Magyarországon fotózott divatanyaggal jelentkezik novemberi számában az angol Vogue. Az anyag találóan a "Postcards from the edge" címet viseli, ami körülbelül annyit jelent, hogy "Képeslapok a peremről". A felvezetőszövegben ismertetik, hogy a képek Magyarországon, a Balaton partján készültek. A paszteles, visszafogott, nem túl élénk színek, a formák és a helyszínek egészen a hatvanas évekbeli, vérbeli szocialista Balatonhoz visznek vissza hangulatban, életérzésben - no persze ez az angoloknak talán egész másképp jön majd le.

Az újság szerkesztői találóan romantikusnak és kopárnak nevezik a tájat, a fotók jól visszaadják a Balaton hangulatát és báját, amelyet az őszi elhagyatott tópart kölcsönöz a képeknek a műanyag székekkel, a jól ismert kék korlátos lépcsővel, a Trabanttal és a régi szocializmust idéző épületekkel.

A képeket Tom Craig készítette, a modell pedig az amerikai Guinevere Van Seenus, aki többek között Steven Meisel múzsája is. Kíváncsian várjuk, hogy az angol olvasóközönség hogy fogadja az összeállítsát - és vajon milyen véleményt alkotnak kishazánkról -, nekünk mindenesetre nagyon tetszik az anyag!

A francia Vogue 2009-es márciusi számának borítója kísértetiesen hasonlít az olasz Vogue egy, még 92-ben megjelent borítójához. A mostani borítón - a 92-es címlaphoz képest - persze a mai trendeknek megfelelően lett újragondolva, de mégis ugyanaz a stílus, hangulat és ugyanaz a Chanelban tobzódó világ köszön vissza. Felmerül a kérdés, hogy ez a visszanyúlás dicsérete a tizenhét évvel ezelőtti olasz címlapnak, vagy egy egyszerű lopásról van szó, mert azt hiszem ez már túllépi a nosztalgikus inspirálódás határát, vagy nem?

Az 1992-es olasz Vogue fedőjén egy akkori amerikai modell, Kristen McMenamy látható, a képet pedig Steven Meisel készítette. A friss 2009-es francia Vogue borítóján pedig Iris Strubegger osztrák modell szerepel, a képeket pedig csak Mert&Marcus-ként emlegetett fotóspáros, Mert Alas és Marcus Piggott készítette.

Nehogy azt gondoljátok, hogy csak a világ leghíresebb magazinjára jellemzőek ezek a kísérteties hasonlóságú címlapok, a többi kiadvány is szívesen merít egymástól. Nem is olyan régen kavart botrányt a W magazin 2008-as szeptemberi borítója, amely nagyon "hasonlított" - jó mondjuk ki őszintén -, teljesen ugyan olyan volt, mint a Harper's Bazaar 1994-es címlapja. Az 1994-es címlapon Nadja Auermann német modell látható hátrafésült platinaszőke hajjal, fekete füstös, de cicásan kihúzott szemekkel és mély bordó rúzzsal, kék felsőben. A 94-es borító után tizennégy évvel a W magazin Kate Hudson-t tette a címlapra, ugyanebben a stílusban, még a haj és a smink mellett még a kék felső is egyezik, a különbség talán csak annyi, hogy a Kate arcáról készült felvétel távolabbi, mint a Bazaar-os címlap esetében Nadja Auermann arcáról készült fotó.  Ez valószínűleg csak a magazin nevének lehet betudható, hiszen így jobban adta magát a beállítás a W-vel együtt. Érdekesség, hogy ezt a másolt címlapot is Mert Alas és Marcus Piggott fotózta.

Meg kell még említeni a 2009-es januári Vogue és L'Officiel címlapokat is, hiszen a borítón szereplő két modell - Julia Dunstall és Anna Selezneva - mindketten ugyanazt a szettet viselték a 2009-es tavasz-nyári Louis Vuitton kollekcióból, és még a frizurájuk is egyforma. Persze ebben az esetben azért nem beszélhetünk annyira másolásról, de azért különös azonosság.

A külföldi magazinokon kívül a nemzetközi újságok magyar változatai is előszeretettel merítenek ötleteket a külföldi lapokból, most történetesen az Elle inspirálódott a 2009-es januári olasz Vogue címlapjából és divatanyagából. A magyar Elle magazin 2009-es márciusi számában látható egy színeiben, hangulatában teljesen a januári olasz Vogue címlapját idéző összeállítás.

A Vogue szerkesztőit, alkotóit már számtalanszor megihlette a vidéki élet romantikája, vagy inkább egyszerű, puritán valósága. Ez nem furcsa, hiszen érdekes kontrasztot lehet alkotni a csillogó, színes divatházak darabjai és a kopottabb, szürkébb vidéki környezettel, még jobban kiemelik az adott darabokat. Persze az is érdekes feladat lehet, hogy hogyan lehet a designer ruhákból összeállítani vidékies öltözeteket. Az elmúlt egy év alatt mindkettőre láthattunk alternatívát a világ valamelyik Vogue-jában.

Most legutóbb a francia Vogue áprilisi számban jelent meg szalmával, tehenekkel és csirkékkel átszőtt divatanyag. A modell a még egészen fiatal, holland származású Ymre Stiekema, a fényképész Patrick Demarchelier, a stlyist pedig  Carine Roitfeld volt. A disznó, a szamár és a tehén közreműködésével készült képeken a modell sikkes, de mégis stílusában passzoló designer ingeket, szoknyákat és fejfedőket visel a fapapucs és a tejeskanna mellé. 

Vogue címlaplány lett Mihalik Enikő magyar modellből, akit többek között a Gucci kampányarcaként is láthattunk korábban. Iszonyatosan nagy elismerés bekerülni a Vogue-ba, hát még a címlapra, hiszen a Vogue-ok címlapjára világszerte olyan nőket nyomtatnak, mint Mrs. Obama, Claudia Schiffer, Agyness Deyn vagy éppen Kate Moss. 

Igazán meglepő, kissé pikáns, de egyáltalán nem közönséges címlappal jelentkezik az angol Vogue júniusi száma. Az egész lapot az emberi testnek szentelik, ennek jegyében már a borítón is Natalia Vodianova látható pucéran, akárcsak az egyik belső anyagban. A lényegi részeket természetesen jókora feliratokkal kitakarják, így inkább művésziek a Mario Testino által készített fotók, mint közönségesek.

Érdekes ötlet egy divatmagazintól, hogy ruha nélkül szerepeltet egy modellt a fedőn, és egy belső anyagban, hiszen a divat bibliája az öltözködésre, a ruhákra épül. Még inkább meglepődünk a címlap láttán, amikor megtudjuk, hogy a modell mindössze huszonöt éves, és ami még durvább, hogy már három kisgyermek anyukája, hiszen egyáltalán nem látszik rajta.