szokások

Mit eszel a fa alatt?

2838

Mindenkinek megvan a maga elképzelése a karácsonyi menüről. kinek hagyományos, kinek érdektelen, de biztosan fogunk enni. Mi ezeket tervezzük.

Henci

Két éve van saját lakásom, két tagú kis családdal, szóval még csak két menüm volt. Tavaly lazac volt a fő fogás, sütve, előtte halászlé, desszertnek meg pennakottát csináltam. Azt szeretjük. Előtte nem emlékszem, talán töltött káposzta, igen az, mert emlékszem még januárban is ott poshadt a frigóban. Én nem vagyok egy hagyományőrző figura, így hát bármit szívesen megeszem, elkészítek karácsonykor is. Idén borlevest készítek, aztán sütök pulykát vagy kacsát, desszertnek meg valami fahéjas cucc kéne, de az is lehet, hogy gesztenye lesz valamiféleképpen, mert azt kívánom. Almás kacsasült esetleg a pulyka helyett.

Lilla

Nálunk a szenteset hagyományosan a nagyszüleimnél van, este ott gyűlik össze az egész család, és együtt elfogyasztjuk a hagyományos menüt. 24-én van borlevest kaláccsal, aztán halászlé, majd rántott hal krumplival, desszertnek pedig a szintén hagyományos fatörzs kerül felszolgálásra. Érdekes, hogy mi, a szűk család - szüleim, öcsém és én - délben ünneplünk négyesben, akkor adjuk át egymásnak az ajándékokat, és ekkor együtt ebédelünk. A 24-ei ebéd is hagyományosnak mondható, legalábbis nálunk hagyománnyá vált, hiszen minden december 24-én húsleves van, aztán pedig rántott csirke krumplipürével, desszertnek pedig valamilyen sütemény. Miért ezt esszük 24-én délben? Mert mindenkinek ez a kedvence!

Timi

A szoros értelemben vett hagyomány családunkban nem él. Szenteste napján megebédelünk mindannyian, általában estig eszünk. A halat nem szeretjük, így az egyáltalán nincs az asztalon, helyette szárnyasok, főleg liba vagy kacsa jellemzőek, töltve, vagy anélkül, köretnek salátát és krumplit fogyasztunk, és persze az elmaradhatatlan húsleves és töltött káposzta is a karácsonyi asztalra kerül. Idén már két kis csöppség is velünk ünnepel, így a szokások átalakultak, és a gyerekek miatt szebb, jobb, nagyobb és jelentőségteljesebb minden. A kis Jézus, a csengő, az éneklés (gyerekkoromtól kezdve mindig együtt eléneklünk egy karácsonyi dalt és csak utána van ajándékozás). Szóval besötétedik, kicsit becsípünk a bortól és a házi pálinkától, majd éneklünk és átadjuk az ajándékokat. Általában ezt esszük végig szenteste, és másnap reggelire a salátát és a sült szárnyasokat fogyasztjuk. Együtt. Ezt szeretem a legjobban, amikor mindenki pizsiben találkozik a konyhában, és egymás után ülünk le az asztalhoz. Édességnek bejgli van otthon, diós és mákos, anyukám süti. 



olvass tovább

Háromszázért elviszem

3468

Az alkudozás azon kívül, hogy hihetetlen jó játék és még pénztárcakímélő is, siker esetén bizsergető kéjjel, diadallal tölti el az embert. Piacon még csak-csak, de élelmiszerboltban, ruhaüzletben sajnos manapság már teljesen kizárt, hogy valamit olcsóbban hozzunk el, mint a kiírt ár - gondoljuk. Hatalmas tévedés ez pedig, Sinya az élő példa rá, hogy mindig, mindenhol érdemes megpróbálni. Ő sikerrel alkudott már Nike cipőre, ágyra, kanapéra, ruhára, napszemüvegre - és mindezt itthon, a hülyére szabályzott kereskedelemben. Hogy mi a titok? Próba szerencse. Azért megkérdeztük.

Híresen jó alkudozó vagy - hol szoktál alkudni?
Ahol csak lehet és ahol csak eszembe jut - persze a józanság keretei között. Tényleg, ápropó józanság. Kocsmában például még sohasem tettem, na, ma meg is próbálom... Alkuszom mindenhol, talán az élelmiszerboltokat meg a hiper/szuper marketeket kivéve. De butikokban, hiradástechnikánál rendszeresen.

Stabil áras helyeken is? Ruhabolt, áruház...?
Persze, de nem vagyok valami nagy vásárlásguru, szóval elég ritkán megyek bárhova is. A butikokban, amikor a Zsóval ruhát vásárolni járunk, mindig megpróbálkozom vele, függetlenül attól, hogy turkálóról vagy méregdrága divatházról van szó. Meg persze egyedül is és a piacon is, ott mindig és mindenből. Külföldön meg sportszerűen űzöm...

Milyen indokokkal?
Hááát, általában az öszinteség fegyverével dolgozom: "Nagyon meg szeretném venni, meg is fogom, de elvből nem szeretnék ennyit fizetni érte" és akkor elkezdődik ez a csodás játék. Igazából már ekkor lehet látni, hogy érdemes ütni a vasat vagy marad a klasszikus, unalmas forgatókönyv...

Milyen "mondvacsinált" indokaid vannak arra, hogy olcsóbban el tudj hozni egy-egy portékát?
Nem szoktam mondvacsinát dolgok miatt alkudni, vagy azért alkuszom mert valóban van valami baja a cuccnak vagy mert a legutolsó vagy mert iszonyúan mérethiányos vagy csak azért mert tényleg olcsóbban szeretném elhozni. Az alkudozás nem mindig úgy néz ki, mint egy Kusturicai lóvásáron, ahol két kupec egymásnak esik. Olyan helyen, ahol már az csodaszámba megy, hogy kedvezményt kapok, már az első ajánlatot el szoktam fogadni, és nagyon, de nagyon megköszönöm.

Kitől és hogyan tanultad meg az alkudozás művészetét?
Senkitől. Az a baj, hogy az emberek nem alkalmazzák sűrűn, már nincs benne a kultúránkban, ezért sokan nem tudják, hogyan is kezdjék el. Régen persze a korrekt ár kiharcolása teljesen bevett szokás volt a kereskedelemben, ami összetartozott szorosan a vásárlással, csak mára kihalt, maradt a számlára vagy számla nélkül játéj. Én csak felélesztettem ezt itthon és gyakorlom nagy vehemenciával...

Mennyi ideig lehet, húzni...? Nagyjából hány húzd meg - ereszd meg után látod, hogy nincs alku?
Ez attól függ, hol vagy. Külföldön egy bolhapiacon vagy idehaza valami vásárban elvből nem veszek meg valamit annyiért amennyiért ki van írva, ezt meg is szoktam mondani. Adjon legalább 100 forint engedményt és: I'm happy, You're happy...:) De tényleg... Mondjuk egy butikban vagy cipőboltban a második nem már általában végleges szokott lenni. Mivel ez az egész alkudósdi kihalófélben van, nem szoktam sokáig húzni, hogy véletlenül se tűnjek túl bunkónak vagy nagyon akaratosnak. Ha megy megy, ha nem nem, és ha nem megy, inkább egy humorral fejezem be, nem pedig duzzogással. Boldogan és barátságosan fizetem ki a 100%-ot. De Ázsiában, Közel-Keleten, vagy piacon elvből sohasem fizetek semmire teljes árat, de ezt ők sem várják el. Sőt.

Honnan tudod, hogy blöfföl az árus és csak erőszakosabbnak kell lenned?
Nem szeretek erőszakoskodni, de azért jó magas arányban eltalálom, hogy lehet-e, vagy nem. Az erőszakoskodás már nem az én műfajom, illetve az is működik, csak délkeketebbre kell utazni hozzá...

És azt honnan tudod, hogy egyáltalán lehet alkudni?
Alkudni mindig lehet, legfeljebb nem lesz belőle semmi, ez aranyszabály. Attól, hogy megkérdezed, még semmi baj/rossz nem történik. Megkérdezem. Aztán megkérdezem mégegyszer, esetleg egy ajánlattal fűszerezve, ja és a humort sose hagyom ki belőle, mert az eleve barátságosabbá teszi a párbeszédet. Ha pénzzel nem tudok lejjebb menni, néha ajándékot kérek, valami apróságot a boltból. Ha meg nem, megy semmi, akkor max azt mondom, hogy: "Brühühühühühü... akkor én ezt most ilyen drágán viszem el" és akkor az árus általában kacag...

Nem szoktad szégyellni magad? Mert én mindig, ha alkudozom... olyan cikinek tartom.
Én ugyan nem, de ez azért lehet, mert már nem használjuk. Próbáld meg Henci, vagy szólj mikor mész butik-kirabló körútra, és elbringázom veled...:) Amúgy semmi szégyellnivaló nincs benne, pláne, ha azt az egyszerű kis elvet követet, hogy mindennek az alfája az udvariasság, így eleve teret sem adsz annak, hogy ciki legyen vagy elszégyelld magad, ne adj' isten valami negatív hullahopp fonjon titeket körbe. Egy egyszerű kis "Nem"-től még nem dől össze a világ, hiszen úgyis megveszed...

Külföldön is alkudoztál már?
Jóhogy, na ott aztán mindig... De tényleg, ott már szinte sportot űzök belőle, nyilván ehhez hozzátartozik az is, hogy ott a külföldivel lényegesen barátságosabban bánnak, vagy legalábbis ez az első fellépés kérdése, és ha olyan az antréd, mint amilyen az enyém, akkor ott biztos jókedvű biznisz lesz. Ráadásul sok helyen ott nem is értik mi bajod van, ha nem alkudozol.



olvass tovább

Hallo, mi?

5498

Elég későn lett vezetékes telefonunk, valamikor 1990 körül, bár ahhoz képest, hogy előtte hosszú-hosszú évekig hiába vártunk rá lehet, viszonylag gyorsan következett be. Mivel a legjobb barátnőmékhez is akkor vezették be a telót, evidens volt, hogy órákon át ültem a telefonon, csacsogtunk, még akkor is, amikor épp tőlünk ment haza vagy én tőlük, máris hívtuk egymást, hogy elmeséljünk még néhány dolgot. Emlékszem számtalanszor bezárkóztam a gardróbba, hogy kettesben legyek a telefonnal, persze egy idő után apámnál kihúztam a gyufát, ő meg a kábelt. Nyilván, amikor egyedül voltam otthon továbbra is semmibe vettem a családi kasszát, és csak telefonáltam, és beszélgettem, és halóztam.

A betyár hétszázát!

A telefonálást olyannyira megszerettem, hogy még rosszalkodni is elkezdtem. Mindenféle telefonszámokat felhívtam, bemutatkoztam, hogy "Váradi Erika vagyok, a Kacsa magazin szerkesztője és közvélemény-kutatást végzek a homoszexualitásról. Önnek mi a véleménye erről?" Ok, hogy ez már 2009-ben nem vicces, de majdnem húsz éve nagyon vicces volt, főleg kis tiniként.

Az első...

Az első mobilomat viszont nagyon hamar megszereztem, valamikor 1996-ban történt, nagy volt és drága. A legelső mobilszámlám negyvenötezer forint lett, minek után eladtam a tévémet, amit karácsonyra kaptam és kifizettem, amit elbeszéltem. Persze innentől kezdve soha többet nem estem ebbe a hibába, jó tanulópénz volt. Azt, hogy mit kaptam apámtól, inkább nem részletezem.

Mi lehet ez?

Nőként nem kell magyaráznom, hogy miért imádok csacsogni. De, hogy miért van az, hogy akár addig képes vagyok telefonálni, amíg már-már fizikai - égési érzet - fájdalmat okoz a mobilozás, nos arra már nem tudok válaszolni. A helyzet az, hogy telefon nem eszköz számomra, hanem sokkal több.



olvass tovább

Szabad a kövezés?

6506

Az utóbbi hetekben a világ figyelme nem véletlenül összpontosult ismét a Közel-Kelet egyik örökké sokkoló híreket szolgáló pontjára, Iránra. Ezúttal azonban nem a megoldhatatlannak látszó nukleáris vita vagy a különböző szankciók miatt fenyegetőző miniszterelnök egy újabb nyilatkozata, hanem egy, a nyugati civilizáció számára felettébb brutálisnak tűnő igazságszolgáltatási mód borzolja a kedélyeket világszerte.

A házasságtöréssel igazságtalanul megvádolt Szakineh Mohamadi Astiani esete, akit ártatlansága ellenére mégis halálra kövezésre ítéltek. Még szülőhazáját is sokkolja az eset, olyannyira, hogy kétségbeesetten kérnek segítséget az ilyenkor korántsem annyira ellenséges Nyugattól is. Úgy tűnik azonban, hatástalanul. Brazília például hiába ajánlott menedéket Szakinehnek, mégis kivégezhetik. Ügyvédje, Mohamad Mosztafaei pedig legutóbbi meghallgatása óta ismeretlen helyen tartózkodik, és az is kétséges, egyáltalán életben van-e még. Az mindenesetre sejthető, hogy nem valamilyen paranormális tevékenység áldozata lett ő sem, mint ahogy azok sem, akik bármilyen úton-módon hangot adtak eddig tiltakozásuknak.

olvass tovább