szerzői jogok

Bedobom a közösbe

5753

Számtalan esetben pufogtunk már azon - divattal, képzőművészettel, zenével kapcsolatban -, hogy ebben semmi újdonság nincs, hiszen ezt már láttam itt, hallottam abban a számban, láttam annál a grafikusnál. A harmadik évezredre elért oda az alkotói szabadság, hogy a korábban létrehozott tárgyak, termékek, kreatív dolgok formálásával, átdolgozásával könnyen lehet új, egyedi alkotásokat kreaálni. Minden ötlet, minden innováció a már meglévőkre alapoz, és nem csak ihletet ad, hanem alapot biztosít az újabb tervek számára. Nincs új a nap alatt, mondhatjuk. A ma rendelkezésünkre álló digitális eszközök az emberiséget összekötő információ cserére alkalmas hálózatok,  összességében az internet, paradigmaváltást idézett elő a kulturális termékek adásában, vételében, cseréjében. Olyan lehetőség van a kezünkben, ami a média decentralizációját hozta el, a központi hírforrások már korántsincsenek olyan privilegizált helyzetben, mint korábban. Egy-egy üzenetet hatékonyan, és sokkal több emberhez tudunk eljuttatni, akár kontinensekkel odébb is, technikai akadálya már nincs ennek. Egy ausztrál zenész épp olyan könnyen tud együtt muzsikálni egy magyar zenekészítővel, mint egy helyi fazonnal. A technika lehetővé tette, hogy a grooveok, a loopok, a slampek cseréje könnyebb, mint garázst bérelni a nyolcvanas években. Nem nyitunk vitát arról, hogy a húrokkal vagy a gombokkal létrehozott zene értékesebb-e, a lényeg az alkotás és ezek jogvédelme, felhasználhatósága, a köz számára elérhetővé tétele. A média termékei jól láthatóak és felhasználhatóak bárki által, illegálisan vagy jogszerűen. Egyértelmű, hogy valamiféle szabályozásra, társadalmi konszenzusra van szükség ahhoz, hogy a szellemi termékek felhasználásaival kapcsolatban ne történjenek visszaélések, de a tudásszomjat kielégíthessük, és szabadon felhasználhassunk különböző kreatív termékeket.

Creative Commons

Mint, ahogy a neve is mutatja, kreatív közjavak létrehozásával el lehetne érni, hogy ne illegálisan, viszont ne is merev - betarthatatlan - szabályok szerint lehessen hozzájutni fotókhoz, zenékhez, egy-egy kreatív műhöz, tehát a jogszerűség a cél, még akkor is, ha az abból befolyó anyagi javak nem egy-egy kézben összpontosulnak, illetve, ha közvetlen anyagi juttatással, haszonnal nem járnak. Mielőtt felháborodnánk azon, hogy a szellemi termékek kizsákmányolása tilos, gondoljunk arra, hogy elmegyünk egy szalagavatóra, a kötelező kűrök után az iskolából egy srác pörgeti a lemezeket, szórakoztat minket. Egyszer csak megjelenik két figura, ellenőrzés céljából és megbünteti a DJ-t, mert közre bocsájtotta Glenn Madeiros Nothing's Gonna Change My Love For You nagy sikerű számát. Mielőtt belemerülhetnétek a lassúzásba, a tipi-tapiba és smaciba, már fel is kapcsolták a neonokat és vége a murinak, mert lecsapott a hatalom. Holott simán lehet, hogy Glenn Madeiros, örömmel adná közre a dalát, szórakoztatásra meg pláne. Persze vannak ennél életszerűbb példák is. Vegyük azt, hogy blogot ír valamelyikőtök, és illusztrációt keres egy gondolatmenetéhez. A kulcsszóra rágugliz, talál egy szuper képet, beteszi a közlendőjébe, majd néhány hét múlva kiszámláznak neki egy horror összeget, mondván, nem volt jogszerű a használata. Jó ha tudjuk, hogy hiába találunk meg egy szellemi-, kreatív terméket a neten, azok nem szabadon felhasználhatóak. A Creative Commons nonprofit szervezet - nem úgy, mint az Artisjus -, amelynek végső célja, hogy a kreatív művek mennyiségét növelje. Mindezt pedig úgy kívánja elérni, hogy jogszerűen használják fel, osszák meg az emberek egymással az alkotásaikat, hogy saját terméket gyárthassanak. Ennek működése első pillantásra követhetetlen lehet, de minél többen csatlakoznak a szervezethez, annál átláthatóbb lesz a szabályozás és annál több termékhez - fotók, zenék stb. - lehet hozzájutni, és felhasználni legálisan. Nem ingyen, de nem is forintosítva. De erről majd később. Ahogy azt jeleztem, a Creative Commons nonprofit szervezet, így minden általuk készített eszköz ingyenes. 

Gyakoroljunk!

Félreértés ne essék, a Creative Commons célja nem az, hogy a szerzői jog védelmével szembemenjen, hanem annak hiányosságait szeretné kiegészíteni, és olyan alternatívákat kínál, amelyet azon szerzők is ki tudnak használni, akik szabadon szeretnék terjeszteni egyes - vagy akár az összes - alkotásukat. Nem mindegy ugyanis, hogy a klasszikus "Minden jog fenntartva" meghatározáshoz kell alkalmazkodni, vagy a "Néhány jog fenntartva" szerzői joghoz alkalmazkodunk, ami jóval tágabb teret biztosít és kreativitásra, továbbgondolásra ösztönözhet, tehát újabb és újabb alkotásokhoz biztosít fundamentumot. A két véglet: minden jog a szerzőé és a szabadon felhasználható között nagyon széles skálán mozoghatunk, hiszen a licencek segítenek abban, hogy a szerzői jogot óvjuk, megtartsuk, de munkáink bizonyos felhasználását engedélyezzük. Ha lefotózol valamit, írsz egy zenét, szöveget, festesz, tehát alkotsz valamit, az automatikusan szerzői jogi védettség alá kerül, akár levédeted, akár nem. Vannak emberek, akik szívesen osztják meg szellemi termékeiket másokkal, hogy innovatív új ötleteket generáljon, erre épül fel a Creative Commons licencek csoportja. Az alkotó - tehát akár te is - meghatározza a feltételeket, amelyek betartásával használhatóak a termékei, alkotásaik, műveik, terjeszthetőek a neten, másolni lehet, sőt továbbgondolni, átalakítani, fejleszteni, butítani, bármit megtehetünk, hogy egy újabb gondolatiságot jelenítsünk meg. 



olvass tovább

Ne lopj?!

6261

Az a helyzet, hogy forradalom van. Nem folyik vér az utcákon és nem menetelnek ordítozó tömegek a belvárosokban, hanem szépen, csendben zajlik a merevlemezeken, a monitorokon és a kábeleken keresztül, legfeljebb az erről szóló tévés vitákban emelik fel a hangjukat néha. A szerzői jogokról van szó, ami így leírva dögunalmasan hangzik, de ezen múlik, milyen kultúrát, mikor és hogyan fogyasztunk, illetve hogy szabad-e fogyasztanunk

Időszámításunk előtt

A torrent-alapú megosztás és YouTube korában ki tagadná például azt az elcsépelt hippi alaptézist, hogy a zene mindenkié? Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az volt a hőskor, amikor zenemániás kamaszként vártam a havi zsebpénzre, hogy másnap suli után rohanjak is a zeneboltba, és megvegyem a havi adagomat: azt az egy albumot, amivel kapcsolatban pár hét alatt meggyőztem magam, hogy érdemes lesz megvenni. Ebben segített az egy darab vállalható zenei magazin és a saját szimatom. A kilencvenes évek végén járunk, az internet akkoriban a freemail.c3.hu-t, az IRC chatet (lehetett más emberekkel beszélni az interneten keresztül! úristen!)és a nagyjából egyetlen hírforrást, az Internettót jelentette, meg az ő fórumait. Nem voltak blogok, nem volt torrent, és főleg Facebook sem. Hőskor volt: ha megvettem valamit, nem lehetett letudni pár winampos bele-beletekeréssel, meg kellett hallgatni, megbarátkozni vele, megszeretni, együtt gondolkodni az albummal. Az évek során ötven-hatvan lemezem gyűlt össze; nagyjából hármat-négyet bántam meg.



olvass tovább