tea

Béka nő a hasadban

3462

Inni kell. Naponta fogyasszunk el két-három liter folyadékot - mondják mindig, de ez egyáltalán nem olyan könnyű. Vannak, akik ivós típusok, és vannak, akik nem. Én ez utóbbiba tartozom, simán eltelik úgy egy nap, hogy eszembe se jut inni. Azaz eltelt eddig, mert szisztematikusan rászoktattam az elégséges folyadékbevitelre, mindjárt el is mondom, hogyan.

Az első lépés, hogy meg kell találnod, mi az a folyadék, amit nagyobb mennyiségben tudsz inni. Nekem például az ásványvíz kilőve, mert belehalok az unalomba a második pohár után, és egyébként sem tartom feltétlenül egészségesnek, ha ilyen mennyiségben viszem be az ásványi anaygokat - nem is biztos, hogy az adott összetétel és adag mindenkinek megfelelő. Szénsavas lónyálak szintén kilőve, sose szerettem őket, és teljesen alkalmatlanok a folyadékpótlásra, többet ártanak, mint használnak.



olvass tovább

A fehérbor sem aranyos

3586

A vörösborral semmi gond nincs azon kívül, hogy kékre festi az ember fogát, szája szélét, nyelvét, és hogy az arra hajlamosaknál kiválthat egy laza migrént. Namármost az első okból kifolyólag sokan hörpölnek inkább fehéret vörös helyett, de most kiderült, ez nem feltétlenül olyan klassz ötlet. A New York University kutatói rendkívüli fontosságú kísérlet keretében bizonyították ugyanis, hogy a fehér bor nemhogy kíméli a fogak színét, hanem inkább ront azon.

A fehér köpenyesek fogtak ugyanis pár szarvasmarha fogat, és egyik felüket vörös, másik felüket fehér borba helyezték egy órára. Azért szarvasmarha fogakkal dolgoztak, mert azok felületi szerkezete nagyban hasonlít az emberi fogakéra, és azért egy órára, mert körülbelül ennyi áztatás felel meg egy esti poharazgatásnak a fogak szempontjából. Ezek után a fogakat fekete teába lógatták, és láss csodát, a fehér borban pácolódott fogak igen erősen elszíneződtek a tea hatására. Ugyanez történne kávéfogyasztás után is.

Persze a fehér még mindig jobb, mint a vörös, nyilatkozták a kutatók, de ha valaki azt hiszi, a fehér bor kíméli fogait, annak rossz hír, hogy a benne található savak megbontják a fogzománcot, és utat engednek a foltot hagyó festékanyagoknak, amiket ilyen-olyan módon a szánkba viszünk. Tehát nem maga a bor színez, hanem a társaságában elfogyasztott ételek és italok.



olvass tovább

Tök szerelmes vagyok

5003

Imádom azokat a termékeket, amik midnen szempontból boldoggá tesznek, minden igényemet kielégítik, legyen az az érzékek, az esztétikum vagy a lelkiismeret kívánalma. A minap pont egy ilyenbe futottam bele, és azóta is rettenetesen boldog vagyok vele, pedig csak egy buta teáról van szó. Na és itt jön a nemmindegy. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott terméknek milyen arculatot, milyen hangulatot teremtünk, ezen áll vagy bukik minden. Vegyünk például egy hipermarket óriásplakátot, amin böszme méretben néz ránk minden nap egy nyers húscafat - közvetít ez felénk bármit azon kívül, hogy a sertéslapocka jelenleg mennyibe kerül? Jobb lesz nekünk ettől? Nem. És a sertéslapockától, ha megvesszük? Nyilván nem, legfeljebb annyiban, hogy nem leszünk éhesek, feltéve, ha bírjuk az efféle kosztot. Tehát megvesszük egy fásult délutánon a neonfényben a húst, hazaautózunk, majd másnap főzünk belőle valami legkevésbé sem lélekemelő kosztot. Na ez a lelketlen fogyasztói körforgás.

Ezzel szemben ott vannak azok a termékek, amik egyrészt esztétikusak, másrészt etikusak, harmadrészt lelkük van, negyedrészt dögösen néznek ki, s mindez olyan elemi erővel hat rád, hogy azonnal csekkolod a neten a cuccot és azt, aki mögötte áll. Na de mondjam már meg, miről is beszélek, ugye? Ez a make us a brew tea, amit Mr. Scruff nevéhez köthetünk. Akinek ez a név nem mond semmit, most mondjuk hogy egy rendkívül kellemes muzsikát játszó Ninjatune-os dj-ről beszélünk.  Íme, a cikk továbbolvasása előtt nyomj egy playt itt, a myspace oldalán, és úgy haladj tovább.

Tehát van nekünk egy igen sikeres angol lemezlovasunk, született nevén Andy Carthy, akinek nemcsak zenéje a védjegye, hanem rajzolt figurái és képregényei is, amik természetesen lemezein is megjelennek, átszőve akusztikus munkásságát is, amit a stílus kedvelői bizonyára ismernek már. De itt nem áll meg a szerelem, csak melenget, csak hívogat, hisz a képi világ vonzott a pulthoz. Majd rájöttem: hisz ezt a csávót ismerem, és szeretem! A dobozt forgatva aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a csomagolás újrapapír, s az is, hogy a benne rejlő tea organikus és fair trade. Wow! Arról nem beszélve hogy a mentás-chillis kombináció már önmagában is felkelthette volna az érdeklődésemet, bár a citromfüves-mate teás-mentolos is elég izgi, hát még a nyugtató rooibos teás-körtés-fahéjas-valeriánás. Tökéletes kompozíciók, dacára annak, hogy nem vagyok nagy filteres teamán. Nem bízom a minőségükben, és az agyamra megy, hogy aromával dúsítottak. Hát ez nem. Be is huppant egy a kosárba.

Otthon gyorsan elkészítettem egy adagot, és elégedetten konstatáltam, ez biza finom is. A netre fölkúszva aztán azonnal Mr Scruff oldalán landoltam, és belesimultam a zene, a képek és a tea világába, hisz a make us a brew világában mindez megjelenik. A teákat egyébként 2000-ben kezdte árulni egy club kis szobájában, ahol rezidens dj volt, s a bevételeket kezdettől fogva jótékony célra ajánlotta fel. Utazásai során mindig vitte magával a teákat, így elkezdték a teás lemezlovasként emlegetni. Később online boltot nyitott, és létrehozta saját márkáját. A fesztiválokon azóta is megjelenik a tea, óriás teasátrakban lehet chillelni, s egyik teája, a Big Chill is egy fesztiválról kapta a nevét.  Tehát nem csupán a fair trade teakereskedelem miatt jófej a srác, de még adományt is gyűjt. Abszolút big respect!

Ja, a tea a Culinaris-ban kapható. (Bp., Hunyadi tér, Perc utca, Balassi Bálint utca)

Két korty művészet

5604

Ha csak halvány, porban csúszó másolatát ismernénk ajándékozás szempontjából annak, amit a japánok teaművészet néven képesek embertársaiknak nyújtani, máris teljesebb társadalom lehetnénk. Ebből az írásból magunkévá tenni bizonyára nem leszünk képesek a tea kultúrájának mélységét és szépségét, de talán egy picivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a figyelem, a koncentráció, az alázat, a "mindent a vendégért" művészete.

Ha a teaszertartásként elhíresült eseményt külső szemmel, avatatlanként figyeljük, teljes értetlenséggel állhatunk az előtt, amit látunk: mire ez a nagy felhajtás? Arra a két korty instant teára, amit látványos hókuszpókuszokkal készítenek? Nos, igen. És minél több héjat hámozunk le erről az egyszerű, s mégis túlkörülményeskedett jelenségről, annál csöndesebbé és mélyebbé válik döbbenetünk, elismerésünk és irigységünk. A napokban az Urasenke nevet viselő Magyarországi Japán Tea Egyesület bemutató előadásán jártunk, ahol a teaművészetet egy évig helyben tanuló Kontor Kornélia vezette be az érdeklődőket az évszázados tradíció előszobájába. Amit ott kaptunk, s amiből egy picit nektek is átadunk, vehető megtiszteltetésnek, ugyanis fehér ember előtt sokáig titkos világ volt ez, manapság is csak egyetlen olyan ág, az Urasenke ág létezik, ami a nyugatiak előtt is megnyitotta kapuit, s egyben ez az az ág is, ami intézményesítette a teaművészet átadását, oktatását. A többi ág teamesterei nem hivatalos keretek között, otthon oktatnak.

Kattints a galériáért!

Bár mint említettük, legtöbben teaszertartásként ismerjük ezt a jellegzetes rituálét, mégis szerencsésebb a teaművészet megnevezés, a Chadō, ami szó szerinti fordításban annyit tesz, a tea útja. A tea útja pedig magába foglalja elkészítésének, felszolgálásának és fogyasztásának módszerét, s mindazt a művészeti és filozófiai tudást, ami ezekben az aktusokban tökéletes formában és letisztultságban egyesül. Akármilyen merészen is hangzik elsőre, a teaművészet valójában összefoglalja a japán tradicionális művészeteket, tökéletesítésére pedig egy élet is kevés, egy olyan élet, ami a tea útján járva egészen különlegessé válik.



olvass tovább

Jakuzzi a teásbögrédből

5915

Teázni lehet úgy, mint a Jóbarátokban, hatalmas bögréből kanapén elnyúlva a haverokkal, vagy festett porceláncsészékből illemtudóan kiskosztümben, ahogy Erzsébet királynő teszi azt minden délután, és egy német márkának köszönhetően mostantól kezdve divatosan is szürcsölhetjük az élénkítő nedűt. 

Egy német cég, a Donkey Products többféle ötös teafilter pakkot dobott piacra, és az egyik ilyen gyűjteménybe Karl Lagerfeld, Donatella Versace, Jean Paul Gaultier, Naomi Campbell és Claudia Schiffer került. Az ötlet hatalmas és pofon egyszerű, a lényeg annyi, hogy ezeknek a figuráknak a felső teste kerül a filter tetejére, ahol általában madzagon a teamárka emblémája függ. Nincs más dolgunk, mint a forró vízzel teli csészénkbe beültetni Lagerfeld bácsit, aki úgy ül ott, mintha éppen egy jakuzziban pancsolna. A majdnem nyolc fontos ár kicsit merész öt teafilterért, de biztos lesz pár divatfanatikus, aki itt vásárol majd belőle, az ügyesebbek meg majd szépen lemásolják.