tehetségkutató

A megafaktor

7116

„A Nikolast, azt nem vágom, mi otthon megasztárosok vagyunk” – ezt nem a sarki zöldségesnél sikerült elcsípnem, hanem egy kacsamelles-lazacfilés posh vacsorán, amire az univerzum egyik nagy anomáliájaként hivatalos voltam. A menedzserek és vezető salesesek között a harmadik bor és a kávé között magától értetődő kötelező körnek tűnt, hogy megbeszéljék, ki „megás” és ki x-faktoros: ki kinek és kinek nagyon nem, főleg arcra ítélve, énekhangokról és választott dalokról nem nagyon volt szó, nem is hiányzott senkinek. Nincs persze ezzel semmi baj, sőt médiatörténeti eseménynek – na jó, folyamatnak, elvégre öt széria az öt széria – is beillik az, hogy a két kereskedelmi tévé összeszedte magát és rápörgette egy-egy ügyre az egész országot, előjeltől függetlenül. Azaz teljesen mindegy, hogy az ember a szerencsétleneken röhögni ült be az elején a tévé elé, aztán ott ragadt és együtt sírt Keresztes Ildikóval, vagy médiakritikusi gőggel szemlélte a fejleményeket: nézték és kész.

Egyébként van, aki el tudja sorolni a Megasztár-nyerteseket szépen, időrendben? Nyilván akad, ha csak egy kis gondolkozás árán is. És azt tudjátok, kivel mi lett? Elindítottak valamiféle generációváltást a magyar popzenében – mármint a lehető legszélesebb közönségnek szólni akaró popzenében? Vagy ha legalább nem iskolateremtő, de azért markáns és meghatározó arcokká váltak? Na, ugye. De akkor mire jó ez az egész? Mit vállal és mit teljesít?

olvass tovább