vakság

A vak fotós legendája

7370

„Nem vettem komolyan a fotózást egészen addig, amíg teljesen meg nem vakultam.” Így kezdi bemutatkozását Pete Eckert amerikai képzőművész. Mintha zárójelben lenne minden, ami akkor történt, mikor még látott és a vaksággal újjászületett volna. Telibe trafált szavaival, éppen az előző nap gondolkodtam azon, mi történne, ha megvakulnék. Valószínűleg élni sem lenne kedvem, annyira akörül forog minden, hogy mit látok. Most azt hiszem, nem ártana még egyszer átgondolnom a dolgot.

Eckert története nem csak azért magával ragadó, mert ezek szerint létezik egy vak fotós, ami elsőre a világ legnagyobb oximoronjának tűnik, hanem azért, mert amit csinál, az nagyon jó. Eredetileg szobrásznak és tervezőnek tanult, szeretett volna a Yale-en építészetre jelentkezni, amikor egy orvos közölte vele: retinitis pigmentosában szenved, majd kisétált a váróteremből anélkül, hogy megmagyarázta volna. Ez pedig a legalattomosabb szembetegség: örökletes, gyógymódja nincs, a beteg tehetetlenül át kell hogy élje, amint az évek, évtizedek alatt elsorvasztja retinapálcikáit. Először farkasvakságként, majd csőlátásként jelentkezik, végül beáll a majdnem teljes vagy teljes vakság. Rá ez utóbbi várt.



olvass tovább