szolgáltatás

A biztibojok már nem olyanok

1715

Vannak munkák, miknek képviselői kiérdemelték a nép közutálatát vagy viselkedésük vagy munkájuk minősége miatt, tipikus példái ennek a BKV ellenőrök és a biztonsági őrök. Utóbbiakat azonban ezennel rehabilitálnánk - legalábbis a legnagyobb őrző-védő cég képviselőit, ebbéli végérvényes megbizonyosodásunk a Balaton Soundon történt.

Éveken át pfújjoltuk őket lelkesen és egyöntetűen, amiben sok komponens játszott közre. Egyrészt hirtelen megjelentek ők, egyszercsak kibújva a földből - a biztonsági őrök, egyenruhába bújtak, gyúrtak és motoztak és gyúrtak és motoztak, a hajuk is kihullott szépen, és ezt a kanyart valahogy nehezen vettük. Lássuk be azt is, hogy nem voltak túlságosan jó fejek eleinte, sőt, kifejezetten szemét módon bírtak viselkedni. Millió történetet ismer mindenki, mikor indokolatlanul erőszakosan léptek fel, mikor megverték a csávóinkat csak mert részegek voltak egy fesztiválon vagy mert nem tetszett a képük, csajokat meg rendszeresen molesztáltak. Nem is túl bizalomgerjesztőek, s persze minden lehetséges eszközzel rá is játszottak a félelemkeltésre.

Most azonban valami történt. Az utóbbi években már a Szigeten is figyeltem őket, és meglepő jeleneteket láttam. Egy koncerten például, ahol teljesen szétesett csávó dülöngélt és próbált táncolni a közönségben, persze mindenkit löködve. A kisebb színpad egy-egy végén ott strázsált két biztiboj, és le se vették a srácról a szemüket. Mikor már nagyon kezdte elveszíteni a talajt a lába alól, közelebb jöttek egy lépést. A tömeg közben táncolt, és ahogy az a koncertes tömegmozgás dinamikája szerint meg van írva, akaratlanul is mindenki arrébb húzódott a sráctól. Az őrök minden nagyobb taszigálásnál közelebb jöttek egy lépéssel, de mivel tulajdonképpen senki nem nézett körbe panaszkodó fejjel, s mivel a csávó is állapotához mérten igyekezett élvezni a zenét, végül hagyták, hogy kidülöngélje magát. Nem szedték ki, nem szúrták le, nem verték meg, csak ugrásra készen figyelték. Profi munka volt, tényleg.



olvass tovább

Szabadítsátok ki Wifit!

5751

Egy összehasonlító felmérés rámutatott, az Egyesült Államok lakosai nagyobb hajlandóságot mutatnak az európaiaknál arra, hogy otthoni internethálózatukat mással is megosszák. A tengerentúlon ez az arány negyven százalék, míg Európában átlagosan harminc, és Magyarországon - bár adatot nem találtunk - feltételezéseink szerint ennél is kevesebb. Hogy egy hozzávetőleges arányt megállapíthassunk, nem kell mást tennünk, mint laptopunkat vagy éppen wifit érzékelő telefonunkat a város néhány pontján vételi üzemmódba lökni, megnézni, hány jelet érzékel, és ebből hányhoz kérnek jelszót tulajdonosai. Mivel egyre többen vásárolnak itthon is olyan előfizetést, amihez kapásból router jár (tévé-net-telcsi kombók), szinte napról-napra szaporodnak a potenciális netlelőhelyek az országban, és ez egyre többször veti fel a kérdést: tényleg mind kifizetjük ugyanazt?

Nemrégiben egy belvárosi kávézóban üldögéltem, és várakozás közben el akartam intézni valamit a neten. Telefonom egy szempillantás alatt talált is huszonhét - igen, megszámoltam, huszonhét hálózatot a Vígszínház szomszédságában, ám ebből egy, azaz egy darab volt szabadon hozzáférhető. A jelerősségeket elnézve a talált hálózatoknak legalább a fele a házból jött, aminek aljában tátottam a számat. Ha ebből a feltételezésből indulunk ki, s átlagosan ötezer forintos havidíjjal számolunk - persze ez nagyon változó lehet - , akkor a ház lakói összesen hatvanötezer forintot fizetnek a szolgáltató(k)nak ugyanazért a szolgáltatásért. És még nincs mindenkinek előfizetése, tehát ez az összeg nőhet még. Elgondolkodtató, vajon mikor válik a közös költség részévé egy ilyen helyen az internet, hisz a jelen állapotok pont olyanok, mintha minden család külön szerződést kötne a csatornázókkal, ahelyett, hogy sokkal kedvezményesebb áron együtt tennék ezt.



olvass tovább