táplálkozás

Minek nekünk rost?

2325

A rostok szerepe a táplálkozásban elengedhetetlen, sok betegséget kihagyhatnánk az életünkből, ha étkezési szokásainkon változtatnánk, de nem drasztikusan. Sajnos a fogyókúra mánia, a stressz vagy felfokozott érzelmeink miatt össze-vissza eszünk, kevés folyadékot iszunk, és ez a kínzás nem gyors fogyáshoz vezet, hanem betegségekhez. Mindehhez társul a genetikai hajlam, a nem mozgás és az ülőmunka, és az, hogy az energiadús ételek fogyasztása mellett elfelejtünk tudatosan étkezni - mindez sokszor székrekedéssel, elhízással jár. A nem öröklődő okok közül a helytelen táplálkozás és nem mozgás egyenes következménye az elhízás.

Az évek során talán észre sem vesszük ezt, elég ha csak tartósan egy kilót hízunk egy évben, ez tíz év alatt annyi felesleget jelent, amit küszködve tudunk csak ledolgozni. A legegyszerűbb csokiért nyúlni, ha fáradtak vagyunk. Mindenki megérti, hogy a sok munka kell a megélhetéshez, de lássuk be, nem normális, hogy a napi munkáink után még otthon, este is dolgozunk, fusizunk. Ahhoz, hogy ezt bírjuk, az agyunk a szénhidrátot választja, ami könnyen energiává alakul át, ám gyorsan el is röppen, ezért van az, hogy tésztát eszünk tésztával és folyton csokit kívánunk. A következmények mindenki számára ismertek: magas koleszterinszint, szív- és érrendszeri problémák, mozgásszervi megbetegedések, bélproblémák, cukorbetegség, elhízás. Mindezt megelőzhetjük, ha odafigyelünk, miből mennyit eszünk egy nap.

Rostok a világban

A rostokat Japánban ültették át először a hétköznapi táplálkozásba, ételeiket és italaikat is rosttal dúsították, és ez a trend ma a világ számos pontjára eljutott, de még mindig nem viszünk be harminc gramm rostot egy nap -ennyi az ajánlott napi rostbevitel. Akárcsak a fehérje és a zsír, a rost is egyike a táplálkozásban fontos általános fogalmaknak. A rostok olyan szénhidrátok, melyeket nem emészt meg és nem szív fel a gyomor és a vékonybél, így eljutnak a vastagbélbe. A rostok egyik táplálkozási előnye, hogy javítják a víz megkötését a szervezetben. Másik előnyük, hogy elősegítik a tápanyagok emésztését és hatékonyabb felszívódását, így a vastagbél működése gyorsabb lesz, és a bomlástermékek előnyösen befolyásolják a bél nyálkahártyájának állapotát. Harmadsorban a rostok az epesav sóit és a koleszterint is felszívják, és együtt választja ki őket a szervezet, így kevesebb epesav só szívódik fel a testben. 

Cukorbetegség ellen is jó

Az elmúlt évtizedekben az egészséges és tudatos táplálkozás miatt az étkezési rost egyre inkább a figyelem központjába került, és a fejlett országokban már egyre több hatóság is ajánlja az étkezési rostok kétszer annyi fogyasztását, azaz napi harminc-negyven grammnyi rostot. Az étkezési rostok közt megkülönböztetünk oldható és oldhatatlan rostokat, melyek mindegyike más-más fiziológiai hatással bír. 

Az oldható és oldhatatlan rostok attól függnek, melyik oldódik vízben és melyik nem. Az oldhatatlan rostok alkalmasak a székrekedéses panaszok javítására, mert növelik a széklet mennyiségét, és csökkentik az étel bélben való tartózkodásának idejét. Ilyen rostok a teljes kiőrlésű gabonalisztekből készült pékárukban, diófélékben és egyes zöldségekben fordulnak elő. Ebből a típusú rostból ha többet viszünk be, mint kellene, könnyen több gáz keletkezhet a bélben, és a morgó bélhangokból  arra következtethetünk, hogy a rostok túl jól végzik dolgukat. A vízben oldódó rostok a vércukorszint beállítására alkalmasak, mert a vízben megduzzadva és összeállva olyan anyagot képeznek, mely gátolja a cukor vérben való felszívódását. A zabfélék, citrusfélék, árpa és babfélék mind-mind ezt a hatást keltik.

Rostok a hétköznapokban

A probléma az, hogy a fehér liszt nem teljes kiőrlésű, így ez egyáltalán nem tartalmaz rostokat. Az étkezésünkben bőven elég, ha mellőzzük a finomliszt fogyasztását. A napi rostbevitelünk úgy növelhető, ha fehér kenyér helyett barnára váltunk, de elegendő az is, ha teljes kiőrlésű pékárukat fogyasztunk. Ezek ma már minden pékségben kaphatóak. A fehér rizs helyett a barna rizs ajánlott, s bár kezdetben borzasztó íze van, mégis praktikusabb, mint fehér társa. (A tésztákból is azokat fogyasszuk, amik teljes kiőrlésű lisztből készülnek.) Már reggelire fogyaszthatunk zabkorpát, joghurttal vagy tejjel, és ha napi étrendünkbe öt adag zöldséget és két adag gyümölcsöt illesztünk, biztosak lehetünk abban, hogy elegendő rostot viszünk szervezetünkbe. A chipsek és csokik helyett érdemes néha, vagy egyre többet magvakat, pisztáciát, kesudiót, egyéb dióféléket fogyasztanunk. Fokozatosan kell mindezt a táplálkozásunkhoz adni, néhány hét szükséges ahhoz, hogy a szervezetünk felvegye a ritmust. Ne felejtsük el a napi két-hátom liter folyadék fogyasztását, főleg a vizét, hiszen a rostok egy része vízben oldódva fejti ki hatását!

Hájasodó társadalom

2584

Tudjuk jól, ismerjük a szöveget, hogy az elhízás korunk népbetegsége, amely a modern, fejlett, nyugati világ életmódjának köszönhető, elsősorban a mozgáshiánynak, a jólétnek és a helytelen táplálkozásnak. Mára odáig jutottunk, hogy Angliában motivációs rendszert terveznek az elhízott szülők mozgósítására, minek keretében vásárlási utalványokkal jutalmaznák, ha az anyukák, apukák elsétálnak gyerekeikkel reggelente az iskoláig. Tenni kell az elhízás ellen, de kérdés, hogy a jutalmazási módszer vajon hatásos, elég motiváció egy egyébként is jólétben élő szülőnek?

Egy brit kutatás szerint 2050-re a társadalom fele elhízott lesz, hiszen a szülők életmódja kihat a gyerekekére is, tehát valamit sürgősen tenni kellene az ügy érdekében. Az elhízás súlyos betegségeket okozhat, amelyek végzetesek is lehetnek, ráadásul a túlsúly csökkenti a munkaképességet és rontja az életminőséget is. A WHO listáján az elhízás a második helyezést kapta a dohányzás után. Ez azért elgondolkoztató.



olvass tovább

Mi ez? Lisztérzékenység

3154

Van egy betegség amiben egyre többen szenvednek/szenvedünk, mégis rejtve van a világ elől, ez pedig a lisztérzékenység, más néven Coeliákia. Elég alattamomos kis dög és nem gyógyítható. Na persze nem kell rögtön megijedni, együtt lehet élni vele. 

A lisztérzékenység autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet túlreagál egy bizonyos allergént, jelen esetben a glutént, és természetellenes módon méregnek tekinti azt. A baj az, hogy glutén rengeteg élelmiszerben van: mindenben megtalálható ami búzából, zabból, árpából, rozsból, malátából vagy ezek származékaiból készül. A betegnél lehet, hogy sokáig nem is tűnik fel, hogy beteg, s mivel mindenkinél másképp jelentkeznek a tünetek ezért nehéz kideríteni, hogy mi is a baj. Nálam az volt, hogy nagyon fáradékony voltam, hirtelen sokat fogytam, pedig nagyon szeretek enni, ájulóssá váltam, és valahogy nem volt jó a világ, nem éreztem jól magam a bőrömben. El is indultam szépen a körútra, vérvétel, ultrahangok, újabb vérvételek stb. Végül eljutottam egy gastroenterologushoz aki speciálisan coeliákiára kért vérvételes vizsgálatot és rögtön ki is derült, hogy ez a baj.

A legrosszabb az egészben az, hogy elméletileg gyerekkorom óta élek vele, és senkinek sem tűnt fel, hogy azért vagyok annyit beteg, azért vagyok annyira fáradékony, mert baj van. A lisztérzékenyeknél ugyanis a következő történik. A glutén letapad a bélfalakra és megöli a bélbolyhokat, így szinte semmi tápanyag nem szívódik fel a szervezetben. Ez még mindig a kisebbik baj, de ha nem kezelik, akkor meddőséget okozhat, és hajlamosít a különféle rákos megbetegedésekre is.

Hogyan kezelhető?

Hát diétával. Száműzni kell MINDENT amiben glutén található. De akkor mit eszünk? Minden mást amiben nincsen glutén, és ma már szerencsére elég széles a skála. Persze mi nem mehetünk bármilyen étterembe, nem ehetünk átlagos kenyeret vagy bármilyen péksütit, Budapesten egyetlen cukrászdából rendelhetünk süteményt és még sorolhatnám. Az élelmiszereink sokkal drágábbak. Például egy 400 grammos kenyér 5-6-700 forint körül van, de ha magunk akarjuk sütni kenyérsütőben akkor sem biztos, hogy olcsóbban jövünk ki.

Azért gondoltam, hogy fontos, hogy erről megjelenjen cikk itt a cotcoton mert még mindig ufónak tartanak minden olyan embert akinek valamilyen ételallergiája vagy autoimmun betegsége van. Érdekes például, hogy az éttermekben van külön a vegáknak étlap, de ha egy lisztérzékeny elmondja, hogy mit nem ehet, és mi ne legyen a kajájában akkor hülyén néznek rá. Mert mi nem csak a lisztet nem ehetjük, hanem nagyon sok olyan dolgot sem, aminek a tartosításához vagy állományjavításához (pl.: chipsek, néhány joghurt stb.) felhasználtak valamilyen kalászos növényt.

Egyébként nem olyan rémes így élni, csak néha összefacsarodik az ember szíve, amikor arra gondol, hogy enne egy palacsintát a közeli palacsintázóban vagy megenne egy jó kis krémest, és nem teheti meg. A témában egyébként bővebb infót a www.liszterzekenyseg.hu oldalon olvashattok.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Juli böjtöl

3284

Mivel a léböjt nem az éhezésről szól, ezért érdemes jó alaposan feltölteni az éléskamránkat zöldséggel, gyümölccsel, teákkal, mézzel és citrommal. Ami nem szorosan az evéshez tartozik, sőt épp az ellenkezője, az pedig a keserűsós víz minden reggeli elfogyasztása, hogy kipucoljon. Ez helyettesíthető colon hidroterápiával. Nekem a keserűsó kedvesebb. Két teáskanálnyit oldj fel egy-másfél deciliter vízben és hörpintsd le. Nagyon-nagyon keserű, nem vicc, eszement íze van. A trükk: miközben iszod, nem szabad a levegőt kiengedned az orrodon, így kevésbé érzed az ízét. Rögtön a nyelés után igyál meg egy korty vizet.

Jó reggelt!

Nagyon fontos, hogy ha rajta vagyunk a koffeinen, akkor már a böjt előtt térjünk át a gabona kávéra, de még jobb, ha a zöld teát vesszük elő. A zöld tea sokkal tovább fitten tartja az agyat, főleg citrommal fogyasztva. Ihatunk még reggel különböző gyógyteákat, gyümölcsteát. A reggeli fontos része a citromkarikák fogyasztása, mézzel, ha nem bírod a savanyút, a héját is bátran el lehet rágcsálni, ami nagyon jót tesz a fogaknak, illetve a nyelvre lerakódott lepedéket is szépen eltünteti. Fontos, hogy reggeltől délig legalább másfél liter folyadékot pusztítsunk el tea, víz formájában.



olvass tovább

Hülye rizs, hülye hullámos répa

3347

Nem kérek rizst, fáj tőle a térdem - mondta mindig a mostohaapám, és bevallom, sokkal jobban csinálta, mint én. Nyilván nem fájt tőle a térde, csak pont semmi kedve nem volt rizst enni. Többnyire nekem sincs kedvem rizst enni, mert a rizs unalmas. Vannak izgalmas rizsek, de a többség - főleg itthon ezek az olajos, íztelen fajták - halálosan unalmasak. Eszem, eszem, de semmi értelmét nem látom. A zöldséges rizs, a rizottó, ezek okék, de rizs mint köret - halál. A krumpli az más, az izgalmas, annyi minden készíthető belőle. Hasonlóan unalmas nekem az alma és a banán is. Elalszom mire megeszem őket, így többnyire neki sem kezdek.

Az idők folyamán aztán réjöttem, sokaknak van valami stikkje a kajálással kapcsolatban, olyasmik ezek, amiket nem azért nem eszünk meg, mert nem szeretjük az ízét, hanem mert csak. Mert unalmas vagy mert nem aranyos. Én például nem eszem meg a hullámosra szeletelt répát és krumplit, nem is értem miért kezdték el ezeket így gyártani. Étteremben, ha hullámos répás leves jön, baj van, ha ugyanaz a leves jön kockarépával, minden rendben.

Kockára vágva viszont a sajtot nem eszem meg, és semmi olyan salátát, amiben sajtkockák vannak. A sajtot és a salátát külön-külön imádom, és természetesen a reszelt juhsajt is kivételt képez a tilalom alól. Nem bírom továbbá a kockákra, csíkokra, tömbökre vágott felvágottakat (azaz nem bírtam, amíg még ettem ilyet egyáltalán). Nem undorodás ez, inkább hóbort, rigolya, hülyeség? Nem tudom. Nektek van ilyen?