zavarodottság

Irul-pirul Mária

3432

Nekem kicsit hihetetlen, hogy ebben a világban, amikor már bármit megtehetünk különösebb szégyenérzet nélkül, bizony sokan vannak, akik elpirulnak. Hogy ennek mi az oka? Számtalan lehet: zavar, szégyen, rajtakapás... A lényeg, hogy ilyenkor megnő az adrenalin a szervezetünkben, a vérerek kitágulnak, és a vér az arcunkba, fejünkbe tódul, elvörösödünk, ezt nem tudjuk szabályozni. Az arcszín megváltozása nem feltétlenül tűnik fel a körülöttünk lévőknek, mindenesetre mi ezt nem így gondoljuk. Néhányaknál olyan erős lehet a pirulástól való félelem, hogy nem is mernek emberek között szerepelni, mert rettegnek a megszégyenüléstől, az elpirulástól. Az elpirulás az evolúció legnagyobb titka, már Darwin is sokat foglalkozott vele. Frans de Waal, az Emory Egyetem professzora szerint az ember az egyetlen, aki elpirul egy-egy kínos, szégyenletes esemény során. Feltételezi, hogy mivel a hazugságon való rajtakapás is pirulást vált ki, ezért az evolúció egyik célja volt, hogy ne tudjunk hazudni. 

Szociális fájdalom

Feldmár András szerint a legrosszabb érzet a szégyen. Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, és még kevésbé megmagyarázni, tudjuk mi az, de szavakkal kifejezni nem lehet. Szerintem a pszichológiában sincs olyan mérce, skála, ami mérni tudná egyáltalán ezt. Viszont biztos, hogy pszichikai jelenségről van szó, melynek fizikai megnyilvánulásai vannak. A legfőbb oka, talán a félelem attól a nyomorúságos érzéstől, hogy nem vagyunk jók, kudarcot vallunk, mások nem fogadnak el, kiközösítenek minket. A szégyen egyik legfőbb megnyilvánulási módja a pirulás. Kizárólag az embereknél figyelhető meg. Hiába gyakori megnyilvánulási forma, magyarázat nincs rá, sőt, ha egy pirulós embert megkérdezel miért pirul el, ő sem tud válaszolni, csak elpirulni. Persze nem csak akkor van pirulás, ha szégyen van, vagy kudarc, hazugság és zavar, hanem akkor is, ha szerelmesek vagyunk, lányos zavarunkba elpirulunk, ha megdicsérnek, sokszor pedig bosszantóan, szinte minden ok nélkül. Darwin azt mondta erre, hogy a kudarc és a dicséret között az ítélet a közös pont, amely mindkét okból előcsalogatott arcpírban jelen van.



olvass tovább