferpasim, akit én nem annak szántam eredetileg, de utólag visszagondolva inkább ezt a funkciót töltötte be. :) most meg... most meg olyan vagyok, mint a lány a mátyás király mesében. tudod, jövök is, meg nem is, van is rajtam ruha, meg nem is, viszek is ajándékot, meg nem is. :)
20:11
Feb
Hát én is valahogy úgy vagyok. Alakulok. És úgy érzem amíg nem vagyok kész, addig fölösleges is egy kapcsolat.
20:15
Feb
hát, én is azt gondoltam, majd jön valaki hamar, aki elvarázsol és mindenhogy jó, de nem. nem szeretek olyan könnyen azóta. gondolom, nekem is készülnöm kell rá még egy picit.
(készülünk együtt :)
20:19
Feb
Hát szerintem ne keseredj el. Még egy éve sem vagy egyedül azt írod. Én 5 éve. Ne csodálkozz, ha még nem vagy nyitott a dolgokra.
20:57
Feb
Isten hozott a másik oldalon!
Én 2 év után jöttem el, gyáva és csúnya módon, de nem bántam meg. Nem ő volt megírva. És tényleg nem könnyű, x év együttélés, gyűrű, lakás, miegymás után továbblépni.
Jó, az egy év után is mellbevág, hogy fia lesz az új nőjétől, de sajnálom is, mert nem boldog. Soha nem is lesz az addig, amíg nem változtat a dolgain.
21:03
Feb
nem kell megcáfolnom, nyilván nem úgy működik hogy egyik nap felkelsz, puff, úgy érzed, már nem szereted, és borítasz mindent. az is egy folyamat, amíg megfogalmazódik az érzés, az is, amíg tagadod, az is, amíg megbizonyosodsz róla, hogy valós és folyamatosan analizálod magadat és a másikat, az is, hogy nem akarod, és inkább próbálsz dolgozni a kapcsolaton és rendbehozni mindent, az is hogy arra rájössz, hogy ez nem fog menni, az is, amíg elfogadod, és az is, amíg meg nem hozod a döntést, amíg azt véglegesíted, stb. de haladsz közben végig, és nem a csodát várod, hanem te törekszel megoldani a helyzetet.
21:14
Feb
Nem fogalmaztál rosszul, most hogy újra olvastam, így is lehetett érteni. :)
Úgy mondanék valami jót, de hát nem vagy te kisbaba, én meg nem vagyok elég okos ehhez.
De bátorság, az kell. (Ehhez is kellett, amit elmeséltél.)
22:21
Feb
Hát ez bizony nagy respect!
Nekem még egy 2,5 évesből is csak úgy sikerült kiszállnom, h mikor már nagyon nem tudtam tovább lenni az illetővel, kidobattam magam. :P Annyit azért már fejlődtem azóta, h a legutolsó 10 hónapost én bocsátottam el, és nem vártam meg, míg rá jön magától, h neki utilaptut kéne kötnie....
23:09
Feb
Tágas téma...
00:50
Feb
"akkor miért?"
Mert nem jön jobb.
04:29
Feb
fú, én mostanában meg mindig azt hallom, hogy "szeretem, de ez már nem szerelem, ez már ilyen mélyebb emberi szeretet..." színtiszta önámítás, nagyon kiborít :)
10:33
Feb
nehéz lehet otthagyni a másikat több év után. ha mindent megpróbált a pár h javítson a helyzeten, és nem javult, akkor nincs értelme. persze ez nem 1-2 nap gondolkodás után jön.
mi tavaly nyáron veszekedtünk egy nagyon nagyot, rájöttünk h szép és jó, de mindkettőnknek változtatnia kell néhány dolgon. nem volt könnyű, de most minden jól működik és dúl a love hónapok óta. sosem volt arról szó h ne lennénk egymásba szerelmesek, csak a hétköznapi dolgokkal nem volt minden letisztázva. sok beszélgetés és apró változtatások és voilá :)
10:49
Feb
Szerintem meg bele kéne törődni, hogy a szerelem elmúlik. Mindig! Hosszabb, vagy rövidebb idő után, de biztosan. És jó esetben átalakul, egy sokkal mélyebb, biztosabb tiszteletté, és szeretetté a másik iránt. Ez is érték! De manapság persze a pörgés, a pezsgés a lényeg, nem a megállapodottság. Ezért szépen dobják egymást, ha már nincs lángolás. Hát, így is lehet, de akkor soha nem érik el azt az álomképet, hogy a nagy Ő-vel örökké együtt. Mindig lesz egy újabb akivel egy darabig dúl a love, aztán elmúlik, aztán jön egy másik, azzal is jó egy darabig, majd a lángolás elmúlik, aztán egy idő után nem jön újabb, mert megöregszünk.
12:13
Feb
akkor lehet, hogy én a jó vagyok? :)
12:46
Feb
ez a cikk már volt,ez a kép is... nem tudom mikor de emléxem...
12:49
Feb
ez a cikk már volt,ez a kép is... nem tudom mikor de emléxem...
12:49
Feb
Sziasztok!
Tudjátok jól mondta Dr.Csernus...Csücsükélsz egy szemétdombon nyugisan már nem érzed a szarszagot mert megszoktad. Egyszer csak egy szellő feléd fújja a bűzt..először elhesegeted áh nem büdös..de valahogy mindig egyre büdösebb lesz s már elviselhetetlenné válik. Akkor kell eldönteni h leszállsz-e vagy sem. Én leszálltam az én szemétdombomról nem nyavalyogtam és nagyot szippantottam a friss levegőből!!!!!
13:53
Feb
Ezt én is végigcsináltam, 3éves verzióban. Illetve nekem a 3 év együtt töltött időből másfél év ment rá arra, hogy tipródtam, hogy most akkor mi legyen... Teljesen egyet értek veled abban, hogy amíg bele nem kerül valaki egy ilyen helyzetbe addig könnyen hiszi azt, hogy egy huszárvágással meg lehet mindent oldani. Ráadásul nálam az is belejátszott, hogy az volt az első komoly kapcsolatom és nem ismertem még se a játékszabályokat, se a saját határaimat, így nehezen értettem meg, hogy már eljutottam oda, ahonnan nincs tovább.
15:58
Feb
de szeretem azt a mesét:D mindíg azt szoktam felhozni..:D
16:00
Feb
Ez bizony így van:)
16:14
Feb
Igen, de ez jó esetben nem 3 hónap után következik be :) kiegészítem magam: azokról a lányokról beszélek, akiken látszik, hogy már nem is szeretik a pasit, max csak mint barátot, csak egyszerűen képtelenek beismerni maguknak és "lusták" szakítani.
A mai felfogás az, hogy ha csomó van a kapcsolaton, azt egy kardvágással el kell vágni, nem szépen kibogózgatni. Ezért megy tönkre a legtöbb házasság.
16:15
Feb
Na igen, persze ha 3 hónap után következik be a szerelem elmúlása, akkor eleve kérdéses, hogy szerelem volt-e egyáltalán. Persze ilyenkor logikus a szakítás. A másik az, hogy ha a szerelem elmúltával nem marad semmi, akkor van gond.
17:03
Feb
én épp itt tartok. hogy lépni kell, elmenni, és most. egy hete rágom magam, nem eszem, nem alszom, oda-vissza táncolok. nem akarom, nagyon nem, de ebbe így bele lehet dögleni. nem tudunk többé együtt élni, hiába szeretném, és hiába mondja, hogy megpróbálja máshogy.
nem éri meg. hiába csak mi vagyunk egymásnak, hiába fontos, hiába érzem, hogy most a semmibe ugrok fejest.
és a legnehezebb, hogy elővette a jófej-kártyát, ilyenkor két hétig a mennyben érzem magam és mindent megbocsátok, de már nem akarom.
mindig úgy voltam vele, majd ha érzem, hogy mennem kell, akkor. hát most érzem, csak annyira nehéz meglépni, hiába tudod, hogy muszáj, mert helyrehozni nem lehet, így viszont belefulladtok.
jó ideje csak se veled-se nélküled, mégse könnyű, akkor sem, ha nem vagy se hülye, se vak.
17:16
Feb
és igen, kívülről könnyű, de benne lenni más. gyászolni kell, ami idő, átgondolni, megtenni, ami meg fáj.
könnyen általánosítunk, hogy így eldobni, meg úgy belekényelmesedni... még a barátaim jó része sem érti, mi van, pedig ismernek, de még sosem voltak hasonló helyzetben. nem is baj, csak ne akarják megmondani a tutit. aki volt, az csak a vállát nyújtja, hogy jól kibőghesd magad, és kivárja, amíg képes leszel újra emberek közé menni.
17:22
Feb
Azt mondjátok meg nekem,hogy kinek hogy változik a véleménye (ha változik),ha ebben a langyos vízben ,ebben az elmúltanagylángolás-ban van két pici gyerek is.Na, akkor mi a gyávaság/bátorság menni,vagy maradni? Meglévő szituáció és tényleg érdekel a véleményetek!
18:41
Feb
kicsi gyerekkel már nem illik a nagy szerelmet keresni, ha nincs konfliktus vagy feszültség szerintem felesleges menni.
21:39
Feb
Miért nem "illik"? Ez most tényleg érdekelne
23:20
Feb
mert a gyerekre illik maximális figyelmet fordítani amíg kicsi, és ha anya épp kezdődő rózsaszínködös vakszerelmes, az nem működik annyira.
02:09
Feb
Nagyon nehéz, én is ebben vagyok. Érzelmek nélkül udvarias lakótársként élni, ami felőröl, vagy szétmenni a gyerekek pedig szenvednek. Sokan ilyenkor szeretőt "találnak", nekem ez nem pálya. Vagy elkezdenek inni, szintén nem pálya. Tehát csak élek a nőiségem eltemetve...
09:31
Feb
Aha, és ha boldogtalan és depressziós + mártírt csinál magából az illendőség végett, akkor meg "annyira működik" majd, és annyi-annyi feltétlen szeretet ad a gyerekeinek besavanyodott lényével, hogy azok még a koporsójánál is hálálkodni fognak majd. ... igen, biztos igazad van.
13:51
Feb
Itt nincs jó döntés, ha lép, akkor önző dög,felbomlasztja a családot, ha marad, besavanyodott mártír. Klassz kilátások.
14:23
Feb
ajánlom a témában Csernus bármelyik könyvét. választ kapsz, aztán el tudod dönteni, hogy mi a te utad.
15:24
Feb
kicsit konkrétabban: olvasd el a Nő-t tőle. nagyon klasszul végig vezeti többek között ezt a problémát is.
15:25
Feb
Mérlegelnék.
Csinálnék egy-egy listát: menni-nem menni. nyereség-veszteség. jó-rossz. Ezért szeretem-ez zavar benne.
Válaszokat keresnék:
Lehet-e jobbítani a meglévő kapcsolatot?
Igazam van-e?
Ki az oka a problémának? Mivel mindig "kettőn áll a vásár", megpróbálnék változni. Beszélgetnék a társammal, de nem a napi posványban, hanem "messzebbről" szemlélve (elutaznék vele, vagy akár csak egy étterembe).
Az biztos, hogy nagyon nehéz helyzet, mert az ember úgy érzi, hogy csak a "maradni" a megoldás a gyerekek miatt, de áldozatként leélni egy életet meg nem lehet. Akkor már hosszú távon jobb a gyerekeknek a "menni".
15:36
Feb
jó, anya meg is léphet mert boldogtalan/nem valósította meg önmagát, de anya akkor hülyét csinál magából és megbukik mint anya, azt is lehet, de nem illik. de ha depressziós meg őrlődik, akkor van feszültség, amire ki is tértem.
((...másrészt meg nem kell boldog-boldogtalannak szülni, bár akkor nézzetek meg, amikor elkezd ketyegni a biológiai órám))
15:43
Feb
Oké, chloe, akkor majd visszatérünk erre :-))
15:48
Feb
Miből gondolod, hogy a gyerekek nem szenvednek attól, ha azt látják, hogy apa anyával már csak udvariaskodik, és alig várja, hogy lelépjen otthonról, és anya is alig várja, hogy apa elmenjen dolgozni, hogy végre fellélegezhessen. Én nem hinném, hogy egy ilyen hazug légkörben ne szenvednének a gyerekek. (Hasonló helyzetben voltam, ami kb. 3 éve kezdődött, és most lesz 2 éve hogy eljöttem onnen, 1000 Ft-tal, egy másfél éves gyerekkel, lenullázott önbecsüléssel, azóta szerelmes lettem, jó házasságom van, amiben nőként élek (nem anyaként és nem bútorként), van lakásom, kocsim, karrierem és még egy babám is - nem tudom mennyire hasonló a két helyzet, mert nem ismerem a hátteredet, de tudom, milyen piszok nehéz ez a döntés, mikor egyszerre többekről döntesz, nem csak magadról,még akkor is, ha olyan atrocitások érnek a másik részéről, amik megalázóak - minden esetben nehéz eldönteni azt, hogy mennyire lehetsz szabad a gyerekeddel, gyerekeiddel szemben, csak ők meg sosem lesznek kiegyensúlyozottak, ha te sem tudod megtalálni magadat a helyzetedben. Nem tudom, segítettem-e. Ha gondolod beszélj egy pszichiáterrel, nekem sok minden segített annak idején.)
15:57
Feb
Ha vki bizonytalan az érzelmeiben, még nem jelentheti azt, h nem szereti... Csak míg ha együtt vannak, együtt töltik az időt nem érzik egymás hiányát, nyugodtak nincs hiányérzet. De ha szakítanak, távol kerülnek egy időre egymástól jöhetnek rá, h ő valójában nagyon szerethetik egymást.. vagy pedig épp az ellenkezője.
Közben rájöttem, h valószínűleg arra értetted, h ha vkivel együtt van vki és úgy bizonytalan (távolság, egyebek kizárva) akkor tényleg igazad lehet.
17:30
Feb
De jó, h vkinek így jön össze... Egy hónapja külön.. Én szenvedek.. Ő láthatóan nem.. Jó szerepjátékos. Most vagyok azon a ponton, ha akar tőlem vmit, majd megtalál, meg keres. Mivel ő hagyott a szarban, nekem kell összerakni az amúgy kurvára összekevert puzzle-t. Nem fair.
Ha beszélgetünk izzik a levegő, érezni a feszültséget.. Inkább nem beszélgetünk. Illetve én mindent megpróbáltam a dolgok enyhítésére. Nem tudom mi lesz. Nagyon nehéz felállni.
Az a legrosszabb, h ez alatt az idő alatt jöttem rá, h nagyon szeretem, józan, mély szerelemmel. Szar helyzet.
17:37
Feb
Ez a legszarabb, a tudat hogy így már szeretni nem fog tudni az ember soha. :/
17:43
Feb
Ez a lényeg, hogy így is, úgy is szenvednek, mert a gyerekeknek egymást szerető szülőkre van szükségük. Ha maradok, zeretetlenséget éreznek, ha megyek, az apjuk hiányát. Patt.
17:48
Feb
Ezt próbáltam elmagyarázni egy-két illetőnek és teljesen hülyének néztek. Elmagyarázni, h a szerelem elmúlik, átalakul, sokféle szeretet, szerelem létezik és hogy a biztos, nyugodt kapcsolatot eldobni egy olyanért, ami bizonytalan és nem valószínű h összejön.
17:49
Feb
Így van.
Én is azt mondtam annak a pár embernek, h inkább ne mondjanak semmit. Csak hallgassanak meg.. Egyből jöttem, h van még annyi ember a földön, meg lesz ez jobb is, meg bla bla bla.. Ez jobban felidegesített, mint a tudat, h nem értek semmit. :O
17:53
Feb
Jöttek.*
17:58
Feb
ez elég nagy butaság ám.
egyik ismerősöm közel 12 évnyi együttlevés (ebből 6-7 évnyi házasság) és 2 gyerek után dobbantott. gyerekek olyan ovis korúak, tehát értenek a szóból, a volt férjével intelligensen megoldják a dolgokat. közös gyerekfelügyelet, beszélnek egymással, korrekt válás. a csaj nem bukott meg anyaként, a gyerekeket maximálisan ellátja, figyel rájuk, engedi apai nagymamihoz, új barátnőhöz, több napra kirándulni apáékkal. plusz kivirágzott nőként is. megbeszélték velük együtt az új felállást. és egy fikarcnyit sem csinált magából hülyét.
akkor csinált volna magából hülyét, ha otthon marad a férjével, a harmincas éveit elpazarolja arra, hogy együtt éljen valakivel, akivel elmúlt a szerelem, más irányba tartanak. felőrölte és kifacsarta volna. nem kell 50 évig együttélni valakivel megszokásból. és 20 évet sem kell lehúzni úgy, hogy megnyomorít maga körül gyereket, férjet, csak mert úgy illik.
(ha lenne egy listám azokról a szavakról, amiket utálom, ha érvelésként használnak, holott ugyanannyit ér, mint a "csak", de egyáltalán nem olyan karakán, akkor a Nr.one az 'illik' lenne.)
20:49
Feb
Kíváncsi lennék a házasságkötési szövegedre, ha majd eljön az ideje.
21:16
Feb
Az én kislányom 1,5 éves volt mikor eljöttünk, igazából nem rokkant meg az apa hiányába, sőt rendszeresen tartja vele a kapcsolatot, és a rokonsággal is, azontúl van neki egy új apukája is, született egy testvére, messzemenőkig nem lehetne azt mondani rá, hogy szenved. Kiengyensúlyozott, pörgős, hozza a korának megfelelő fejlettséget mindenben, nincsenek rémálmai, különösebb félelmei, egyedül alszik el, és nem pisil be éjszakánként. Amíg én szenvedtem és emiatt pl. kevesebb energiám maradt rá, megérezte a feszültséget a levegőben, és a szeretetlenséget, addig igen, valóban szenvedett.
Viszont volt olyan ismerősöm, akinek az anyja végigcsinálta ezt az "együttmaradunk a gyerekekért" utat, és mikor az anyukája meghalt és túljutott a sokkon meg a gyászon, egyszer felemlegette a gyerekkorukat, akkor felhozta: "anyám, egész élete egy áldozat volt értem, és ki a f@asz kérte ezt tőle?", még ha nem is kimondva, ezt a tudatot nem szabad a gyerekekre terhelni - úgy tűnik nem hálás feladat, ha egyszer lehull a szemükről a hályog. Természetesen az elromlott kapcsolatokat meg kell kísérelni megjavítani először, de ha meg nem megy, akkor butaság a struccpolitika, mert semmilyen házassági esküszöveg nem kötelezhet arra, hogy szeretetlenségben éljen az ember. Ezt gondoltam.
22:09
Feb
Azon túl, hogy teljesen egyetértek Veled, meg a barátnőd útját végigcsináltam én is, azért annyiban igazat kell adni chloénak, hogy az ember lánya nem úgy ereszkedik egy házasságba, mint pl autót venni, h 180 000 kmnél már kopott lesz, lecserélem, hogy megint érezzem azt az újkocsis bizsergést; hanem véresen komolyan gondolja, pláne ha szül is. Csak ő azt nem tudja szerintem, hogy ilyenkor nem az anyukák szoktak rendszerint kitekintgetni a kapcsolatból, meg elégedetlenkedni (mert épp eléggé leköti őket a gyerek), hanem az apukák - valami okból (elhíztál, ronda kialvatlan vagy, folyton elvesz tőlem egy újszülött, aki rajtad csüng), a kitekintgetés tárgya pedig nem feltétlenül nő, hanem lehet munka, kocsma, internet, játékszenvedély, bármi. Az anyuka meg ott álldogál egyedül, h b@mg, nekünk szültem gyereket, nem magamnak, te is törődj vele, mellesleg én is itt vagyok (de az addigra már csak harmadlagos). Szóval hiába szül boldog embörnek, az nem sokkal utána boldogtalanná válhat, így lehet az, hogy valaki gyanútlanul egy boldog-boldogtalannak szül.
22:22
Feb
szerintem is. jobbra számítottam amikor belekezdtem az olvasásába.
22:46
Feb
Értem, amit mondasz, erről a mártírságról, de én nem áldozom fel magam a gyerekeimért, egyszerűen értelmetlennek látom elvinni őket az apjuktól, mert én nem akarok másik pasit, se új életet kezdeni. Rosszul választottam társat, így jártam. Fáj belül persze, de arra gondolok, talán a sors nekem nem szánt boldog házaséletet. Az én gyerekeim nagyobbak is, 10, 8,8.
23:30
Feb
jaja, pont így értettem. mondjuk belegondolni így nem gondoltam bele, mert a nőket utálom elsősorban, mert ők csinálnak hülyét a nememből (bocs, de értitek...), szóval az első tipikus agyatlanság ami eszembe jutott az anya kergeti a szerelmet és onnantól csak láb alatt van neki a gyerek egész életében című kép volt. sajnos nagyon sok idétlen anya van, akik nem érzik a súlyát annak hogy szülők lettek, és ugyanúgy felelőtlenkednek tovább mint tizenévesen. és felnő egy gyerek úgy, hogy kap enni, szeretetet, figyelmet, de a példa is ugyanúgy lejön neki idővel, ami már sokkal kényesebb téma...
a családalapításra még ábránd szinten se szívesen gondolok, valahogy pont ezért, mert még fiatal vagyok meg vakszerelmes, de ha teherbe esnék, onnantól a gyerek lenne az első, ez már önmagában perifériára szorítja a páromat, és nem közelebb hozza, és bár az én szüleim nem váltak el, de az én hozott mintám is azt mutatja, hogy az anya és a gyerek mindig magára marad, mert apa dolgozik, vagy férfiasan elvonul a dolgára. és ez sehogy se tetszik.
00:40
Feb
Akkor más helyzetben vagy, mint én voltam régen (8-10 éves gyerekekkel biztosan sokkal komplikáltabb, mert összetettebb az érzelmi világuk a kisebbeknél -lehet, hogy magukat hibáztatnák pl..), szorítok, hogy helyrejöjjön a dolog.
07:25
Feb
Hát pedig ott romlik el a dolog, mikor a gyerek perifériára szorítja a házastársat.
Holott a gyerek egyszer elmegy, a párnak meg maradni kell.
09:15
Feb
értem, egyébként én sem szeretem ezt a "ha elromlik, akkor dobjuk el, vegyünk újat" mentalitást, amit manapság előszeretettel alkalmaznak az élet minden területén. biztosan mérlegelt az én ismerősöm is, mielőtt kilépett a házasságából (mellesleg ő tekintett ki, a férje vissza szerette volna hódítani), csak az senkire nem tartozik rajta és a volt férjén kívül.
nekem egy közel 8 éves kapcsolatom van, amiben ugyanúgy nagyon sok áldozatot kell hozni gyerek nélkül is. mindenhol adódhatnak rosszabb periódusok, amiket vagy érdemes megoldani, vagy nem.
09:39
Feb
arra én is, mert nem tervezek esküvőt a közeljövőben. számomra most nem az a prioritás. esetleg, ha majd lesznek gyerekeink, akkor.
09:40
Feb
Hát igen, ez már teljesen egyén függő. A kitekintés dolognál is szerintem mindig kettőn áll a vásár, az már csak következménye valaminek.
09:51
Feb
Erről a témáról lehetett volna egy sokakl jobb cikket is írni, mert érdekes. De sebaj. Én is sokat gondolkodom ezen a kettősségen, menni vagy maradni, mi a jó döntés? Belesüppedni a szarba vagy eldobni egy sokéves kapcsolatot, mint a használt zoknit. Szerintem, ha érezzük, hogy mennünk kell, akkor menjünk, akárhány évről, akárhány gyerekről, akármennyi pénzről is van szó, mert mindenkire vár valahol az igazi herceg, fehér lovon, aki mellett úgy érezzük hazataláltunk és nem akarunk többé semerre se menni. Talán kicsit naiv vagyok??? :)
22:47
Feb
Hááát...de nyugi, nem vagy egyedül. :)
14:46
Feb
Sziasztok!
Jó a cikk...és tényleg lehetne hosszabb...:)
Nekem akárhány pasim volt és akármilyen komolyan vettem a dolgokat, egyszerüen nem tudtam beleszeretni egyikükbe sem.:(Én próbáltam de nem ment(ebből is látszik, hogy ez nem valami irányítható "dolog")Éppen ezért megpróbáltam minél előbb kiszállni a kapcsolatból.
Aztán persze volt 1 srác...akit még most is szeretek...de Ő a legkevésbé sem volt a barátomnak nevezhető, de akármi is volt köztünk mégis köszönettel tarozom Neki mert általa megtudtam h mi a szerelem...De már elengedtem! (Ami nem megy ne erőltessük alapon)
Ja!És még valami!Még mielőtt rosszra gondolnátok...összesen 4 pasim volt eddig. :)))
23:42
Feb
Ha nem voltál szerelmes akkor miért voltál egyáltalán velük?
17:24
Feb
Na, én s pont ebben a helyzetben vagyok... nem tudom mi lenne a bölcsebb döntés, mert kialakult a szeretem utálom kapcsolat, ha nincs velem hiányzik, ha velem van, az agyamra megy... magamat se értem, hogy ez miért van így... pedig olyan jó volt az első4-5 hónapban
08:09
Feb
Hát ez jó. A cikk egyik mondata arról szól, hogy az emberek állandóan cserélgetik a partnereiket, a másik meg, hogy ülnek a posványban. Most akkor mi is itt a probléma?
Meglátásom szerint a legtöbb ember kapcsolatfüggő, vagyis hiába szar a kapcsolata, akkor sem lép tovább, csak ha már megvan a következő delikvens. Vagyis óhatatlanul úgy kezdi keresni a következőt, hogy még párkapcsolatban van, ami igazán szép dolog, csak gratulálni tudok hozzá. Ha egy kapcsolat menthetetlen, akkor szakítani kell és továbblépni, nem pedig áltatni magunkat és a másikat.
Az a másik oldal, hogy ha a kapcsolat NEM menthetetlen, akkor nem a szakítás a megfelelő lépés, hanem a kísérlet a problémák megoldására.
Természetesen ezt nem megcsalásra értem, akkor nincs mit megbeszélni, hanem le kell zárni az egészet.
Ehhez persze gerinc és becsület szükségeltetik, ami csak kevesekben van meg.
14:51
Feb
Azt hittem h majd idővel kialakul...
Azóta már rájöttem h ez nem így megy és inkább vagyok egyedül, minthogy bárkit is megbántsak.
Naívan várok arra a valakire aki egyszer majd eljön és elcsavarja a fejem....de már nem keresem...
00:58
Feb
A "se Veled, se Nélküled" másik válfaja, amikor létezik a Szeretet, csak az emberi képtelenségből még sincs kimondva a kapcsolat. Nem sok mindenen változtatna ugyan, de van, hogy ijesztő tud lenni...
22:40