természet

Álmaim netovábbja

1449

Végre megvan! Itt akarok élni!

Hideg program

1569

Vasárnap délelőtt, amikor kidobott az ágy, pontosabban az ablakon beömlő hőség, annyit kértem csak, hogy ma valami nagyon hűvösprogramunk legyen, légyszi! Kreatív csávóm rögtön rávágta: „OK, menjünk barlangba!“ Ez mekkora ötlet! Persze, ezt csak olyan helyen lehet megtenni, ahol van barlang.

Nem kell, hogy rögtön egy olyan kép ugorjon be, hogy állsz bukósisakban, fejlámpával, overállban! Elég, ha van nálad egy kardigán, meg egy zárt cipő vagy zokni, legalább. Ugyanis sok látogatható barlang ki van építve egy laza, barlangi séta számára. 

Ilyen  a Szemlőhegyi barlang Budapesten. Felpattansz a 29-es buszra és ott tesz le. Minden egész órában indulnak túrák, ami olyan háromnegyedórán keresztül tartanak. Vezetéssel nagyon izgalmas és érdekes a barlangi képződmények megismerése. Azért is különössen szeretjük ezt a helyet, mert egy csaj fedezte fel még a harmincas években, és utána szerelembe esett abba, a fickóba, aki segített a feltárásban neki. Olyan romantikus.

A hévizek munkáját őrzik a barlang jellegzetes képződményei, a borsókövek, amelyek a mészkősziklák azon pontjain keletkeznek, ahol a falat a hőforrások vize éri. A borsókövek sárgásfehér gömböcskékből felépülő fürtöket alkotnak. Ezekhez gipszbevonatok illetve tűs aragonitcsoportok társulnak. Mivel védett, ezért nem szabad fogdosni őket, ugyanis a bőrünkön található zsír megállítja a borsókövek további fejlődését.

A barlang kiemelkedő tulajdonsága, hogy száz százalékos a páratartalma, a por viszont a nullához konvergál, így kitűnően alkalmas léguti megbetegedések terápiás kezelésére. És akkor térjünk vissza a hűvösségére, egész évben állandó tizenkét Celsius fok van, így télen lehet menni atavaszba és nyáron is. Igazán kellemes, de kardigán és zokni tényleg kell. 

Egy vasárnap egy barlang éppen elég, de a következő héten mondjuk elmehettek a Pálvölgyi-cseppkőbarlangba!

Városi fabúvár

2013

A városi lét kapcsán a fák és egyéb növények két esetben kerülnek szóba. Ha épp össznépi szentségelés folyik állítólagos allergizáló voltuk miatt, vagy ha zöldövezetnek nevezzük jelenlétüket, s emiatt sok millióval ugrik egy ingatlan ára. Nem is tűnik föl hétköznapi életünk során, hány féle faj vesz is minket körül, amik mind tiszteletet érdemelnek, hisz egy város mikroklímája nem éppen szokványos, az embernek pedig bizarr és perverz természete, hogy élhetetlen környezetet alakítson ki maga körül, aki pedig ebben is túlél, azelőtt le a kalappal.

Városi fabúvár, kattints a galériához

A város levegője szennyezett, tele van porral, korommal, mindenféle mérgező és nem mérgező gázokkal, gőzökkel. Kiemelkedő szennyezés esetén figyelhetjük meg, hogy a városi fák levelei megsárgulnak vagy egyenesen megégnek. Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy a városokban télen és nyáron is melegebb van (nyáron akár öt fokkal is!), mint a természetes tájakon, a város nem megköti, hanem elnyeli, majd este visszasugározza a meleget.

Hogy a csatornarendszer elvezeti a csapadékot, kapásból kizárja a vízigényes fajok jelenlétét, de a téli útsózás is megnehezíti az életet, a vadgesztenyék második virágzása is erre vezethető vissza, de rendszeresen sózott utak mellett egész fasorok pusztulhatnak ki vagy károsodhatnak nagy mértékben. (Jellemzőek az apró, égett szélű levelek, s az egyszerre mutatkozó száradás és virágzás.)

És akkor még nem beszéltünk a parkoló autók károkozásáról, az olajszennyezésről, a szándékos rongálásról, a kiültetett facsemeték direkt kitördeléséről, s arról, hogy több évtizedes fák eshetnek áldozatul a parkolóhelyek igényeinek, s az autó-központúságnak. Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy sokszor ész nélkül, átgondolatlanul telepítenek vagy éppen vágnak, s végül azt, hogy egyre szűkül a várostűrő fajok száma. De még mindig érdemes körülnézni és azonosítani, amit látunk, úgyhogy összeszedtük a leggyakoribb budapesti fajokat. (Ezúton is elnézést minden vidéklakótól, várjuk a ti listátokat is.)

Mi ez? Ökörnyál

2062

Tudom, hogy még nem akarjuk, de itt az ősz, és nekem ez a kedvenc évszakom. Egyáltalán nem az elmúlást, hanem az újjászületés első fázisát látom benne, és mindig azt tapasztalom az életben, hogy le kell menni a legaljára, le kell tisztulni, elbújni, aludni, hogy aztán újult erővel pompázzunk. Ősszel már a bogarak sem zavaróak, vagy azért mert megszoktuk őket, vagy azért, mert elbújnak a hűvös esték előtt. A nyakunkra, szánkra, hajunkra, táskánkra tekeredő ökörnyál viszont bosszantó, bár mindig úgy képzeltem el egy párizsi naplementében vonuló szerelmes párt, hogy ökörnyál van a testükre tapadva.

"ökörnyál kötött újra már szigorú bokrainkon," (Radnóti Miklós)

Az ökörnyál nem más, mint a pókok hálója, összegabalyodva. A legkülönbözőbb pókfajok kicsinyei ősszel késztetést éreznek arra, hogy felkapaszkodjanak kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre. Ezeknek a csúcsán nagyon hosszú pókfonalakat bocsátanak ki szövőmirigyeikből a levegőbe. Ez picit mesébe illő jelenet, ahogy így elképzelem. A szél belekap a szálakba, és a fonallal együtt a pókokat is viszi, így a pókok hatékonyan terjednek a világban. Sok pók akár több ezer méter magasra is emelkedhet a levegőben, és így pókmértékben mérve nagyon messzire is eljuthat. A fűszálakhoz, bokrokhoz tapadt ökörnyálhoz már nem tartoznak pókok, valószínűleg már nem élnek vagy épp máshol járnak.

Vérehulló fecskék

2221

Halott fecskék terítik be a balatoni kikötőket. Annyira súlyos a helyzet, hogy rendszeresen össze kell szedni az elhullott állatokat. Miután fotósunk felhívta figyelmünket erre, gyors felhívtuk a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesületet, hogy mégis mit tehetünk, ha tehetünk valamit.

Mi történt?

Berényi Zsombornak, az MME munkatársa megerősítette feltételezésünket, hogy mi okozza a drámai elhullást. Természetesen a gyorsan betört hideg. Ezt mi, emberek is nagyon nehezen viseljük, hát még egy olyan kicsi élőlény, mint egy fecske. Ezzel a komor, hideg és esős időjárással együtt jár, hogy a fecskék táplálékául szolgáló repülő rovarok eltűnnek, így a madarak éhen maradnak. Mivel a fecskéknek nagyon nagy az anyagcseréjük, ezért gyakorlatilag egyfolytában esznek - most azonban nem tudnak, így pillanatok alatt legyengülnek. A hideg miatt lehűlnek, ledermednek, és képtelenek a repülésre. Jogosan merül fel a kérdés: a madarak érzékeny szenzorai nem érzik előre az időjárás negatív változását? A szakember szerint nagyon is érzékelik, viszont az a fecskepopuláció, amely most áldozatul esett a magyarországi időjárásnak, nem Magyarországon nyaraló fecskékből áll, hanem valószínűleg Észak-Európából tartanak a melegebb kontinensek felé, hazánkon keresztül.

A fecskék nagyon érzékenyek a viharokra, sokszor előfordul, hogy több száz kilométert repülnek táplálékért, csak hogy elkerüljenek egy-egy viharzónát. Sajnos most belekeveredtek ebbe a hideg időjárási ciklonba, és ezért hullanak tömegesen. A magyar fecskepopuláció – a füstifecskék, a sarlós fecskék – már augusztus végén, szeptember elején elhagyták az országot, így ők nagy valószínűséggel, megúszták ezt a jelentős lehűlést. Félve kérdeztük meg Berényi Zsombort, hogy a jövőben számolhatunk-e jelentős fecskeállomány csökkenéssel, de ő szerencsére megnyugtató választ adott. Az elmúlt években többször kaptak olyan jellegű bejelentést, miszerint látványosan csökkent bizonyos településeken, azok környékén a fecskék száma, viszont a szakemberek, akik sokat vannak terepek, ezt nem tapasztalták. Hazánkban a fecskepopuláció számottevően nem csökkent. Természetesen, amennyiben periodikus lesz ez a hirtelen lehűlés szeptember elején, elképzelhető, hogy számolnunk kell némi pusztulással a fecskék körében. Érdekes, hogy tavasszal az Afrikából visszatérő madarak közel hatvan százaléka elpusztul. Tehát az idén elröppent fecskéknek csak a negyven százaléka tér vissza jövő tavasszal, de ez természetes népességcsökkenés a körükben.

Mit tehetsz te?

Ahogy Berényi zsombor elmondta, egy civil nagyon keveset tud tenni annak érdekében, hogy egy legyengült madarat megmentsen, de természetesen van rá lehetőség. Az egyik, hogy valamelyik állatkertbe, gyűrűző állomásra kell szállítani az állatot, ahol gondját viselik. Ez a gondviselés nagyon időigényes és megterhelő, hiszen folyamatosan melegen, szárazon kell tartani a madarat és óránként kell etetni. A madár táplálása nagyon bonyolult, mert a fecske röptében szokta elkapni eledelét, így az elé letett lisztkukacot, más eledelt nem eszi meg, mert nem tudja, hogy mi az - így sajnos tömni kell, hogy életben maradjon. Ha valaki mégis arra az elhatározásra jutna, hogy szeretné megmenteni a talált állatot, ezzel mindenképpen számolnia kell. Egész napos elfoglaltságot jelent, pirkadattól alkonyatig etetni, éjszakára száraz, meleg helyre kell tenni, és ezt akár napokig is folytatni, egészen addig, míg újra képes lesz a röpülésre, illetve amíg enyhül az időjárás, és nem esik már az eső. Amennyiben nincs erre időnk, mégis találunk legyengült madarakat, azokat bevihetjük állatkertekbe, illetve a gyűrűzőállomásokra. Ilyen állomások vannak: Fenékpusztán, Ócsán, Izsákon, a hortobágyi madárkórházban, Baranyában, a sumonyi halastavaknál.

Berényi Zsombor végül elmondta, nagyszabású madármentési akcióra készülnek a légitársaságok együttműködésével, ugyanis arról folynak tárgyalások, hogy menetrend szerinti járatokkal, Törökországba illetve Tunéziába szállítják a befogott fecskéket. A kíváncsiság megmaradt bennünk, arra nézve, hogy vajon a fecskék hogy viszonyulnak majd ahhoz, hogy nem saját erejükből szelték át a kontinenseket, hogy melegebb éghajlaton kössenek ki.