tanulás

Nem hülye vagyok!

2749

Mindenki belefuthatott már a kellemetlen szituba, mikor lesújtó véleményt formált valakiről helyesírása miatt, s utóbb kiderült, diszgráfiás az illető. Gondoltuk helyretesszük a három fogalmat, utánajárunk a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia tüneteinek, okainak, és kezelési módszereinek is.

Diszlexia

Kezdjük az olvasási nehézségekkel, a diszlexiával. Már maga az elnevezés is az olvasási nehézségekre, annak elsajátítására, valamint a szavak kimondásának nehézségeire utal. A diszlexia kifejezés két görög eredetű szóból jött létre, az első fele a disz, amely nehézséget jelent, a második a lexia, amely pedig szavakat, beszédet takar. A diszlexia ma gyűjtőfogalom, hiszen az olvasási zavart több ok is kiválthatja, sokszor nem is magának az olvasásnak a zavaráról van szó, hanem az olvasni tanulás zavaráról beszélhetünk, mégis ugyanazt a kifejezést használjuk mindkettőre. A diszlexiás gyerekek olvasási tanulása elmarad az átlagostól, ez nem azt jelenti, hogy soha nem tanulnak meg olvasni, csak azt, hogy a tanulási folyamat nehézkesebb, mint az átlag diákoknál. A diszlexiás gyerek vagy felnőtt olvasási képessége elmarad a korától, intelligenciájától, iskolázottságától, de ennek legtöbbször csak az az oka, hogy az adott személy más módszerű tanítást, tanulást igényelne vagy igényelt volna, mint a többiek.



olvass tovább

Ne görcsölj!

2791

Hiába közeledik a karácsony, a szilveszter, az óriás bulik, azért fenyegető rémként a háttérben a vizsgák is a nyakunkon vannak. Vannak tapasztalataink, tanácsaink, amelyek alapján a vizsgákat végig lehet csinálni stresszmentesen, egészségesen. A legfontosabb, hogy egészséges tudj maradni, hiszen betegen sem tanulni, sem vizsgázni nem lehet jól, viszont a december a megfázások és az influenza időszaka. Készítsd fel a tested, pihenj minden nap nyolc órát, ha úgy érzed kevesebb is elég, akkor délután szunyókálj egy rövidet, igyekezz kiismerni a bioritmusodat. Nekem mindig az éjszakai tanulás volt a produktívabb, korán kelni képtelen voltam, másoknál ez pont fordítva van, de az biztos, hogy délelőtt tizenegytől ebédig a legaktívabb az agyunk, hát ezt használjuk ki, próbáljuk meg két-három óra közé tenni az ebédet, majd szundítsunk is másfél órát. Ez nagyon pihentető tud lenni. Ja, és hízlal persze, de hát a vizsgaidőszak nem az alak, hanem az agy formálásáról szól.

Ismétlés vagy újrázás

Tapasztalatok, kutatások alapján az újraolvasás nem olyan hatékony, mint saját magunk ellenőrzése. Ezt tárgyanként másként végezhetjük el, de a sok elméleti információt tartalmazó anyagoknál megtehetjük, hogy a tartalomjegyzéket végigkövetve minden tartalmi bejegyzésről elmondjuk a tanultakat. Egy felmérés szerint az újraolvasók az anyag harminc százalékát, míg az ellenőrzők a hatvankilenc százalékát tudták helyesen visszaadni a vizsgákon. Sokan mondják, hogy vizuális alkatok, ami azt jelenti, hogy képeket kötnek a tapasztaláshoz, a beszélgetésekhez, az olvasottakhoz. Jó hír, hogy ezt nem "alkati" kérdés, mindenki használhatja. Miközben tanulunk, elképzeljük az információkat, képeket társítunk hozzájuk. Sőt, ezt ki is használjuk - tudattalanul -, amikor vissza kell adnunk a tanultakat. Ezt megspékelhetjük azzal, hogy az előadás során vizualizálunk, képzeljük a tantermet, ahol elsajátítottuk a tudást, a tanárt, a körülményeket. A chicagói egyetemen végeztek egy felmérést, ahol arra kérték a diákokat, hogy matematika órán figyeljék meg a tanáraik mimikáit, testbeszédüket, a mozdulataikat, majd amikor visszaadják a hallottakat, próbálják meg azt utánozni. Meglepő eredmény született, gyorsabban és hatékonyabban tanultak meg új matematikai módszereket, akik követték ezt az utasítást, mint akik nem.

A lényeg

Nagyon sokan tanulnak úgy, hogy a lényeget, a kulcsszavakat jegyzik meg, jegyzeteket készítenek tanulás közben, azt megtanulva - akár szó szerint - már könnyebben töltik fel a lényeget a vizsga során. Egy-két mondatba sűrítsünk bele egy-egy oldalt, csak a kulcsfontosságú, asszociatív lényeget írjuk le a jegyzetbe. Egy száz oldalas könyvet kifilézhetünk úgy, hogy csupán tíz-tizenöt oldalnyi jegyzetünk legyen belőle, vagy még ennél is kevesebb. Nagy dumásoknak ez a tuti tipp.

Mozogj

Nagy tévedés azt hinni, hogy tanulni csak úgy lehet hatékonyan, hogy ülsz az íróasztalnál, és minden idegszáladdal koncentrálsz. Emlékszem, kislányként úgy bifláztam be a verseket - memoriter szép néven - hogy fel, s alá sétálgattam a lakásban, és addig olvastam a verset, amíg a fejembe nem ment. A tudósok szerint a motorikus mozgás segít az ismeretek rögzítésében. Nagyon fontos, hogy periodikusan tanulj. Nem véletlen, hogy negyvenöt perces időintervallumokra osztják az oktatási intézményekben a tanórákat. Negyvenöt perc az az időegység, ami alatt maximális odafigyeléssel bírunk anélkül, hogy az agyunk szünetet követelne - ez persze kitolható akár három órára is, de fontos, hogy eleinte negyvenöt perceket tanuljunk végig egyhuzamban. Negyvenöt percnyi tanulást követően végezzünk testmozgást, főzzünk egy teát, csináljunk valami olyasmit, ami egyáltalán nem terheli meg az agyunkat, semmiképpen ne nézzünk tévét, ne olvassuk el az e-mailjeinket, ne játsszunk a számítógéppel, mondván az kikapcsol. Nem teszi. A mozgás oxigénnel tölti fel a testet, a vérünk buzogni fog, az agyunk vérellátása is növekszik, így a következő negyvenöt perces tanulási periódusban sokkal hatékonyabban dolgozhatunk. 

A zene az jó!

Amikor kisiskolás voltam, imádtam zenére tanulni, de apukám állandóan kikapcsolta, mert szerinte úgy nem lehet, erre tessék! Egy amerikai egyetemen felmérést végeztek, miszerint akik úgy sajátították el a tananyagot, hogy közben zene szólt - instrumentális -, azok jobban teljesítettek, kevésbé csapongtak, gyorsabban tanultak, mint akik csendben, csak a tanulnivalóra összpontosítottak. Szóval én már zsigerből éreztem, hogy az a zene az jó. Most is úgy írok - tehát így hívom elő az információkat az agyamból -, hogy instrumentális dzsesszt hallgatok.

Ne kampányolj!

A kampánytanulás csak akkor eredményes - tehát akkor kaphatsz érte jó jegyet -, ha közvetlenül a vizsga előtt teszed meg. Ugyanis a tanultak első körben a rövidtávú memóriába kerülnek, ahonnan azonban hamar kiszorulnak, mert annak a kapacitása véges. A hosszú távú memóriába úgy tudjuk áthelyezni, ha a már ismert tudásba belefűzzük, tehát ha összekapcsoljuk más ismeretekkel vagy pedig elmélyítjük az új tudást, Ehhez viszont időre van szükség, tehát nem lehet egy-két nap vagy egy-két hét alatt elérni, ezért érdemes már a szorgalmi időszakban is készülni a féléves vizsgákra, amit persze kevesen tudunk megtenni, hiszen annyi más program van szeptembertől decemberig, néha teljesen kivitelezhetetlennek érezzük a tanulást.

A nagy nap

A vizsga előtti este elég durva tud lenni, ilyenkor már sík idegek vagyunk, hajlamosak vagyunk felismerni, hogy még azt sem tudjuk, meg ezt sem, és arról már nem is beszélve. Ilyenkor már kár görcsölni, amit nem tanultunk meg, most már nem is fogjuk. Érdemes az egész anyagot még egyszer figyelmesen elolvasni, a könyvet betenni a párna alá - esetleg más rituálét használni, és kipihenni magunkat. Reggel mindenképpen a vizsgázós ruhánkat vegyük fel, a vizsgázós tollat, a vizsgázós nyakkendőt és a puskát sem szabad otthon hagyni, hiszen a babonák megnyugtatólag hatnak. Amikor már ott állunk, hogy számot kell adni a tudásunkról, stresszünket csökkenthetjük egy-két mély lélegzettel, ha ez nem segít, egyszerűen kapjunk be egy rágót, mert ez bizonyítottan csökkenti a feszültséget.

Te hogy tanulsz? Van valami bevett módszered vizsgadrukk ellen?

Tanulj nyelveket!

2973

Itten találhatsz számtalan nyelven internetes nyelvleckéket, úgyhogy mielőtt tanárhoz fordulsz, eldöntheted, hogy tényleg tetszik-e vagy megy-e vagy valami. Én most akkor belenézek az arabba, és felfrissítem a törökömet. És ti?

Vizsgázzunk gyerekek!

2992

Már decemberben megkezdődik az őrület minden főiskolán és egyetemen. 2007-ben azon kaptam magam, hogy itt a karácsony és még ajándékok a holdban. Miért? Miért? Teszem fel a kérdést. Mért kell a vizsgaidőszaknak megkezdődni már karácsony előtt két héttel? Nagyon ki is készített. Aztán végül mi törtét? Tavaly már csak január elején kezdődtek azon a kínzások.

Szóbeli

Tanuljak? Minek, úgyis megoldom valahogy - válaszolom meg magamnak minden egyes alkalommal, mikor szóbelizi megyek. Két lehetőség van: tanulsz mint az állat, kihúzol egy béna tételt és megbuksz, vagy elmész úgy, hogy semmit nem tudsz, és majd csak lesz valami. Általában az utóbbi mellett döntök, de volt már példa az elsőre is vagy vegyesen. Na igen A nem tanulok és elmegyek vizsgázni az azért vicces tud lenni.Tavasszal Gazdasági jogból vizsgáztam, bementem lesz ami lesz alapon. Tanár kérdez, én persze nem tudom.

- Szeretnék találkozni magával még egyszer – kezdi a tanár. Ezt hallva elővettem kis bájos mosolyom és így szóltam.
- Tanár úr, nincsen időm még egyszer eljönni, Amerikába megyek dolgozni egy hét múlva. Kérdezzen még egyet – kértem vigyorogva és szempillám rebegtetve. Persze tanár kérdezett.
- Jó, de ha nem tudja jön még egyszer.
- Esküszöm – mondtam, de tudtam, hogy úgy is tudni fogom, olyan nincs, hogy nem. És persze tudtam.



olvass tovább

Felnőttkori figyelemzavar

3568

Mindenkiben ott él az általános iskolai emlék arról az osztálytáról, aki óra alatt inkább az ablakon bámult kifelé, akit ha felszólítottak, soha nem tudta a választ, az évszámok nem fértek a fejébe, minden lehetséges korrepetálásra száműzve volt, az ajtót húszadszorra is ly-nal írta le, és füzetét matekpéldák helyett szerelmes versek, vagy tarka rajzocskák díszítették. Az álmodozós diák mellett aztán ott volt az ellentét: az, aki mániákusan verekedett, minden lehetséges üvegablakot betört, soha nem írt házi feladatot, és az iskolai balhék első számú főszereplője volt.

Akár az első, akár a második kategóriába tartozott valaki, menthetetlenül problémás vagy furcsa gyerek jelzővel illették, általában lemondóan nyilatkozott róla mindenki, a szülő pedig ahelyett, hogy gyermeke fejébe próbált volna látni, elküldte méregdrága korrepetálásra, vagy épp elfenekelte, és mindenki remélte, rosszaságát majd csak kinövi. Manapság, ha elég felvilágosult pedagógussal vagy szülővel van dolgunk, a gyermek segítséget kap, ha nem, cipeli – ismeretlen eredetű - problémáját egészen felnőttkorba – ahogy az jelen cikk írójával is megesett.

A problémás kisiskolások számára ma már létezik megoldás, a figyelmetlen, dekoncentrált, olykor izgága vagy épp réveteg gyermekekre a figyelemzvar kifejezést használja a szakirodalom, ami részletesen leírja, a „problémás gyermek” valóban problémás, szakszerű segítségre szorul. Gyermekpszichológusok, pedagógusok, tanulás-módszertani tanácsadók tudják, miképp lehet a gyermek számára olyan mankókat, technikákat megtanítani, amik segítségével könnyen elboldogul, és jól veszi majd az akadályokat, egy német pszichológiai szaklapból azonban kiderül, az érintettek hatvan százalékánál gyermekkorban nem ismerik fel a bajt.



olvass tovább