tinik

Mi lesz veletek brit tinik?

4611

Már évek óta közbeszéd tárgya a brit fiatalok életvitele. Enyhén szólva megdöbbenésre ad okot, hogy tizenéves gyerekek egészségkárosító szerek egész arzenáljából válogatnak, eközben az abortuszok és a leányanyák száma is kirívóan magas. Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete) legújabb statisztikái még inkább megerősítik a lassan kritikussá váló helyzetet.

Egyre ködösebb az Albion

Aki már járt az Egyesült Királyságban, tudhatja, hogy az angolok életkörülményei messze jobbak, mint a mi magyar valóságunk. Tudjuk, hiszen ezt kommunikálják felénk, ezt tapasztaljuk, mikor munkát vállalunk egy idilli angol család, idilli angol otthonában, és ezt halljuk a kint dolgozó ismerőseinktől is, tény hogy az angol bérek messze túlszárnyalják a mi fizetéseinket. A londoni nyüzsi, a történelmi épületek, az ötórai tea és az esős időjárás annyira lenyűgöznek minket turistákat, hogy bele sem gondolunk azoknak a külvárosi srácoknak a helyzetébe, akiknek lehetőségük sincs kitörni, és akikkel alig találkozunk, mikor épp az Oxford Streeten vásárolunk. Nem meglepő, hogy nem azonosulunk velük, hiszen nem a mi dolgunk megoldani egy másik ország társadalmi problémáját, de ez persze nem jelenti azt, hogy felesleges beszélni a témáról. Mikor először jártam Angliában, engem és két barátnőmet egy külvárosi negyedben, Croydonban szállásoltak el. Hosszas keresgélés után sem tapasztaltuk az elitista angol habitust, a csillogást és mindazt, amiről előtte már oly sokat hallottunk: úgy tűnt, hogy a gazdag nyugat jóval messzebb van, mint gondoltuk.

Az ottani külváros sem különbözött sokban a mi Kőbánya Kispestünktől: volt vasútállomás, és voltak ott bandázó tinik, akikről messziről látszott, hogy nem azért tengődnek a zord betonfalak között, mert épp nincs kedvük hazamenni az öt hálószobás, csúcsmodern családi fészekbe. Egyre több az olyan film, ami nyersen ábrázolja az angol kamaszok életét, elég ha a Huligánok című mozira gondolunk, ami cseppet sem repít minket álomvilágba, hiszen naturálisan ábrázolja azt, aminek a végtermékét néha a híradókban is látunk: a brit kamaszok nem pusztán kedvelik a focit, hanem afféle menekülési pontként tekintenek az egyes csapatok köré gyűlt rajongótáborokra. A menekülést érdemes kiemelni, hiszen a túlzásba vitt bandázást legtöbbször ez indokolja: nincs kedvem hazamenni, így lógok akárhol, csak nem a saját szobámban. Ezen persze többségünk átesik kamaszkorában, azt viszont ne felejtsük el, hogy mi mégsem kopogtatunk lépten-nyomon a nőgyógyásznál, hogy abortusz időpontot egyeztessünk. A terhesség megszakítás kérdése pláne izgalmas, hiszen Angliában ingyen juthatunk fogamzásgátlóhoz, mégis úgy tűnik, hogy a tinik így sem döntenek a tabletta mellett.



olvass tovább

Szépséged a siker kulcsa?

5148

Közismert a pszichológiai tézis a holdudvarhatás, miszerint a pozitív tulajdonságok mellé hajlamosak vagyunk hasonlóan pozitív dolgokat társítani. Így van ez a szép emberekkel is - aki szép, arról előbb feltételezzük, hogy kedves és jószándékú. A mai fiatal lányok úgy tűnik, hogy eme gondolatmenet köré kanyarintják az életüket, hiszen egy friss felmérésből kiderült, hogy minden harmadik brit tinilány, több időt szán szépségápolásra, mint a könyvek bújására.

A kutatásban résztvevők igen fiatalok, hiszen a megkérdezettek életkora csupán kilenctől tizenöt évesig terjed. Fiatal koruk ellenére, 49%-uk vélekedik úgy, hogy szebbnek kell lennie iskolatársainál. A szépséget szorosan összekapcsolják a sikerrel, mivel a kívánt életszínvonal eléréséhez nem csupán a mentális tőkét, hanem a külső adottságokat tekintik eszköznek. Félelmetesen hangzik? Sajnos így van, magam is tapasztaltam, amikor minden nap szerencsém volt Volán busszal utazni. A helyi szakmunkásképzőnél felszálló diáklányok -hát hogy is mondjam- enyhén szólva közönségesre voltak mázolva. Azt hiszem jogosan merült fel bennem a kérdés, hogy vajon hová lehet ezt még fokozni, ha iskolába is így járnak, akkor vajon milyen sminket készítenek szombat estére? A hétköznapi és a bulizós outfittek között egyre inkább eltűnik a különbség, amit a kutatás is jól példáz: a felmérésben szereplő lányok átlagosan minimum 25 percet fordítanak a reggeli készülődésre, ami épp a kétszerese annak, amit a fiúk szánnak az efféle tevékenységre.



olvass tovább

Szaporodjatok és sokasodjatok!

5172

A bibliai idézet bizonyára sokak számára ismerősen cseng, habár ma, a korszerű fogamzásgátlás korában a szaporodás és az élvezet helyet cserélt a prioritások listáján. Köztudott, hogy Európában a briteknél a legmagasabb a leányanyák száma, épp ezért külön programot indítottak a nem várt tiniterhességek megfékezésére. Ami végül történt, arra senki sem számított...

Aki már járt Nagy-Britanniában, tudja, hogy hiába emlegetik folyton a jóléti államok között az északi országot, hiszen ott is, mint minden nagyvárosban, akadnak lecsúszott és elmaradott városrészek. És bár teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, de a leányanyák többsége, ilyen vagy ehhez hasonló családi háttérrel rendelkezik, hiszen a korai gyerekszülés nem újkeletű jelenség. A mechanizmus igen egyszerű, hiszen bármely kamasz mondhatja, akár már tizenöt-tizenhat évesen, hogy "Anyám is ennyi idősen szült engem, így nem vetetem el a babát". Ezeknek a fiataloknak elég csekély kiugrási lehetőségeik vannak, hiszen nem járhatnak jó iskolába ezáltal kisebb eséllyel jutnak jó munkahelyhez, ezért a gyerekszülés afféle vészmegoldásként funkcionál. Sajnos az ördögi körből nehéz kilépni, hiszen a korai gyermekvállalás jóllehet ma még csak fenyegető, de néhány generáció múlva már igen komoly társadalmi problémává nőheti ki magát.

A Fiatal Felnőttek Fejlődéséért elnevezésű program majd' hat milliárd fontos büdzsével indult, bár mint utóbb kiderült a busás anyagi háttér még nem egyenlő a sikerrel. A program célja az volt, hogy a már említett társadalmi jelenséget megfékezzék, így 2004 és 2007 között, Anglia huszonnégy pontján állítottak fel irodákat, és vontak be tiniket a kezdeményezésbe. A már-már kiapadhatatlannak tűnő pénzkeret, és a résztvevők lelkesedése úgy tűnt, hogy célravezető párosítás lesz, legvégül viszont furcsa és nem várt eredménnyel zárt a program. Azok a tinik, akik részt vettek az akcióban nagyobb eséllyel estek teherbe - közölte nemrégiben British Medical Journal. Elég kínos szituációról van szó, már csak azért is, mert több kérdést is felvet, hogy vajon a 2007-ben lezárult program eredményességét, miért két évvel később hozzák napvilágra? Lehet, hogy a szociális munkások ide-oda sakkoztak az eredményekkel Excel tábláikban, a végeredmény azonban magáért beszél. Már csak az a kérdés, hogy mégis miért alakult így eme óriási beruházás vége?



olvass tovább

Gyerekfuttató és kültéri kocsma

5478

Szerves részei a városképnek, kikapcsolódást és felüdülést ígérnek, lehetnek szépen gondozottak és a szocializmust idézően lerobbant állapotúak, kellemes vagy keserédes emlékeket idéznek és komoly összetűzéseket generáló közterületek, amiket több generáció, többféleképp értelmez és használ. A játszóterek sok mindent mesélnek az adott kerületről, vagy városról, de a legnagyobb probléma mégsem az, ha nem kifogástalanul felszereltek vagy ápoltak, hanem ha kénytelen farkasszemet nézni egymással a két ellenpólus: kisgyerekes anyukák vs. portyázó kamaszok.

Emlékszel még?

Többségünk ilyen vagy olyan módon, de érzelmeket, attitűdöket, emlékfoszlányokat köt egyes játszóterekhez. Kisgyerekként minden vágyunk, hogy akár csak egyetlen órára is, de élvezhessük a libikókát, a hintát a csúszdát és a homokozót. Egyedül persze nem indulhatunk útnak, ezért a szülők jóindulatára és szabadidejére kell bíznunk a kültéri játszadozással töltött órák sorsát. Ez pláne azoknak a gyerekeknek fontos, akik nagyvárosban nőnek fel, életterük alig száz négyzetméterre koncentrálódik, az óvoda vagy az iskola is a betondzsungel közepére épült, így a kikapcsolódáson túl természetközeliséget is ígér a játszótér. Ikeáról szóló cikkünkben  már értekeztünk arról, hogy a lakberendezési áruházat nem csupán vásárlási szándékkal látogatják, hiszen a hatalmas, jól felszerelt játszóház néhány nyugodt és felhőtlen órát ígér a szülőknek: gyerek a játszóházba be, szülők a kávézóasztalok vonzáskörzetében le, aztán csak nehogy megszólaljon a hangosbemondó, hogy Pistike szüleit várja a játszóház bejáratánál. Manapság már minden magára valamit adó bevásárlóközpont, gyorsétterem és szórakoztató komplexum rendelkezik játszóházzal, csak épp az a baj, hogy ezek többsége szintén beltéri, így a belélegzett friss levegő továbbra is illúzió marad, mind a gyerekek mind pedig a szülők számára.



olvass tovább

Lányregényből acid partyba

5497

Ki tudja áldás vagy átok, de tény, hogy hemzsegnek körülöttem a sorozatfüggők. Nekik köszönhetem, hogy ma már pontosan ismerem a McNamara/Troy fő profilját, tudom, hogy melyik született feleség mivel távolítja el a vízkövet, sőt még azt is, hogy a brit tinik még mindig imádják az acid partykat. Mikor először hallottam a Skinsről -amit elsőként tinisorozatként definiáltak- ujjongatm, hiszen a Szívtipró gimin és az Első csókon szocializálódott, első stádiumos sorozatfüggő énem nagyon várt már a vérfrissítésre. Meguntam nézni, hogy szívják le a dagadt nők seggéről a zsírt, a Lila akác közbe én csak szökőévente vágytam, így hát felpattintottam a dvd tokot és belöktem a lejátszóba a bristoli tinikről szóló Skins első évadát. Hogy mi jött ezek után? Sírás és fogcsikorgatás.

Emlékezzünk csak vissza, hogy évekkel ezelőtt milyen tinisorozatok miatt tapadtunk a képernyőre: Szívtipró gimi, Beverly Hills 90210, Parker Lewis sohasem veszít, az újabb eresztésből meg ott a Tuti gimi. Ha valami hazaira vágytunk, nézhettük az Éretleneket, az Űrgammákat vagy a Kölyökidőt, aminek egykori sztárjai ma már a kereskedelmi csatornák égiszében mozognak. Az Éretlenek generációs hatásáról talán elég annyi, hogy hosszú évekbe telt megszabadulnom attól az ellenszenves Törőcsik Mari-képtől, amit agyamban a sorozatbeli szerepe formált. Nem tudom emlékeztek-e, de az általa játszott karakter volt az, aki folyton elfüggönyözött szobájában ült, akivel sakkozni kellett és mignont vinni neki. De Kicsi nem akart mignont vinni Alíznak, kicsi a nagyokkal akart biliárdozni a tékában. Törőcsik Marit végül megszerettem, az Éretleneket sosem felejtem el, hisz ezektől függetlenül ma már keresve sem találnék ehhez hasonló sorozatot. Na de kanyarodjunk vissza a brit tengerparti városhoz és kamasz patriótáinak hétköznapjaihoz!

A helyszín Bristol, az idő párás, a hétköznapok szürkék, a megélhetés nehéz, otthon rendszeresek a balhék, a nemi identitás bizonytalan, a drog eszköz a túléléshez, a bulik majd' mindennaposak, a megcsalás nem bűn csak eltévelyedés... ilyen, és ehhez hasonló a körülményekkel kell felvennünk a ritmust, közben pedig azon filózunk, hogy "főszereplő" srác, Tony Stonem valóban az Egy fiúról című filmből a kiscsávó, vagy a hasonlóság pusztán a véletlen műve. Nem, mindkét karaktert Nicholas Hoult játsza, de mellette persze ott van még sorozatbéli barátnője, és meleg, lúzer, hiperaktív, bevándorló és még ki tudja milyen arcokból álló baráti köre, aminek kellős közepére pottyanunk. Körülnézni semmi időnk, hiszen ez már nem a kilencvenes évek lányregények történeteire hajazó sorozat, amiben az jelenti a világégést, ha a kiszemelt pasi nem hív el az iskolai bálba. Bristolban egészen mások a játékszabályok: a hitelbe vásárolt füvet bizony ki kell fizetni, együtt kell élni a gyűlölködő szülőkkel, az anorexia trend, és ne feledjük, hogy a szereplők tizenéves kamaszok, akik még önmagukat sem ismerik, hát még egymást, ne adj' isten a felnőtt lét játékszabályait.



olvass tovább