sziget

Mik ezek, öcsém?!

4438

Óriási fesztivál van hazánkban, a Sziget. Ez szervezői állítások szerint bőven üti a nemzetközi szintet, bizonyítja ezt az is, hogy a jegyek hetven százalékát bizony külföldiek vásárolják, azaz mára inkább egy Európa-kemping lett a Sziget, mint magyar fiatalok találkozóhelye. Persze ezzel nincs semmi baj, és betudhatjuk a hatékony kommunikációnak és reklámtevékenységnek vagy épp annak, hogy nekik még mindig olcsó országunk, és megéri jó pár évvel évvel ezelőtt hájpolt zenekarokat meglesni ebben a gyönyörű városban. Ám az utóbbi évek külföldi boomja mellett még egy komoly jelenség ütötte fel a fejét, ez pedig a szigetcikizés. Talán nincs köztünk olyan, akinek ne lenne legalább egy hangosan pfújoló ismerőse, olyan valaki, aki egyre fogadkozik, a lábát sem teszi ki idén, hisz a rendezvény szánalmas. A Sziget cikizése menővé vált. Idén aztán megjelent a folyomány, a fesztivált cikizők cikizése, a nem menőzés nem menőzése. Kiváltképp a főváriosiak körében ugyanis mindig akad egy rendezvény, jelenség, előadó, hely, aminek látogatása, hallgatása, élvezése mindennek a legalja, és azt csak béna emberek teszik. Persze ezt is lehet, de fröcsögve szidalmazni mindenkit, aki azért jól érzi magát valahol, enyhén bicskanyitogató egy idő után. Nem érdekel, rendben van, akkor ne foglalkozz vele.

Úgyhogy mi is inkább azokkal foglalkozunk, akiket érdekel, így felmértük, hogy ismerőseink milyen programra mennek ki legszívesebben. Kiderült, hogy a fő motiváló erő egy-egy nap kiválasztásában az ár-érték arány. Tehát hiába kíváncsi valaki a Faith No More-ra, inkább kiválaszt egy olyan napot, amikor a tíz és félezer forintjáért kap mondjuk háromszor annyi közepes kedvencet, mint egy nagy favoritot. Nézzük hát szépen sorjában, hogy mi - teljesen egyéni ízlés alapján - kiket, miket nézünk-, hallgatunk meg, ha kimegyünk idén a Hajógyárira. Elképzelhető, hogy minden nap kint lesz egy cotcot girl, tehát ez alapján programozzatok, hátha összefuttok velünk.



olvass tovább

Ugye emlékszel?

4439

Diáksziget, Pepsi Sziget, ma pedig csak simán Sziget, ahová kimenni épp annyira hozzátartozik a nyárhoz, mint a fagyi, vagy a Balaton. 1993 óta sok minden változott, évről-évre újabb plakátokkal és spotokkal találkozunk, sőt a Sziget már nemcsak a honi fiatalság játszótere, hanem Európa ifjúságának bázisa. Plakátok és reklámfilmek következnek. Emlékeztek rájuk?

Csillag csücsörit és elődeit, itt találod!

A plakátokról, most evezzünk át jóval izgalmasabb vizekre, hiszen az évről évre megújuló reklámspotok azok, amik lépten-nyomon felbukkanak a tévében, a rádióban és persze a neten. Az idei év megamájer, susogós melegítős, pillepapucsos arca úgy tűnik az eddigi legsikeresebb Sziget-ikon, de ne feledkezzünk meg elődeiről sem.

2001

2002



olvass tovább

Öltözz így, augusztus 11-én!

4440

Tegye fel a kezét, aki ilyen esős időben ki sem tenné a lábát a lakásból! Oké, most az jelentkezzen, aki ezt meg is engedheti magának. Mivel ti vagytok kevesebben, így nézzük, hogy mégis mit húzzunk ma magunkra. Az előrejelzések szerint esős napunk lesz, huszonhat-harminc fokos csúcshőmérséklettel. Ez így elég jól hangzik, csak épp az a baj, hogy a hőérzetünkön mit sem segít a szakadó eső, sőt, inkább növeli a páratartalmat, ezért nem érdemes szandálos, nyári ruhás szettben gondolkodni. Elázott cipőben oda az egész napunk, na meg a komfortérzetünk, válasszunk tehát vízhatlan lábbelit. Ez lehet gumicsizma, de egy bokacsizma is, a vékonyabb fajtából. Kabátra mindenképp szükségünk lesz, viszont ne öltözzünk alá túlságosan, mert félő, hogy épp bepácolódunk, mire elérjük a célállomást. Válasszunk laza pamut felsőt, farmerrel, esetleg shorttal, ami alá mindenképp húzzunk leggingset. Ja igen! Azok a szerencsések, akik ma mennek a Szigetre csakis meleg és vízhatlan holmiban érkezzenek, mert a mai időjárás csapadékos és hűvös lesz.

Minek jöttetek ide?

4466

Gondolkoztatok már azon, hogy a hazánkba látogató turisták rácsodálkoznak a fővárosunkra, sok-sok fotót készítenek, és minden bizonnyal jó szájízzel távoznak tőlünk? Furcsa ez, hiszen ami nekünk teljesen természetes, az más nemzet fiainak igazi kuriózum. Ilyen a tokaji bor, a gulyásleves és persze a Sziget is.

Eszem, iszom, dínomdánom

Tegnapi szigetelésem alatt néztem azt a sok-sok fiút és lányt, akik babiloni káoszt képesek teremteni azzal, hogy öten hatféle nyelven beszélnek. A zűrzavart persze gyorsan megszokja a gyakorlott fesztiválozó, az viszont figyelemreméltó, hogy évről-évre egyre több külföldi látogat el hozzánk fesztiválozás céljából. Amíg én azon rinyálok, hogy hévvel, bringával, esetleg hajóval tegyem-e meg azt a kemény húsz perces utat hazáig, addig mások több órát repülnek ezért: a Sziget-élményért. Referenciának persze nagyon jók ezek a számok, hiszen lassan szerves részét képezik az országimázsnak, csak a történet itt még korántsem ér véget. Belegondoltatok hogy ez a rengeteg ember -és itt most mindegy, hogy magyar, vagy külföldi- az hagyján, hogy szemetel, mert az ugye alap, viszont olykor teljes fék nélkül szórakozik? Na, ez a rész kezd izgalmas lenni, hiszen nem kell nyugdíjasnak lennünk ahhoz, hogy egy-egy megmozduláson fennakadjunk. Azért nehéz téma ez, mert a kihágás mindenkinél mást jelent. Neked mennyi fér bele? Megiszol két fröccsöt, vagy örülsz ha visszatalálsz a sátradhoz? A képbe óhatatlanul becsúszik a pénz témaköre, hiszen nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a külföldi látogatók nagy része, anyagilag jóval szabadabban érkezik a Szigetre, mint hazai társaink. Évek óta tartja magát a kissé szélsőséges hozzáállás, hogy mégis mit kezdjünk ennyi idegen fiatallal. Legyünk jó vendéglátók és az itt hagyott súlyos pénzek miatt, hunyjunk szemet minden felett, vagy próbáljuk megregulázni a duhajkodó idegeneket? Egyik opció mellett sem könnyű voksolni, hiszen érvek-ellenérvek akadnak bőven. Gondoljatok bele, amíg mi magyarok mondjuk pár kerülettel odább lakunk, addig ezek a srácok utaznak, szerveznek, mikor meg már itt vannak, naná, hogy jól érzik magukat.

Srácok bugyiban

A Szigeten rengeteg a külföldi, így jól lemérhető, hogy a hazai srácokhoz képest a többi nemzet fiai hogyan öltözködnek. Persze egy fesztiválon általában - tisztelet a kivételnek - mindenki sokkal lazább, mint a hétköznapokban, de az mégis megfigyelhető, hogy a németek, franciák, angolok sokkal jobban elengedik magukat egy ilyen bulin a magyarokhoz képest. Lazák, bevállalósak, és csak az érdekli őket, hogy kényelmesen és jól érezzék magukat a szettjükben, hogy ez rajtuk kívül tetszik-e bárki másnak, az őket teljesen hidegen hagyja. Szerkesztőségünk örömmel üdvözölte azt a jelenséget, hogy a Gödörnél látott egy-két fiú után a Szigetet ellepték a törökbugyis srácok. Rengetegen vannak, és nagyon jól áll nekik. Aztán a korábban kitárgyalt forró nacik is fel-felbukkannak a fesztivál területén. A galériában láthattok is egy srácot, akinek farmernadrágja jó rövidre lett vágva. Persze ízlés dolga, hogy kinek tetszik, és kinek nem, mi a törökbugyit favorizáljuk a sortok helyett. Leggings-es fiúkat nem láttunk, de farkasos, lovas, holdas pólós srácot igen, ami eléggé megrázó volt.

Pasikért klikk ide!

Külsőségeken túl

Persze a külföldiek nemcsak a külsőségekben különböznek tőlünk, elég ha összehasonlítjuk a szórakozási szokásokat. Épp tegnap láttuk a Szigeten, hogy egy bár előtt francia fiatalok csoportja táncolt. Tekintve, hogy délután öt óra volt, plusz a zenét sem valamelyik sztárfellépő szolgáltatta, mi volt a reakció? Naná, hogy fotósok hada gyűlt köréjük, mondván, hogy ez a Sziget-feelig. Jó lenne, ha így lenne, csak sajnos ez nem igaz. Tavaly meghökkenve tapasztaltam, hogy az REM koncertre érkező nagyon szofisztikált srácok unottan álltak végig egy órát, mígnem megszólalt a Loosing my religion, amikoris képesek voltak kemény négy percen át ugrálni. Ki érti ezt? Koncerten jó érzés, hogy része vagyok egy közösségnek, ha akarom velük együtt táncolok, de az is lehet, hogy becsukott szemmel állok, miközben ráz a hideg az élménytől. Az unalom azonban sosem lehet eleme egy jó koncertnek, de sajnos a honi fiatalok hajlamosak muszájból megjelenni egy-egy mulatságon. Miért lenne baj az, ha nem veszünk részt minden egyes koncerten, ha épp nincs kedvünk hozzá? Ha kicsengettük a pénzt a belépőért, az már kapásból egyenlő azzal, hogy minden egyes színpadot meg kell nézünk, úgy, hogy közben jó eséllyel megyünk el a lényeg, a fesztiválhangulat mellett. Tudjátok, az az érzés, mikor idegen emberek mosolyognak egymásra úgy, hogy közben egyik sem nézi hülyének a másikat, mikor megcsúszol és hárman kapnak utánad, és mint a mai sztorim: egy srác a bejárattól sétált velem egészen a nagyszínpadig, mert látta, hogy csúnyán ázom, így gondolta, hogy a két kezével eszkábál esernyőt fölém. Iszonyú jó érzés volt hallani, hogy magyarul szólalt meg, hogy nem egy ismerkedős kedvében lévő francia volt, sőt nem is nyomult pofátlanul, szimplán búcsút intettünk egymásnak. Ezek azok a dolgok, amikre jó lesz visszaemlékezni akkor, mikor várjuk a következő fesztivált. Ha felszabadult bulizásról vagy egymással való cél nélküli ismerkedésről, kedvességről beszélünk, akkor mindenképp van mit ellesni a határokon túli szomszédainktól, és persze vannak olyan dolgok, amiket jobb mellőzni.

Ha anyád ezt látná...

Rémtörténeteket mindenki hallott már a Szigetről, a szerencsésebbek láthattak is egy-két keményebb szituációt. Tényleg nem cél az általánosítás, viszont a súlyosabb kihágásokat a külföldi látogatók követték el. Lehet, hogy ti is láttatok már neten terjedő videót a Sziget-szexről, ami amellett, hogy nagyon nem higiénikus, még érthetetlen is. Minek a földön, faágakon sárban szexelni, mikor mindenki más ugyanezt teszi, csak épp sátorban. Pluszban meglepő, hogy a hancúrozó fiatalokat a bámészkodók népes tömege, illetve az egyik forgatócsoport jelenléte sem zavarta. Ez ugye már nem menő? Idén egy francia srác sikeresen elérte, hogy kitiltsák a rendezvényről, amikoris úgy gondolta, hogy helyénvaló összeverni a saját kutyáját. Más kérdés persze, hogy aki alapjáraton ekkora állat, annak nem kell egy fesztivál féktelensége ahhoz, hogy teljesen kontrollálatlanul viselkedjen. Szerencséseknek mondhatjátok magatokat, ha tavaly nem kellett megtapasztalnotok, hogy milyen égő cigicsikk "esőben" táncolni, mert hát volt olyan bulizó egyén, aki azt hitte, hogy jó poén felpöckölni a cigarettát, bizonyára azért, mert jól néz ki. Tekintve a nagyszínpad sokmilliós fénytechnikáját nem értem, hogy miért van olyan, aki ilyen veszélyes hülyeségben leli örömét. Abba pedig már bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha valaki meggyullad, és több ezer ember próbált volna menekülni egy irányba, egyetlen ember ostobasága miatt. A csikkek után záporozó jégkockák már-már felüdülést jelentettek, bár a tizennyolc fokos hidegre visszagondolva, megint csak ott a kérdőjel: miért? A történeteket még lehetne tovább mesélni, mert vannak a saját tapasztalataink, meg azok a mendemondák, amik befutnak hozzánk, lényeg, hogy még mindig kifizetődőbb a "kivétel erősíti a szabályt" elvén mozogni, és nem összességében ráhúzni a külföldi fiatalokra, hogy vadállatok, mert nem azok: szabadok, mosolyognak, táncolnak, kiabálnak, énekelnek, heverésznek... mi pedig minden évben kapunk hét napot, hogy ellessünk valamit a Szigetre látogató külföldi fiatalság becsülendő habitusából.

Pléh büfé és falatozó

4468

Már gyerekkorunktól kezdve folyamatosan ismerkedünk a különböző vendéglátóipari egységekkel. Kezdetekkor minden jó, hiszen anyu kiválasztja nekünk a kaját, a pincér elénk teszi, nekünk meg nincs más dolgunk, mint enni. Aztán felnövünk, szórakozni vágyunk, kikapcsolódni megyünk kocsmákba, éttermekbe, na meg persze fesztiválokra, ahol az ivászatot csak-csak meg lehet oldani, viszont ha étkezésről van szó, igencsak bajban vagyunk. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy gyér a kínálat, meg is cáfolom: gasztro túrán jártunk a Szigeten.

Melyiket szeressem?

Van ez az állandó döntéskényszer: mit egyek, hol egyek, mennyit költsek, mit igyak hozzá... Elindulunk fesztiválozni, és legtöbbünk úgy gondolja, hogy majd ott jól kitalálja, hogy mit szeretne étkezni, viszont mikor dönteni kell, kiderül, hogy komplett világkonyha arzenál vonult fel a sátrak alatt. Szabadok vagyunk, nyár van, remélhetőleg az eső sem esik, így ezek a legjobb momentumok arra, hogy kísérletezzünk. Itt most nem arra gondolok, hogy a külföldi étkek közül szigorúan kettő közül választunk: gyros, vagy pizza. Ha kedvünkre kalandoznánk más nemzetek ételei között, akkor a Sziget remek alkalom erre, hiszen nem is kell sokat gyalogolni ahhoz, hogy egymást érjék a különlegesebbnél különlegesebb falatozók. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik Balaton parti pléh büfék sörpadjain szocializálódtak, mert bár a legtöbb étel finom és jó minőségű, a körülmények többnyire nem emlékeztetnek egy öt csillagos szálloda étkezdéjére. Nézzük a jó oldalát, hiszen végre leülhetünk, megpihenhetünk, aztán jóllakottan veszünk nyakunkba a kicsi- és a nagyszínpadokat. Előtte viszont dönteni kell: melyiket szeressem? Vannak az alapkaják, mint a gyros, pizzaszelet, hamburger és a hotdog. Ez utóbbi már prémium kategóriás gyártóval is jelen van a Szigeten, így ne lepődjünk meg, ha egy autentikus amerikai hotdogért közel nyolcszáz forintot kell csengetnünk. Ha maradnánk a megszokott ízeknél és épp csak egy gyors kajálásra vágyunk, válasszunk bátran hagyományos étket, így még a zsebünkbe sem kell túl mélyen nyúlni. A gyros és a pizzaszelet ára ötszáztól, nyolcszáz forintig terjed. Ilyen árak mellett ne számítsunk arra, hogy keleti kényelmet idéző kereveteken heverészve fogyaszthatjuk el a mindennapi betevőnket: jellemzőek a műanyag székek és a sörpadok.

Kattints a bőséges választékért!

A szervezőknek hála, az "egzotikus" étkezdék egy sátor alatt vannak, így van esélyünk, hogy sorra járjuk a pultokat, szemezgessünk a kínálattal és összehasonlíthassuk az árakat. A kalandozásnak persze ára van, méghozzá nem is olcsó: a külföldi konyhák többségében ezer-ezerkétszáz forint alatt nemigen jutunk kajához, viszont ennyi pénzből rendesen meg tudunk ebédelni. Van itt minden az arabtól kezdve az indiain át egészen az ázsiai falatozóig. Mielőtt döntenénk, érdemes körbekérdezni a világlátott ismerősöket, hogy melyik étel kapcsán mire számíthatunk, nehogy a súlyos pénzekért cserébe korgó gyomorral kelljen elhagynunk a tett színhelyét. Hagyatkozzunk az érzékeinkre, és kövessük a kellemes illatokat, vegyük szemügyre a forró platnikon kavargó húsokat és zöldségeket, esetleg kérdezősködjünk a pultosoktól. Ha szeretnénk biztosra menni, érdemes bebiztosítani magunkat egy jól bevált kajával, aztán pedig megkóstolni valami különlegességet, hogy igazán kölstéghatékonyak legyünk, célszerű felesben megvenni ezeket az adagokat. Ha bejön az íz, másnap már egészséggel burkolhatjuk be a jóféle kültáji eledeleket.

Jó hazafikként, akadnak olyanok, akik még a legdurvább fesztivál hevületében is az otthoni konyha ízeire vágynak. Mivel elég nehéz kivitelezni anyu főztjének becsempészését (plusz gondoljatok bele, ha esetleg elkeveredik a Tuppervare ételhordó a világzenei színpad körül) vegyük az irányt, a magyar vagy az erdélyi konyhaszigetek felé. Tényleg nagyon kevés az olyan kaja, amit ne adnának a kezünkbe ízléses fehér műanyagtálcán, az árak viszont itt is a külföldieknek kedveznek. Mielőtt rendelnénk, mindenképp csekkoljuk a szervírozott adagokat, mert a szaftos, magyaros ételek árait többnyire dekában írják ki, ami valljuk be, igen csalóka. Tíz deka brassói például ötszáz forintba kerül, mekkora mázli, hogy mielőtt berendeltük volna, megkértük az aranyos fehér fejfedős csajszit, hogy ugyan mutassa már meg, hogy szigetes mértékegységben mennyi is tíz deka. Azt kell mondjam, elég kevés. Nem tudom, hogy melyik a nagyobb baj: az, hogy egy normál adag kaja árából egy italos pultnál javarészt messze kerülünk a józanságtól, vagy azzal szembesülni, hogy bizony a vasárnapi asztalnál jókora dekamennyiségben lapátoljuk magunkba a húst. Ha a borsos árak sem tántoríthatnak el minket a hazai kulináris élvezetektől, akkor válogassunk kedvünkre, hiszen van itt minden a gulyástól kezdve a rakottkrumpliig. Ha már a hungarikumoknál tartunk, nem hagyhatjuk ki a lángost, ami alapáron négyszáz forintba kerül, viszont ennyiért igazi gaszto extrémsport vár ránk, hiszen a palettán szerepel, nutellás-fokhagymás és nutellás sajtos változat is, no meg bolognai raguaval nyakonöntött. Vitaminpótlás gyanánt ehetünk főtt kukoricát is mindössze háromszáz forintért.

Kalandoznánk, kalandoznánk, de azért mégsem túl messzire? Irány az erdélyi konyha, ami bár hazai íteket idéz, mégsem merül ki a jól megszokott, rántott hús sültkrumplival kombóban. Sült paprika ötszázért, rakott puliszka nyolcszázért, lecsó hétszázért, esetleg egy szelet jóféle házi paraszt kenyér ötven forintért? Az árak nagyjából így néznek ki, a kiszolgálók mosolygósak, az adagok kielégítőek, a környezet hibátlan: szemben haj- és koszorúfonók. Evés után evidens, hogy megszomjazunk, sőt tekintve, hogy fesztiválozunk, nemcsak étkezés után iszogatunk. Az Arany Ászok idén már nem aranyozzák be a hangulatot, így marad a Dreher: csapolt korsó négyszázötvenért, vagy dobozosat ötszáznyolcvanért. A gyakorlott fesztiválozók oszthatják azt a véleményt, miszerint a sör csupán üdítőital, így nem árt megnézni a pálinkák árfolyamát. Nem találkoztam pancsolt pálinkával, ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet kapni a Szigeten. Ha pálinkázunk, akkor voksoljunk a minőség mellett, ne ezen spóroljunk, mert egykönnyen tönkrevághatjuk a következő napunkat. A mézes nedűk két centiliterenként háromszázhuszonöt forintba kerülnek, de négy centért, már hatszázötvenet kell perkálnunk. A gyümölcspálinkák csupán ötven forinttal drágábbak, ne kérdezzétek, hogy a sima íz miért kerül többe, mint a mézes. A jól ismert szénsavas üdítők átlagosan háromszázhatvan forintba kerülnek, ám reggelente kell egy kis kávé, ami felturbózza a napot: eszpresszó háromszázért, cappucino háromötvenért, a frappé pedig ötszáz forint. Lényegében mindegy, hogy mi mellett voksolunk, ha evésről, vagy ivásról van szó. Viszont fontos, hogy a fesztiválozós napok alatt az étkezés ne csak egy szükséges rossz legyen, amin túl kell esni, hiszen nem kell hosszan fejtegetni, hogy a napokig tartó éjszakázás és ivászat igencsak igénybe veszi a szervezetünket.