vacsora

Mi ez? Lakásétterem

4686

Mindenki járt már étteremben, sőt, azt is tudjuk, milyen részt venni egy kellemes baráti vacsorán. De vajon mi sül ki e kettő elegyéből? Hát a lakásétterem!

Otthonosan kavarnak

Örömmel fogadtuk a hírt, hogy egy igazán rendhagyó sajtótájékoztatóra hívtak minket. A lakásétterem fogalmával nagyjából tisztában voltunk, hiszen Zsófi ezen vendéglátási forma elkötelezett híve, így hát mentünk, láttunk és persze ettünk. Vendéglátóink, Zsófi (a másik), Marci és Tomi először egy közös nyaraláson figyelt fel arra, valahogy mindig úgy alakul, hogy ők hárman rittyentik össze a menüt. Amíg a többiek aludtak, ők piacra mentek, majd korántsem profi főzőtudással, de annál nagyobb lelkesedéssel készítettek ételeket barátaiknak. Gyorsan kiderült, hogy a kulináris élvezeteket másokhoz is szeretnék eljuttatni, így jött a lakásétterem ötlete, ami persze nem újkeletű dolog, hiszen New Yorktól Párizsig léteznek efféle "vendéglátó egységek". A szakácsok lelkesedésén túl szükség van egy lakásra, ahol aztán jól tele lehet tömni az éhes szájakat. Bár a menüt nem profi szakácsok készítik, ez még nem jelenti azt, hogy a paletta csupán a húsleves, rakott krumpli és az almás pite szentháromságban mozogna. A rendhagyó sajtótájékoztatón ezt a sokszínűséget be is bizonyították, hiszen a menü így nézett ki: friss, mentás limonádé, muhammara, hummusz, házi pesto, meleg kenyérsaláta, konyakos kacsamájpástétom palacsintabatyuban, zöldcitromos panna cotta meleg erdei gyümölcsös lekvárral és csokis-céklás süti. Étkezési kreativitásunkat kisebb megpróbáltatás elé állították, hiszen a rendezvény, csakúgy, mint a többi vacsora, Zsófi lakásában zajlott, így hát kénytelenek voltunk egyik kézzel tányért tartva, másik kézzel pedig bőszen lakmározva kiélvezni az ízeket. A kényelmetlenségeket kárpótolta, hogy rendesen bekajáltunk, sőt a menü annyira jól sikerült, hogy többen -köztük mi is- többször is repetáért indultak.

Egy órás ottlétünk alatt számtalanszor előjött az a furcsa érzés, hogy mindamellett, hogy egy hivatalos eseményen vagyok, ez egy baráti összejövetel, méghozzá egy igen intim térben. Gondoljatok bele, hogy az otthonotokban vendégül láttok tíz félig-meddig vadidegen embert. Persze megkérdeztük Zsófitól, nem furcsa-e neki, hogy olyan emberek forgolódnak az otthonában, akiket nem is ismer. Furcsa persze, hogy ne lenne az, viszont semmi olyat nem láttunk, ami palástolni akarná az otthon intimitását: villanyóraállás a hűtőn, nyaralási fotók, sőt még egy Russel Crowe által dedikált fénykép is ott figyel a lakásban. Hogy mit jelent ez? Nem kell attól tartanunk, hogy hagyományos étterem hangulat vár minket, mert ez mégiscsak valakinek az otthona. A vacsoráknak persze nem csupán annyi a céljuk, hogy kulináris élményekben részesítsék a vendégeket, hiszen ha egy nagyobb asztaltársasággal étkezünk, óhatatlan, hogy beszédbe elegyedünk. Ez a folyamat jól látszódott az első adásban is, amit levetítettek nekünk: az ízlelgetés mellett jó hangulatú, kötetlen beszélgetés alakult ki a résztvevők között. Persze társasága válogatja, mennyire érezzük jól magunkat egy ilyen közegben, de a hangulat semmiképp sem a vendéglátókon múlik majd, hiszen ottlétünkkor is kedélyesen válaszoltak a kérdésekre, és egyszer sem próbálták elhitetni velünk, hogy ők bizony vérprofi szakácsok.

A lakásétterem epizódjait a TV Paprikán nézhetitek meg, az első adás ismétlése épp ma este lesz, 11 órától. Ha pedig nem bírsz a kíváncsiságoddal, és magad is ellátogatnál a lakásétterembe, akkor érdemes figyelni a műsor blogját, ahová folyamatosan írogatják az aktuális vacsora időpontokat, na és persze a menüt is. Mivel a férőhelyek korlátozottak, így mindig az első tíz kommentelő vehet részt az eseményen. Az ételek szuper minőségű alapanyagokból készülnek és a környezet is rendhagyó, így az árszabás hagyományos éttermi szintű: egy vacsora három-négyezer forintba kerül. Senki nem mondta, hogy havi rendszerességgel kell lakásétterembe járnunk, de ha már nálunk is adott ez a lehetőség, egyszer mindenképp érdemes kipróbálni - ennyi "luxus" mindenkinek jár, nemde?

Vacsorázz, jobban alszol!

7291

Az ételek, amiket vacsorára fogyasztasz, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nyugtalanul hánykolódsz éjjel az ágyban és felszínesen alszol, vagy a gyakorlatban is megtapasztalod, hogy milyen az igazak álmát aludni. Persze nem arra gondolok, hogy három töltött káposzta vagy egy jó adag disznótoros betermelése után nem túl szerencsés álomra hajtani a fejünket, hanem arra, hogy bizonyos ételek olyan anyagokat tartalmaznak, amik hozzájárulnak a nyugodt, pihentető alváshoz.



olvass tovább

Ne bonyolítsd vacsik

7294

Sokan osztják azt a véleményt, hogy a főzés az egyik legnagyszerűbb elfoglaltság, és barbárság a házimunkák közé sorolni. Ráérős hétvégéken, amikor a lelkes hobbiszakács kellő időt és energiát tud áldozni a kulináris önmegvalósításra, ez kétségtelenül így van, de a hétköznapok során a vacsorafőzés sokszor a kötelező gyakorlatok szintjére alacsonyodik. Már ha egyáltalán sor kerül rá, hiszen sokkal egyszerűbb megmelegíteni egy készételt vagy becsábulni egy gyorsétterembe, és fáradtságra hivatkozva átmenetileg kikapcsolni a szemétkajával kapcsolatos ellenérzéseket. Ez azonban súlyos hiba, hiszen vannak olyan fogások, amikre akár félholtan is érdemes benevezni, hiszen kis túlzással pillanatokon belül ott gőzölög az asztalon az ínycsiklandó végeredmény, ami új dimenziókba helyezi a gyorskaja fogalmát.



olvass tovább

Amit eddig nem tudtál a tésztákról – 1. rész

9082

Az egyetemen szerdánként voltak a partik. Aminek egyenes következménye volt az, hogy csütörtökre elfogyott a pénzem, na ilyenkor jött a tészta. Májkrémes tészta, ketchupos tészta, tejfölös tészta, szendvicskrémes tészta. Aztán később, amikor zombiként értem haza a munkából, és azt hittem, már gasztronómiai szempontból szintet léptem, akkor jött hasonló változatossággal a hús-tészta és zöldség-tészta kombó. Még később, a tészta-projekt gyakorlatilag leegyszerűsödött a „curry vagy oregánó” dilemmára.



olvass tovább