talponálló

Pléh büfé és falatozó

4468

Már gyerekkorunktól kezdve folyamatosan ismerkedünk a különböző vendéglátóipari egységekkel. Kezdetekkor minden jó, hiszen anyu kiválasztja nekünk a kaját, a pincér elénk teszi, nekünk meg nincs más dolgunk, mint enni. Aztán felnövünk, szórakozni vágyunk, kikapcsolódni megyünk kocsmákba, éttermekbe, na meg persze fesztiválokra, ahol az ivászatot csak-csak meg lehet oldani, viszont ha étkezésről van szó, igencsak bajban vagyunk. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy gyér a kínálat, meg is cáfolom: gasztro túrán jártunk a Szigeten.

Melyiket szeressem?

Van ez az állandó döntéskényszer: mit egyek, hol egyek, mennyit költsek, mit igyak hozzá... Elindulunk fesztiválozni, és legtöbbünk úgy gondolja, hogy majd ott jól kitalálja, hogy mit szeretne étkezni, viszont mikor dönteni kell, kiderül, hogy komplett világkonyha arzenál vonult fel a sátrak alatt. Szabadok vagyunk, nyár van, remélhetőleg az eső sem esik, így ezek a legjobb momentumok arra, hogy kísérletezzünk. Itt most nem arra gondolok, hogy a külföldi étkek közül szigorúan kettő közül választunk: gyros, vagy pizza. Ha kedvünkre kalandoznánk más nemzetek ételei között, akkor a Sziget remek alkalom erre, hiszen nem is kell sokat gyalogolni ahhoz, hogy egymást érjék a különlegesebbnél különlegesebb falatozók. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik Balaton parti pléh büfék sörpadjain szocializálódtak, mert bár a legtöbb étel finom és jó minőségű, a körülmények többnyire nem emlékeztetnek egy öt csillagos szálloda étkezdéjére. Nézzük a jó oldalát, hiszen végre leülhetünk, megpihenhetünk, aztán jóllakottan veszünk nyakunkba a kicsi- és a nagyszínpadokat. Előtte viszont dönteni kell: melyiket szeressem? Vannak az alapkaják, mint a gyros, pizzaszelet, hamburger és a hotdog. Ez utóbbi már prémium kategóriás gyártóval is jelen van a Szigeten, így ne lepődjünk meg, ha egy autentikus amerikai hotdogért közel nyolcszáz forintot kell csengetnünk. Ha maradnánk a megszokott ízeknél és épp csak egy gyors kajálásra vágyunk, válasszunk bátran hagyományos étket, így még a zsebünkbe sem kell túl mélyen nyúlni. A gyros és a pizzaszelet ára ötszáztól, nyolcszáz forintig terjed. Ilyen árak mellett ne számítsunk arra, hogy keleti kényelmet idéző kereveteken heverészve fogyaszthatjuk el a mindennapi betevőnket: jellemzőek a műanyag székek és a sörpadok.

Kattints a bőséges választékért!

A szervezőknek hála, az "egzotikus" étkezdék egy sátor alatt vannak, így van esélyünk, hogy sorra járjuk a pultokat, szemezgessünk a kínálattal és összehasonlíthassuk az árakat. A kalandozásnak persze ára van, méghozzá nem is olcsó: a külföldi konyhák többségében ezer-ezerkétszáz forint alatt nemigen jutunk kajához, viszont ennyi pénzből rendesen meg tudunk ebédelni. Van itt minden az arabtól kezdve az indiain át egészen az ázsiai falatozóig. Mielőtt döntenénk, érdemes körbekérdezni a világlátott ismerősöket, hogy melyik étel kapcsán mire számíthatunk, nehogy a súlyos pénzekért cserébe korgó gyomorral kelljen elhagynunk a tett színhelyét. Hagyatkozzunk az érzékeinkre, és kövessük a kellemes illatokat, vegyük szemügyre a forró platnikon kavargó húsokat és zöldségeket, esetleg kérdezősködjünk a pultosoktól. Ha szeretnénk biztosra menni, érdemes bebiztosítani magunkat egy jól bevált kajával, aztán pedig megkóstolni valami különlegességet, hogy igazán kölstéghatékonyak legyünk, célszerű felesben megvenni ezeket az adagokat. Ha bejön az íz, másnap már egészséggel burkolhatjuk be a jóféle kültáji eledeleket.

Jó hazafikként, akadnak olyanok, akik még a legdurvább fesztivál hevületében is az otthoni konyha ízeire vágynak. Mivel elég nehéz kivitelezni anyu főztjének becsempészését (plusz gondoljatok bele, ha esetleg elkeveredik a Tuppervare ételhordó a világzenei színpad körül) vegyük az irányt, a magyar vagy az erdélyi konyhaszigetek felé. Tényleg nagyon kevés az olyan kaja, amit ne adnának a kezünkbe ízléses fehér műanyagtálcán, az árak viszont itt is a külföldieknek kedveznek. Mielőtt rendelnénk, mindenképp csekkoljuk a szervírozott adagokat, mert a szaftos, magyaros ételek árait többnyire dekában írják ki, ami valljuk be, igen csalóka. Tíz deka brassói például ötszáz forintba kerül, mekkora mázli, hogy mielőtt berendeltük volna, megkértük az aranyos fehér fejfedős csajszit, hogy ugyan mutassa már meg, hogy szigetes mértékegységben mennyi is tíz deka. Azt kell mondjam, elég kevés. Nem tudom, hogy melyik a nagyobb baj: az, hogy egy normál adag kaja árából egy italos pultnál javarészt messze kerülünk a józanságtól, vagy azzal szembesülni, hogy bizony a vasárnapi asztalnál jókora dekamennyiségben lapátoljuk magunkba a húst. Ha a borsos árak sem tántoríthatnak el minket a hazai kulináris élvezetektől, akkor válogassunk kedvünkre, hiszen van itt minden a gulyástól kezdve a rakottkrumpliig. Ha már a hungarikumoknál tartunk, nem hagyhatjuk ki a lángost, ami alapáron négyszáz forintba kerül, viszont ennyiért igazi gaszto extrémsport vár ránk, hiszen a palettán szerepel, nutellás-fokhagymás és nutellás sajtos változat is, no meg bolognai raguaval nyakonöntött. Vitaminpótlás gyanánt ehetünk főtt kukoricát is mindössze háromszáz forintért.

Kalandoznánk, kalandoznánk, de azért mégsem túl messzire? Irány az erdélyi konyha, ami bár hazai íteket idéz, mégsem merül ki a jól megszokott, rántott hús sültkrumplival kombóban. Sült paprika ötszázért, rakott puliszka nyolcszázért, lecsó hétszázért, esetleg egy szelet jóféle házi paraszt kenyér ötven forintért? Az árak nagyjából így néznek ki, a kiszolgálók mosolygósak, az adagok kielégítőek, a környezet hibátlan: szemben haj- és koszorúfonók. Evés után evidens, hogy megszomjazunk, sőt tekintve, hogy fesztiválozunk, nemcsak étkezés után iszogatunk. Az Arany Ászok idén már nem aranyozzák be a hangulatot, így marad a Dreher: csapolt korsó négyszázötvenért, vagy dobozosat ötszáznyolcvanért. A gyakorlott fesztiválozók oszthatják azt a véleményt, miszerint a sör csupán üdítőital, így nem árt megnézni a pálinkák árfolyamát. Nem találkoztam pancsolt pálinkával, ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet kapni a Szigeten. Ha pálinkázunk, akkor voksoljunk a minőség mellett, ne ezen spóroljunk, mert egykönnyen tönkrevághatjuk a következő napunkat. A mézes nedűk két centiliterenként háromszázhuszonöt forintba kerülnek, de négy centért, már hatszázötvenet kell perkálnunk. A gyümölcspálinkák csupán ötven forinttal drágábbak, ne kérdezzétek, hogy a sima íz miért kerül többe, mint a mézes. A jól ismert szénsavas üdítők átlagosan háromszázhatvan forintba kerülnek, ám reggelente kell egy kis kávé, ami felturbózza a napot: eszpresszó háromszázért, cappucino háromötvenért, a frappé pedig ötszáz forint. Lényegében mindegy, hogy mi mellett voksolunk, ha evésről, vagy ivásról van szó. Viszont fontos, hogy a fesztiválozós napok alatt az étkezés ne csak egy szükséges rossz legyen, amin túl kell esni, hiszen nem kell hosszan fejtegetni, hogy a napokig tartó éjszakázás és ivászat igencsak igénybe veszi a szervezetünket.