vendéglátás

Kutyabarát helyek itthon és külföldön

3892

Akiknek nincs kutyájuk, el sem tudják képzelni, milyen nagy stressz, teher és szomorúság a gazdinak, amikor éves szabadságára elutazik, de négylábú barátját nem viheti magával, mert a hatlábú vendégeket még kevés helyen fogadják szívesen. Hiába van sok jó külföldi példa, Magyarországon a vendéglátók még mindig nem elég nyitottak, nem szívesen látják a kutyás vendégeket, de szerencsére sok az ezen változtatni akaró kezdeményezés. Ez ellen a helyzet ellen küzd például Csillik Gábor is, aki előadásokat tart vendéglátósoknak, és sorra teszteli itthon és külföldön a szállodákat, éttermeket, hogy hol hogyan fogadják őt és vizsláját, Bereket. Őt faggattuk mi is.

Bár itthon javuló tendencia mutatkozik, mégis sokat kell még tenniük a vendéglátósoknak és a kutyatulajdonosoknak is a zökkenőmentes viszonyért. A kutyatulajdonosoknak meg kell nevelniük kedvenceiket, és akkor biztosan nem zavarják ki őket sehonnan. A közhiedelemmel ellentétben itthon az ÁNTSZ nem szabályozza az állatok jelenlétét és annak feltételeit, ezzel inkább csak a vendéglátósok szeretnek takarózni. Minden városban, minden kerületben más és más ebtartási rendelet ad irányelveket és állít fel szabályokat a kutyatartással kapcsolatban. Az ebtartási rendelet meghatározza többek között, hogy milyen fajta kutyáknak kötelező a szájkosár viselete nyilvános helyen. Budapest második kerületében ezen rendelet értelmében a kutyákat mindenhova be lehet vinni, kivéve olyan helyekre, ahol élelmiszerek nyílt tárolása történik, így például közértekbe vagy zöldséges boltokba. Egy jól nevelt, kötelező oltásokkal rendelkező kutyát elvileg be kell engedni minden más helyre, számon pedig csak a veszettség elleni védőoltást igazoló biléta kérhető.

 -

Hazánkkal ellentétben az osztrákoknál szép számmal van pozitív példa a kutyabarát éttermekre. A Gerasdorf bei Wienben található Gasthof Kruder nevű vendéglátóhelyen mindig is örömmel látták a kutyákat, Csillik Gábor Berek nevű vizslája két hónapos korától kezdve gyakorlatilag itt nőtt fel. A mindig teltházzal üzemelő helynek pont ez volt a titka, szájról-szájra terjedt a hír a környéken, hogy ott szívesen látják a kétlábúakat és a négylábúakat is. A vendégeket gyakran megnevetette az eb, a kisgyerekes családok pedig szívesen jártak "kutyázni" az étterembe. Gyakran előfordult az is, hogy egy-egy vendég csak Berek miatt tért be, hogy valami otthoni finomsággal kedveskedjen neki. Jó lenne, ha ez a sikertörténet nálunk is követőre találna!



olvass tovább

Egy ágyban az ellenséggel?

4039

A legliberálisabb barátnőm arcán is átfutott egy enyhe fintor, amikor elmeséltem neki, hogy a múlt hétvégét két hajdúi cigánylánnyal töltöttem, az ágyamban altattam őket, együtt főztünk és mászkáltunk a városban. Újra és újra átbeszélhetjük a cigánykérdést, mesélhetünk roma sikersztorikat vagy éppen késelős rémtörténeteket, követhetjük a politikai vitákat, szörnyülködhetünk a Fókusz-típusú műsorok putriban forgatott riportjain. De mindez olyan, mintha egy távoli bolygó ijesztő, legjobb esetben különös lakóiról beszélnénk, ahelyett, hogy egy lépéssel közelebb lépnénk, szóba állnánk a "marslakókkal", és mindjárt kiderül, hogy nem is különböznek annyira tőlünk. Sőt.

A Gettómilliomos című filmet nem bírtam ki sírás nélkül, de közben nagyon jól tudom, hogy nem kell Indiáig utazni, hogy ilyen nyomorral találkozzam. Tisztában vagyok vele, hogy négy sarokra a lakásomtól, a Keleti pályaudvar mögötti koszos-ragacsos utcák omladozó homlokzatai mögött pont annyi kilátástalanság rejtőzik, csak azokat a tragédiákat nem nézhetjük végig egy vödör popcornt csámcsogva, nem a szemünk előtt játszódnak, mert nagyon is zárt világról van szó. Véget ért a feudalizmus, mégis ugyanolyan éles szakadék tátong az emberek közt, mint ezer évvel ezelőtt. Iszonyú ritka, hogy egy hozzám hasonló középosztálybeli magyar nő kapcsolatba lép egy mély nyomorban élő cigány kislánnyal - ha csak nem a szociológus tudományos érdeklődésével közelít. A kölcsönös bizalmatlanságot most egy alapítvány, az Igazgyöngy segített feloldani.

Molnár Mátyás képe

Ezúttal húsz gyerek utazhatott fel a fővárosba, és nagyjából hatvan hozzám hasonló iparművészetis diák vigyázott rájuk három napon keresztül. Hozzánk a 12 éves Dzsenifer, és a 14 éves Dalma érkeztek, Dzseni még sosem járt Berettyóújfalunál nagyobb városban, Dalma egyszer már meglátogatta a VIII. kerületi rokonait, de gyanítjuk, hogy ott sem tapasztalt nagyon más közeget a körösszakálli cigánysorhoz képest, ahol a családja él.



olvass tovább

Emlékezetes esküvő - csőd nélkül

4089

Úgy döntöttetek, összeházasodtok? Szeretnétek egy egyszerű, de emlékezetes esküvőt magatok megszervezni, de fogalmatok sincs, miként lássatok hozzá? Nem szeretnétek milliókat költeni a nagy napra, de akárhol nézelődtök, azt látjátok, ez nagyon sokba fog kerülni? Semmi vész, megosztjuk veletek félévnyi amatőr esküvő szervezői tapasztalatunkat, s reméljük, tippjeink segítségével számotokra is kellemes emlék marad a készülődés. Egy megszívlelendő tanács: ahol csak lehet, bánjatok óvatosan az „esküvő” szóval, mert azonnal két-háromszoros lesz a szorzó, mikor csilingel a pénztárgép.

Párommal mindketten kicsi, családias esküvőre vágytunk, a lehető legkisebb felhajtással, lagzi nélkül. Nem bírjuk a mulatós zenét, a menyasszonytáncot, a vőfélyt és egyáltalán, a „kell”, a „szokás” és az „illik” dolgokat. Polgári esküvő és egy kis vendéglátás egy étteremben, szűk körben. Csak olyan vendégekkel, akik nélkül nem mondhatjuk ki az igen-t, tehát nem voltak olyan meghívottak, akiket meg „kell” hívni és hiányzott néhány részlet, ami pedig esküvőn „szokás”. Leány- és legénybúcsút sem igényeltünk, inkább az esküvő estéjén elmentünk együtt bulizni a barátainkkal.

Gyűrűk

Mindegy, hogy katalógusból nézitek ki a tökéletest vagy karikagyűrű szalonban próbálgattok, nagyon sokat lehet megtakarítani, ha nem csak pénzben, de aranyban is fizettek. Van olyan ékszerész, aki megmondja, hány gramm kellene a gyűrű pár elkészítéséhez, és amit visztek, beszámítja - és nem is tört arany áron.



olvass tovább

Vendégül látnak?

4474

Ma is, mint a legtöbb reggelen, beugrottam a Margit hídnál a Híd bisztróba, hogy a reggeli rendes kávémat megigyam. Aki nem ismeri a helyet: tudni kell, hogy van a bisztrón kívül egy kis placc, rajta tizenöt-húsz asztal székekkel. A vendégek itt foglalnak helyet, és a félig nyitott bisztróból már jön is a kiszolgáló személyzet, felveszi a rendelést és néhány perc múlva fogyasztjuk is az éltető nedűt.

Reggelente nyolc és kilenc között szoktam betérni, általában egy raszta hajú lány szolgál ki, már szinte nem is kell elmondanom, hogy mit szeretnék - presszó kávé, nagy csészében, hideg tejjel és egy kis szóda -, megkérdezi, hogy a kávémat kérem-e, bólintok és hozza. Nos, ma reggel, megint leparkoltam a cangámmal, leültem a szokott helyre, egyedül voltam az egész kócerájnál. Egyszer csak azt hallom, hogy kiüvölt egy nő a bisztróból: "Fél tizenegyig önkiszolgálóak vagyunk, ám!" Hogy mi? Felállok, beslattyogok, megkérdezem, hogy mióta van ez így. A nő arcátlanul a pofámba vágja: "Háh, már a kezdetek óta!". Na, erre nekem sem kellett több, mondtam neki, hogy nagyon érdekes, ez valószínűleg személyzetfüggő szabály, hiszen a raszta hajú kolleginája mindig nagyon készségesen kiszolgál reggel nyolc és kilenc között. Csípőből jött a válasz: "Lehet, de nekem most kurva sok melóm van!" - igen, ezekkel a szavakkal. Mint említettem, egyedül én voltam a bisztróban és, amikor a pulthoz mentem, épp dobta a székre a kisasszony a Blikket.

Na, mindegy is, gondoltam, legalább megúszom a borravalót, hiszen ha kiszolgálom magam, akkor nekem jár, nem? Kértem a szokásos presszót nagy csészében, hideg tejjel. Elég bonyolultan mondhattam el, bár még a bögrére is rámutattam, hogy melyikbe szoktam kapni, de volt némi kavarás. Mindegy, megcsinálta. Majd, mikor mentem volna leülni, utánam szólt: "Kifizetnéd?!" Nem, meglógok a kétszázkilencven forintos kávéval, mert az olyan izgalmas. Persze, kifizettem volna, de a nő nem tudta mennyit is kérjen, megkérdezte, hogy ezért a kolléganője mennyit szokott kérni, mondtam neki, hogy kettőkilencvenet, erre: "Rendben, most még ennyit számolok fel én is, de legközelebb ilyen sok tejjel több lesz!" - fenyegetett. Mit mondhattam mást erre, mint azt: "Nem lesz legközelebb..., minden jót!"

Na, mármost mi ezzel a fenti szituációval a bajom? Csak egyetlen dolog, hogy a vendéglátás, nem így néz ki. Pedig olyan szép ez a kifejezés, ha helyesen értelmezte volna a a kiszolgáló csaj, biztosan másként alakul a reggeli kommunikációnk, és én is visszatérnék a megszokottt kávézómba...