zene

Tilos Move Party

21

A Kultiplex is bezár. Ezt már jó ideje tudjuk. Evidens az is, hogy a Tilosnak ismét költöznie kell. Hiába keresne és akár találna bárki indokot arra, hogy ez ne így legyen, a Kulti, mint budapesti alternatív helyszín, s vele együtt a kerthelység, a művészmozi és a Tilos Rádió stúdiója lebontásra ítéltetett. Az okokról, az adásvételi körülményekről és a többszereplős érdekeltségekről már tavasz óta lehetett értesülni a sajtóból.

Persze, érthető: eladnak egy foghíjtelket sok pénzért, amit a leendő ingatlanfejlesztő tulajdonos be akar majd építtetni még több pénzért. Csakhogy a kerületi előírások szerint nem csökkenhet a zöldterület, tehát valahol parkot kell csinálni, és nincs a IX. kerületben ideálisabb helyszín arra, hogy ledózerolják és befüvesítsék, mint a Kinizsi u. 28. Az aláírások megvannak, nem sok remény maradt az épület megmentésére (hacsak nem derül ki, hogy az erősen bauhausos jegyeket magán viselő épület műemlékvédelem alatt áll, vagy valami hasonló).

A szeptemberben terjengő rémhírek, miszerint még idén ősszel ki kell üríteni az épületet, ugyan tévesnek bizonyultak, egyelőre tavaszig még biztos fennmarad, de ezzel együtt marad a régi forgatókönyv: a Tilosnak új helyet kell találni, a költözéshez pedig pénz kell.



olvass tovább

Iron and wine

76

Van ugye ez a hihetetlen indie folk-boom a tengerentúlon, sorra jönnek ki az albumok, én meg csak töltök és törlök - vagy azért, mert beugrik, hogy pont ilyenre csapkodta a térdét Charles Ingalls a Farm, ahol élünkben, vagy azért, mert senki sem tud jobb lenni Sufjan Stevensnél.

Az Iron & Wine The Shepherd's Dogjánál viszont megakadtam. Nem tudom, hogy mi a trükk - szakállas ember mantrázik magas hangon, alatta kellemesen csordogál körbe-körbe valami dallam -, elvileg nyomni kellene a delete-et, a Boy With a Coint mégis két órán keresztül hallgattam a szakadó hóesésben valahol Budán, még mielőtt kiderült, hogy a többi track is teljesen tökéletes. Nem megy ki a fejemből, ötös.

Köszönjük vaninna!

Bemutatom a Singas Projectet

134

Sin Gas, azaz szénsavmentes. A lassan három éve létező Singas Project formáció Nu-Jazz hangfoszlányokat tár elénk buborékmentesen, hogy ez mit jelent? Nem állóvizet, ez kiderül az interjúból. Ne csak hallgasd nézd is, mert a zenekar produkciójában a hang és a kép együttjár. De most csak olvass.

Mikor alakult a zenekar? Mesélnél ennek körülményeiről?
Nos, a jelenlegi formáció, ha jól emlékszem 2005 kora tavaszától létezik. Zozo, Ádám és én már játszottunk együtt, Dalma és Csaba együtt érkezett. Fontos még, hogy a Singas állandó tagja a fénymesterünk VJ Tomm, aki a vizuális-fényes-design dolgainkért felel.

Előtte is zenéltetek már?
Igen, mindenkinek rovott múltja van.

Az első lemezetek is 2005-ben jött ki, saját gondozásban,  hogyan kerültetek a jelenlegi kiadóhoz?
Hát ez egy nem gyenge trip volt! A kiadó már ismert bennünket, mert session munkákkal segítettünk nekik, de még a Cafe del Mar megjelenés sem győzte meg őket arról, hogy érdemes velünk dolgozni. Sokáig túl jazzy kísérletezőnek tartottak minket és náluk a vegytisztább elektronikus formációk mentek jobban, mi meg ugye hangszeresek vagyunk, a komolyzenétől a jazzig és a punkig, sőt kísérleti elektronikus zenéket is összeraktunk már.

Mindannyian Pécsett születtetek és laktok most is?
Igen, részben Pécs a fő vonal, Ádám egerszegi (csak itt tanul), Zozo erdei ember, aki egy vadászházban nőtt fel. Pécs Rulez! Kíváncsi lennék milyen előadók voltak nagy hatással rád az életed során. Milyen lemezt vettél például először? Hűha, sok ilyen volt AC/DC, Clash, Stranglers, utána szépen jöttek jazzek, kezdve Miles Davis-sel, aztán Garbarek, Charlie Haden meg még nagyon sok minden.



olvass tovább

Sia: Some people have real problems

183

Sia, a zero 7 énekesnője, második szólóalbumának címe: Some people have real problems, valójában egy közös munka a Monkey Puzzle Records-szal. Sajátos hangszínével balladákat énekel a lemezen, a dalok lágyak ám nem depresszívek, dallamossága miatt meglepően könnyű vele együtténekelni.

Mint leárazáskor

225

Olyan ez, mint leárazáskor ruhát venni: először rongyosra hallgatom az éppen aktuális Nova Tunes-t (kirakat bámulása párás szemmel), aztán leszedem az addig ismeretlen előadók albumait (tolakodás az akciós állványnál), amik egy-két próbálkozás után szinte mind a kukában végzik (kicsi, nagy, bénán áll), esetleg a kuka mellett.

Ez történt a Gotan Project-alapító $olal The Moonshine Sessions című lemezével is. A Nova Tunes 1.5-ön belezúgtam a Psycho Girls and Psycow Boys-ba, download, meghallgat, mi ez, country, szigorú delete, hogy aztán minek négy és fél csillagos ajánlója után vegyem újra elő.

Elegáns és könnyed country-pop, vagy legalábbis valami, amit Európa countrynak gondol, semmi nyihaaa meg padlóra köpés, csak gyönyörű dalok - nyilván más a koncepció, de némelyik nagyon emlékeztet Marc Collin Two For The Roadjának jobb darabjaira -, kicsit máshogy hangszerelve. Most így jó, de a Dancing Queen-feldolgozást ajánlatos átugrani.

Köszönjük vaninna!