Szőrkupac a kalapács alatt

4909

Egyesek rajongása érthetetlen méreteket ölt, hiszen a fanatikus rajongók sem időt, sem pedig pénzt nem kímélve követik kedvenc hírességeiket, vagy épp megvásárolják a sztárok relikviáit. Mégis miért? Boldogabb lett attól bárki, mert Britney kiköpött rágójával, Paris eldobott beszállókártyájával, vagy Elvis hajtincseivel élt egy fedél alatt?

Amúgy normális vagy?

Már beszámoltunk a twitterező sztárokról, akiknek postjait olvasgatva kicsit azt érezhetjük, hogy közelebb vagyunk az imádott személyekhez. Legutóbb Paris Hilton egyik bejegyzésén hőköltem meg, hiszen a csajszi azt állította, hogy az Ebayen a kihajított beszállókártyájára lehet licitálni. Némi öniróniára vall, hogy még a világ talán első számú celebje is csak nevetgélt az egymásra licitáló felhasználókon, és valljuk be igencsak helytálló a reakciója, mert mégis mi a fenét kezdhet bárki egy darab papírral, ami pusztán azért "értékes" mert egy híres ember neve áll rajta? Elég bizarr nemde? A becses darabhoz egy rövidke történetet is rittyentett az árut kínáló felhasználó: a srác épp Fiji-re repült első osztályon, amikor kihullott egy papírdarab az ülésnél talált újságból. Mit ad isten Paris épp ott ült ahol ő és ez szemmel láthatóan nagy izgalommal töltötte el a pasit, aki azóta a legnagyobb netes piactéren próbálja elpasszolni a fecnit. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy gazdagságot nem remélhet a papirostól, mivel a legmagasabb licitáló is csupán ötvenegy dollárt kínál a kártyáért.

Nézzük a következő történetet, ami egyeseknél érthető módon kiverheti a biztosítékot! Ha rajongva imádod Elvis Presley-t, és hajlandó vagy nyolcezertől tizenötezer dollárig invesztálni egy relikviába, akkor van egy jó hírünk: jó eséllyel pályázol a király néhány kidobott hajtincsére. Mindössze annyi a dolgod, hogy vasárnap Chicagoba utazz, ott is Leslie Hindman aukciós házba, ahol kétszáz relikviát küldenek kalapács alá. Minden bizonnyal kevesen kezdtetek el izgatottan mocorogni a székben, hiszen ritka az olyan ember, aki örömmel fizetne közel kétmillió forintot néhány szőrszálért. Jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban a rock & roll bálványtól származnak-e a fürtök. A haj bizonyítottan 1958-ban távozott Elvis fejéről, amikor bevonult a katonasághoz, ahol kapásból megszabadították a loboncától. Aki a haj helyett inkább ruhákra vagy babákra gerjed, annak is tartogat meglepetést a vasárnapi rendezvény. A jelenségre kár lenne racionális magyarázatot keresni, hiszen, aki képes vagyonokat kiadni egyetlen relikviáért, azt nem a józan ész, csupán az emóció vezérli.

Naplózd a gyomrod!

4997

A kalóriaszámlálás sosem volt az erősségem, részben azért, mert még sosem fogyókúráztam, csak hízókúráztam, részben pedig azért, mert képtelen vagyok ilyen szintű szervezettségre és összeszedettségre. Hasonlóan voltam a menstruációs naptárakkal is, míg ki nem derült, hogy csak az offline énem ilyen, amióta a neten vezethetem a naptárat, kisebb elcsúszásokkal, de többé-kevésbé beírom, mikor érkezett vérnéni. Ez egyébként is hasznos, mivel a számított ovulációs napot is megkapom mailben, azt meg ugye nem árt, ha megközelítőleg tudjuk. Ám a ciklusnaplónak már örvendtünk korábban, nézzük, mi az, ami a geek csajok és pasik életében immár teljesen feleslegessé teheti a mindenféle online táblázatok vezetését is kajaügyben.

Már egy ideje útjára indult a tweet what you eat, rövidítve twye, ami egy twitter alapú, önbevallásos étkezési napló. Ha van már twitter hozzáférésed, akkor simán beléphetsz ide is, és már indulhat is a móka. Minden étkezés után fogod magad, és könyveled, hogy mit is ettél éppen. Hátránya, hogy az egyes étkekhez rendelt kalóriákat egyelőre neked kell megadni, de könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy nem kell sokat várni a beépített kalóriatárra, így a rendszer idővel képes lesz magától beírni, hogy egy banán mennyit is nyom a kalórialatban.



olvass tovább

Kiposztoltad, így jártál!

5130

Tudjuk, hogy a web 2.0-nek rengeteg előnye van: mi magunk lehetünk tartalomszolgáltatók, véleményvezérek, percenként tudathatjuk barátainkkal, hogy épp merre járunk, lefotózhatjuk a hírességeket és megoszthatjuk a felvételeket a blogunkon... Az innovációnak azonban vannak kevésbé kellemes következményei is, mondjuk az, hogy percre pontosan tudhatjuk, hogy kedvenc hírességünk merre jár, ami természetesen csak a sztárok számára negatív csengésű. Egészséges lelkületű ember örül, hogy már-már baráti viszonyt ápolhat kedvelt hírességével a neten, de akadnak olyanok akiket bűncselekmény elkövetésére késztetnek a begyűjtött infók.

Mindent tudunk rólad!

Aki olvas pletykablogot, vagy előszeretettel követ világhírességeket a Twitteren, az tudja, hogy ma már nem akkora kunszt összefutni egy sztárral. Paris Hilton rendre megosztja a Twitteren, hogy hol vacsorázik, sőt Britney Spears, vagy Demi Moore hétköznapjaiba is bepillanthatunk rövidke üzeneteiken keresztül. Egy Los Angeles-i bűnbanda épp ezt a korlátlan információcserét használta ki, így betört azon hírességek otthonába, akikről biztosan tudták, hogy házon kívül töltik az éjszakát. A hattagú bandát az amerikai sajtó Bling Ring-ként emlegeti, hiszen mindig a legmárkásabb holmikat lopták el a hírességek otthonaiból. A fiatalok nem mellékesen mind Hoolywood Hills-től harminc percnyi autóútra laknak, így csak a szomszédba kellett átugorniuk, ha rabolni akartak.

Paris Twitter oldala - nincsenek titkok...



olvass tovább

Játék a Twitpic-kel

5262

A Twitter hatalma, népszerűsége már vitathatatlan, a sztárok ezen keresztül osztanak meg információkat rajongóikkal, és az ész nélkül twitterezők hírességekkel megesett, hogy pórul is jártak. A T-mobil hálózati leállásáról is a Twitteren keresztül értesítette előfizetőit, és a rivális Vodafone is a saját felületén reagált a T-mobile kiírására. Tény, a mai internetes társadalom egyik fontos információközlő platformja a Twitter, nem csoda tehát, ha már a divatbiblia szerkesztőit is megihlette a felület.

Az olasz Vogue divatanyagáért klikk ide!

Az olasz Vogue mindig is élen járt az újításokban: ők szenteltek 2008 júniusában egy teljes lapszámot a fekete bőrű modelleknek. A megújulásban bizonyára nagy szerepe van a főszerkesztőnek, Franca Sozzaninak is. Most a 2009-es decemberi szám lett különleges, hiszen Steven Meisel fotós olyan anyagot készített Karlie Kloss és Abbey Lee Kershaw modellek közreműködésével, amit a Twitter képmegosztója, a Twitpic ihletett. A divatanyag mellett a címlap is szakított az eddigi Vogue-os hagyománnyal, ezúttal egy kép helyett több kisebb képből áll össze a magazin borítója. A címlapon Lara Stone, Christy Turlington, Kasia Struss, Natalia Vodianova és Gisele Bündchen is Twitpic ihlette fotókon szerepel.

Az anyag fogadtatása persze kérdéses lehet. Biztosan lesznek olyanok trendkövető internetfanatikusok, akiknek nagyon tetszik majd ez az új szemlélettel készített összeállítás, és biztosan lesznek olyanok is, akik szerint nem Vogue-ba való az ilyesmi. Ti mit gondoltok?

Lakossági luxus

5308

Legyen szó csokoládéról, ékszerről, kozmetikumról, cipőről, autóról... luxuskategóriás termékeket sok helyütt találhatunk, akár szépülni, akár öltözni, akár utazni akarunk. Olykor joggal mondjuk, hogy eszement és felesleges luxuscikkekre költeni, hiszen normál árfekvésű, vásárlóbarát márkákból is bőven akad. Igen, de egy néhány ezer forintos pulóver megvásárlása nem nyújthatja azt, ami egy mesés kasmírpulcsi bezsebelésével jár: bemegyünk a szalonba, kávézunk, sok négyzetméternyi próbafülkében próbálgatunk, míg végül selyempapírba csomagolják a kiválasztott darabot és mutatós zacskóba, vagy dobozba teszik. Ez nagy különbség, jóllehet ez az, ami sokakat elriaszt attól, hogy betérjen egy-egy luxus szalonba vagy drogériába. Mi hiába vagyunk tisztában azzal, hogy igenis kifizethetünk sok tízezret egy farmernadrágért, ha az eladók lenézően vagy lesajnálóan kommunikálnak velünk, és valljuk be: ez gyakran megesik. Nem is olyan régen a cotcot szerkesztőség betért a Fashion Street egyik impozáns üzletébe. Mondanom sem kell, hogy néhány perc után távoztunk, mert mindkét eladó éreztette a rosszalló pillantások létjogosultságát. Kilépve megállapítottuk, hogy valaki csak azért, mert napi nyolc órában D&G és Cavalli farmerek között ácsorog, legitimnek érzi, hogy lenézzen egy teljesen átlagosan felöltözött vásárlót. Pedig ez is hozzátartozik a luxushoz: Nekem van valamim, ami neked nincs, sőt nem is lesz sosem!

Váltani vagy meghalni

Ha láttátok a Parfüm című filmet, akkor biztosan emlékeztek, hogy a finom francia hölgyek milyen körülmények között szagolgatták a legújabb parfümöket. Az elmúlt háromszáz évben e téren nem sokat változott a világ, hiszen a luxus ma is ezt az arcát mutatja felénk. Mindegy, hogy méregdrága karórát viselsz vagy designer cipőt, egy adott kör tagja leszel. Státuszszimbólum, szoktuk mondani minden olyan kézzel fogható dologra, amivel a társadalomban betöltött pozíciónkat tudatjuk a világgal. A luxuscégek és a vásárlók mindig is képesek voltak egy szűk körön belül tartani az információkat, hiszen mindkét fél érdekeit ez szolgálja. A luxustermékeket körüllengi afféle mitikus köd, épp azért, mert általában az alapanyagokat, a készítés módját a kezdetektől hatalmas titokban tartják. Igen, ez a Coca-Cola esetében is így van, mégsem nevezzük luxuscikknek a pillepalackba zárt löttyöt. Akkor mi a különbség? Természetesen az ár, ezáltal pedig a nagyon is leszűkült célcsoport.

A gazdasági világválság fogalmát bizonyára már senkinek sem kell definiálni -bár a reggeli műsorok műsorvezető kisasszonyai közgázra még gyúrhatnának egy picit- és azt sem, hogy a recessziónak megannyi következménye van. Bátorkodom azt mondani, hogy mi egyelőre nem érezzük olyan mértékben a súlyát, mint lehetne -a tömeges elbocsátásokról nem beszélve -, de lesz ez még rosszabb is. Épp ezért a luxusmárkák döntéshelyzetbe kényszerültek: nyissanak a szélesebb piac felé, vagy továbbra is csak specifikus közönséghez szóljanak? A döntéseket lassacskán minden divatház meghozza, ki így, ki úgy, az pedig, hogy ki tette meg a jó lépést csak később tudjuk meg. Annyi biztos, hogy a teljes bezárkózásnak nemigen lehet jó vége, hiszen a következő minimum egy évben még a legtehetősebb réteg is meggondolja majd, hogy megvásároljon-e egy Escada vagy Christian Lacroix ruhát. Nem véletlenül e két divatházat említem, hiszen ők már ma is a csőd szélén állnak. Nem kis fejtörést okozhat a marketingeseknek és pr-osoknak kidolgozni egy vészforgatókönyvet, hiszen butaság nem számolni azzal, hogy a vásárlók száma rohamosan csökken. Most is mint oly sokszor, a megoldást a kommunikációban kereshetjük, sőt mi több ott is találjuk. Többször értekeztünk már a közösségi oldalakról, mind a Twitterről mind a Facebookról vagy épp a Myspaceről, ami nem véletlen, hiszen ez a jelen, de a jövő is. A nagy divatházak is felismerték mindezt és úgy döntöttek, hogy csillogó üvegpalotáik kényelméből egyre több információt osztanak meg a vásárlókkal és rajongókkal ezeken a platformokon.



olvass tovább