toll

Ki ez a pasi?

3362

Sajátos nőalakjai feltűnnek tollakon, füzeteken, táskákon, mégis oly' keveset tudunk róla, magáról a művészről. Jordi Labanda grafikái világszerte ismertek, ami nem meglepő, hiszen a cérnavékony Jordi-lányok csinosak, divatosak, stílusosak, és sugárzik róluk az életöröm.

Jordi-lányok garmadával

Jordi Labanda 1968. március 20-án született az uruguayi Marcedesben. Három éves korában a család Barcelonába költözött, ahol lassacskán kibontakozott a cseperedő Jordi tehetsége. Aki már járt Barcelonában tudja, hogy a város hangulata és építészeti remekei még a laikust is lenyűgözik, akkor képzeljük el, hogy milyen hatással lehettek a művészetre fogékony kissrácra. A kezdeti rajzolgatás odáig fajult, hogy iparművészetet hallgatott az egyetemen, majd 1993-ban reklámillusztrátroként kezdett dolgozni. Eleinte csak Spanyolországban figyeltek fel a rendkívüli ceruzaforgatóra, ennek köszönhetően a Marie Claire, a Vogue és az Elle spanyol kiadásaiban jelentek meg munkái. Ezeknek a nívós divatlapoknak köszönhetően Labanda pályája fénysebességgel ívelt felfelé. Miután bekerült a divat bizalomkörébe, olyan cégeknek dolgozott mint a Zara, az Adidas, a Dior, a Neiman Marcus és a Louis Vuitton. A Vuitton házzal annyira megkedveltette magát, hogy őt kérték fel a márka 150. évfordulójára tervezett ünnepségsorozat dizájnjának kialakítására. Jordi munkái vérfrissítésként hatottak, így egymást érték a nagyobbnál nagyobb projectek: limitált szériás Nissan Micra, Salvatore Ferragamo firenzei kiállítása és rengeteg cd, illetve könyvborító megálmodása. A prémium kategóriás pezsgő, a Dom Pérignon a márka spanyol nagykövetévé választotta, sőt a nekik készített installációkat (igen, nekik is dolgozott) különálló kiállításon mutatták be a barcelonai Modern és Kortárs Művészetek Múzeumában. Kilenc évnyi munka után jelentette meg első könyvét Hey Day címmel, ami tartalmazza a legjelentősebb önálló- és együttműködés keretében készült alkotásait. A saját tervezésű írószerek, táskák és cédétartók után piacra dobta ruhakollekcióját, amit a 2006-ban nyílt barcelonai üzletében árusít. Tehát ha Barcelonába visz az utunk, a Sagrada Familia és a Picasso múzeum mellett ugorjunk be Jordi Labandához is, biztos nem távozunk majd üres kézzel.

Nézegess szépségeket!

Designed by Jordi Labanda

Persze szép és jó, hogy ennyire kreatív és produktív ez a kis katalán, de nem megyünk sokra, ha csak a neten nézegethetjük az alkotásait. Pedig sajnos Labanda cuccokból elég gyér az itthoni kínálat. Papír-írószer boltokban magadévá teheted a nevével fémjelzett füzeteket, noteszeket, tollakat és rotringcerkákat, de ha valami különlegesebb dologra vágysz, nézz be a Formába vagy az InnoShopba. Ha mázlid van, több táskából és pénztárcából válogathatsz, többnyire füzetekből is vannak olyan darabok, amiket máshol nem lehet beszerezni. Aki pedig nem hajlandó addig várni, míg itthon is megnyílik az első Jordi Labanda üzlet, az vadásszon a netes piactereken, vagy vegye az irányt Barcelona felé.

Tollasodj!

3595

A toll divatban történő felhasználását már egy cikkben kiveséztük, hiszen különböző madarak tollazatát előszeretettel használják díszítésre a tervezők. De van, hogy nem csak dizájnelemként kerül egy-két toll a ruhákra és kiegészítőkre, hanem az egészet abból készítik... Találtunk egy vad példát!

Akárcsak nálunk, Kínában is rendeznek minden évben esküvővel kapcsolatos kiállítást. A Kelet-Kínában tartott expó számos különlegességet tartogatott idén is, többek között egy pávatollakkal díszített másfél millió dolláros menyasszonyi ruhát. Nem csoda, hogy ilyen drága, hiszen kétezer-kilenc darab toll díszíti, és nyolc mester készítette szigorúan kézzeá, ami két teljes hónapot vett igénybe. Biztosan akad majd egy kőgazdag menyasszony, aki valami különlegességben akarja kimondani a boldogító igent!

more

A páva egyébként India szent madara, Kelet-Indiában, Bangladesben, Nepálban és Sri Lankán őshonos, ezeken a területeken az erdőkben vadon él. Ezt a fácánfélék családjába tartozó díszmadarat Nagy Sándor honosította meg Európában, és ma már kontinensünkön kívül például a Bahamákon és Dominikában is megtalálható. Itthon egy hatvan-hetven centiméter közötti pávatollat hetvenöt forintért vásárolhatunk, szóval a menyasszonyi ruhának inkább a munkadíj nyomta meg az árát.

Elvileg a madarak minden évben váltják a tollukat, így a levetett darabok kerülnek összegyűjtésre, és felhasználásra. Azért a fent említett ruhadarabhoz jó sok pávának jó sok tollát kellett elhagynia... Még ha nem is ölik meg az állatokat, mint a bundákért, akkor is bizonyára tiltakoznak majd a fényűző ruha ellen. Kíváncsian várjuk, hogy vajon a hatalmas állatvédő szervezet, a PETA mit lép erre?! Nem kell egyébként Kínáig menni, ha pávatollas szettet akarunk, a Pécs TV honlapján találtuk ezt a ruhát, ami teljesen egyedi, és hat óra alatt készült el négyszáz darab sallal levél és hétszáz darab pávatoll felhasználásával.

Mellesleg szép, színes és díszes farktollakkal a hím pávák rendelkeznek, hiszen ezekkel csábítják el a nőstényeket. Míg a hímek ilyen gyönyörűek, addig a nőstény pávák szürkék, hogy biztonságban ki tudják költeni tojásaikat. Vicces belegondolni, hogy az elhagyott hím pávák farktollaival a nők ékesítik magukat, nekik készül belőle legyező, fülbevaló és ruha is, míg a férfiak praktikusabban használják fel, a horgászok számára elérhető a pávatollas úszószár.

Tollas ebek

3655

Kisebb sokk ért minket ma, amikor rátaláltunk Emily Valentine Bullockra. A tollas képzőművészeti alkotásnak készült kutyaszobrok már alapból kiütötték nálunk a biztosítékot giccs témakörben, de a művésznő alkotói hitvallása még nagyobbat ütött...

Aadott egy ausztrál művész, aki 1987-ben szerzett diplomát a Sydney College of Artson. Foglalkozott gyöngyszövéssel, újrahasznosított anyagokból is készített ékszereket, majd körülbelül tíz éve átpártolt a tollas dísztárgyakra. A művésznő azt vallja, hogy a tollak az ő festékei. Az alkotásaihoz kezdetben a tollakat a macskája által elejtett madarakból szerezte, de az út szélén örök nyugalomra tért állatokat is összegyűjtötte. Ma ezzel szemben már nem az ily módon, valahol természetesen elhullott madarakat használja fel, hanem csapdákkal ejti el az alkotásához szükséges alapanyagokat. Emily Valentine Bullockot már több művészeti elismeréssel is jutalmazták kreálmányaiért, például azokért, amelyekhez két elpusztult törpepapagája tollazatát használta fel. Eléggé morbid, nem?

Állítólag - bár szerintünk elég nagy logikai hiányosságok vannak a magyarázatban - Emily Valentine Bullock műveivel arra keresi a választ, hogy vajon miért változott meg az állatokhoz való hozzáállás, hogy alakult ki az állatok védelme, vajon a szociológiai, vagy a divatiparban végbement változásokban kell keresni a választ arra, hogy egyre kevesebb szőrmét, s egyéb állati eredetű díszt hordunk magunkon?! A művész még olyan kérdésekre is keresi a feleletet, hogy vajon mi alapján döntjük el, hogy egy állat kártevő vagy hasznos, értékes vagy értéktelen, szép vagy csúnya?!

Adj pennámnak erőt

5701

Mielőtt az online tér teljesen meghódította volna a világot, és mielőtt átvette volna az uralmat életünk cselekedetei felett, a hírközlés, beszélgetés nem cseten, a monitoron folyt. Papír alapon osztottuk meg gondoltainkat, érzelmeinket, a velünk történt eseményeket. Jegyzeteinket nem google doksikba hoztuk létre mindenféle megfoghatatlan szoftverek segítségével, hanem a kedvenc tollunkkal, kedvenc noteszünkbe írtuk.

Élesen élnek még bennem azok az emlékek, amelyek általános iskolában és gimnázium első éveiben dívtak a baráti társaságomban, ami természetesen az osztálytársaimból állt -; a nyári szünetben, mivel nem találkoztunk, hát leveleztünk. Heti egy-két levél ment a legjobb barátnőknek, ezekben hosszasan ecseteltük élményeinket, legelső flörtjeinket, a szomszéd srác unokatestvérével való halálos szerelmünket, apró kis semmiségeket. 

A kép az ausztrál posta kampányában szerepel

Csodaszép, de legalább cool íróeszközök itt. Tekintsd meg a galériát, egy kattintással eléred!

Aztán valamikor a kilencvenes évek végén elborított minket az e-mailezés, a csetelés, és megszűntek a kedves levelek, amiket illatos, színezett papírra írtunk gyöngybetűkkel. Kár. Emlékszem milyen izgalmas volt egykor a papírboltban válogatni a levélpapírok között, a srácoknak valami egyszerűt, a barátnőknek valami színeset - persze borítékot is vettünk hozzá, sőt én még matricáztam is. Jó, volt, imádtam levelezni, és ez ma sincs másként.

Van egy barátom, rajzmester, aki szintén ragaszkodott a hagyományos levelezési formához, és már rég volt mindkettőnknek e-mail címe, talán több is, használtuk is napi rendszerességgel, nem is laktunk messze egymástól - ugyanabban a városban, ugynazon városrészben -, gyakran találkoztunk is, ám havi egy-két boritékba zárt, postán feladott levéllel mindig megleptük egymást. Hogy ennek meg mi értelme volt? Szerintem van valami intim bája a kézzel írt leveleknek. Főleg, ha azok a levelek mély érzésekről mesélnek...