zöldségek

Juli salátázik

3478

Az, hogy egészségesen táplálkozom nincs olyan régóta. Másfél-két éve kezdtem baromi igényes lenni arra, hogy mit eszem meg, s mióta cotcot-os vagyok, ez csak erősödött. A padtársam - Zsófi - ugyanis úgy térít, hogy észre sem veszed, hogy elkezdesz egészséges kajákat enni, és biciklizni. Zsófi fertőző, persze a legnagyobb jóindulattal. Nos, amikor először megérintett az, hogy márpedig én mást kívánok, mint a pacal - jó, sose tudtam megenni a pacalt, csak a kontraszt kedvéért írtam -, akkor az első logikus kaja, ami eszembe jutott, a saláta volt. A fene sem gondolta, hogy ennyi féle salátát tudok készíteni salátás könyv nélkül. Persze, ha már visszaemlékezés, akkor muszáj eszembe jutnia annak az élménynek, amikor úgy tíz éve anyukám egyik dietetikus barátnője ajánlott egy brutál kalóriabombás salátát. Na, az azóta is a kedvencem. Óriás veszélyeket tartogat, azok számára akik megkóstolják, ugyanis abbahagyhatatlan a két pofára tömése!

Tésztasaláta

Igen, ez az a varázslatos eledel, amit ma már teljesen másként készítek, mint tíz éve, mert az első változat valóban egy szénhidrát- és kalóriabomba. Tehát kelleni fog fusilli - csavart tészta -, kígyóuborka - hámozva -, paradicsom, füstölt sajt - parenyica, nyami! - füstölt tarja vagy rák vagy selyemsonka vagy valami igényes kis fúsféle, igazából ez nem is fontos, de én nem szoktam kihagyni, mert valahogy kell a teljes és fenséges kulináris élvezethez. Szóval a tésztát megfőzzük, de nem ám mállósra, hanem "al dente", tehát fogkeményre. Ez azt jelenti, hogy a tészta közepe már nem fehér, de még kemény. Na, mindegy ki lehet tapasztalni. Amint megfőtt a tészta, - ja tényleg, a tésztafőzés mibenléte fontos lehet. Egy magas falú edénybe tegyünk vizet, abba tengeri sót, és én bűnözni szoktam, mert ebbe teszem az olívaolajat is, de ezt ne mondjátok el senkinek, mert lefejeznek. Mivel az olaj nem száz Celsiuson, hanem kettőszáz felett forr, ezért a víz sokkal hamarabb elkezd bugyogni, így az olajnak - bár éri hőhatás - nem lesz baja. Miután megfőtt, hideg vízzel le kell öblíteni, mert a saláta hideg. Amennyiben máshoz főzök tésztát, akkor forró vízzel öblítem le. Nekem sose ragad össze.

Tehát a tészta megfőtt, lehűtöttük, tegyük egy méretes keverőtálba. A paradicsomot, uborkát kockára vágjuk, mehet bele a sonka - rák, kulipintyó - szintén kockázva vagy aprón. A sajtot, ha parenyica, akkor letekerjük és felaprítjuk, ha sima akkor a nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Amint rászórtuk a cuccra, keverjük is össze, mert különben összeáll. Aztán jöhet a dresszing. Na, ez durva: majonéz és tejföl, nagyon kis gerezd fokhagymát belenyomunk, némi borsot és kész. Igen, igen tudom, hogy ez így nagyon nem kímélő kaja, de isteni, és lehet variálni a hozzávalókkal. Durumtészta, sonka helyett rák vagy semmi, tejföl és majonéz kombó helyett kefir és fűszerek. Lehet lightosan csinálni, de kérdem én, minek?! (Nagyon durva sztorim van a tésztasalátával kapcsolatban. Gondolkoztam, hogy elmondjam-e, de végül is miért ne, a hedonizmus ékes példája. Történt az, hogy egy fél kilós fusilliből csináltam tésztasalátát, az jó sok, igaz? Na mármost otthon voltam kedves magányomban és ettem egyszer, aztán még egyszer és így tovább. A fele elfogyott, mozdulni nem bírtam, de csak kívántam... Ettem még egy kicsit, aztán hánytam, majd megint ettem és hánytam, így tovább, amíg haza nem jött anyám.) 



olvass tovább

A hét képekben

6472

Csütörtök délelőtt az éhség és az émelygés határán, BKV-s műbőrülés-alakú izzadtságfoltokkal a hátunkon, kitikkadva, negyven fokból estünk be Mészáros Gábor egyszemélyes csokigyárába, hogy másfél óra múlva idült vigyorral, boldogsághormon-túladagolásban tántorogjunk vissza a valóságba. Hogy a kettő között mi történt, azt a jövő héten elmeséljük. Egyébként róla van szó:



olvass tovább