szemezés

Szemmel csábítók

4386

Olykor túl sokat beszélünk, holott az igazán bensőséges kapcsolatok elég érettek arra, hogy szavak nélkül is megértsük egymást. De mi a helyzet akkor, mikor az első találkozás sem szól másról, csak a szemezésről?

Persze nem a szokványos, stikában néha odasandítós szemezésről van szó. Ez valami egészen más, mondhatni a szingli lét egyik újkeletű formája. Michael Ellsberg ötlete jópofa, vicces és kreatív: a fiatalember olyan bulikat szervez, ahol az emberek pusztán szemezés útján dönthetnek, hogy akarnak-e bármi komolyabbat a másiktól. Izgalmasan hangzik, ugye? Ellsberg szerint a hosszú és mély szemkontaktus tökéletesen alkalmas arra, hogy az ismerkedni vágyó felek eldönthessék, hogy látnak-e valamit a másikban. Szó szerint látnak-e, hiszen az Ellsberg-féle bulikon enyhén szólva nincs hangzavar, hiszen mindenki csak stíröl. Fejetlenségről szó sincs, minden előre koreografált: a vendégek részt vesznek egy szemezős gyorstalpalón, majd mindenkinek két perce van arra, hogy a jelenlevőkkel mélyebben megismerkedjen.

Gondoljatok csak bele, hogy bulikon, pláne enyhén kapatosan mennyi hülyeséget tudunk összehordani úgy, hogy közben pont a lényeg vész el: van-e kémia, vagy nincs. A közös jövő tekintetében az eredendő vonzalom az egyik legfontosabb tényező. Iszonyú intim dolog szavak nélkül kommunikálni egy idegennel, hiszen minden apró rezdülést csupán a pupillák mozgásából kell leszűrni. Ha két ember között adott az összhang, a vonzalom és a kölcsönös érdeklődés, jó eséllyel végződik a két perces szemezés telefonszám cserével vagy egy vacsorameghívással. Nincsenek elcsépelt kérdések, nem lehet a szavak mögé bújni. Izgalmas játék ez, és nem kis kihívás. Aki beteszi a lábát egy ilyen buliba, számoljon azzal, hogy meglepően rövid idő alatt alakít ki mélyebb köteléket egy kvázi idegennel, szimplán a pillantás nyelvén.

Fél évig stíröljük a pasikat

4400

Általános megállapításaiban nem, csak pontos számaiban okoz meglepetést a Kodak Lens Vision Centers felmérésének eredménye, ami rámutat, a férfiak naponta negyvenhárom percet bámulják az idegen nőket.

Háromezer vizsgálati alany bevonásával állt össze a kép a stírölések pontos időtartamát illetően, ezek szerint a férfiak napi negyvenhárom percig legeltetik a szemüket, ami életük során durván egy teljes év folyamatos bámulást jelent. A nők gyakorlatilag felezik a számot, naponta csak húsz percet nézegetik az idegen hímeket, s ez az ivarérett korszakot nézve (18-50 között) fél évet jelent. Kicsit bele kéne húznunk, csajok.

Ami a legmegdöbbentőbb a felmérésben az az, hogy a pasik azt vallották, kedvenc mustrálgatós helyszínük a szupermarketekben a zöldségesstandok előtti placc, amit egyáltalán nem értek. Ezt követik a pubok, bárok, éjszakai szórakozóhelyek. És hogy mi van a másik oldalon, azaz mit vallottak a bámulva lenni kérdésben? A férfiak tizenkilenc százaléka élvezi, ha magán érzi a vizslató-méricskélő tekinteteket, míg a nőknél ez az arány mindössze kilenc százalék. Sőt, a nők tizenhat százaléka igen kényelmetlennek találja az ilyen pillanatokat, húsz százalékuk pedig egyenesen megalázónak.

Az alap, hogy a pasik inkább az alakra, a formákra koncentrálnak, a nők pedig a szemekre figyelnek föl, de mindkét nem zavarba jön, ha rajtapakják a stírölésen, s ez a felmérésben résztvevők felével már meg is esett. Az is ismerős lehet, amiről harmaduk beszámolt, ez pedig a partnerrel való összezördülés az ártatlan nézelődés miatt, sőt, tíz százaléknál már szakítás is lett az ügyből. Jó hír, hogy a kapcsolatok mintegy harmincöt százaléka egy kiadós szemezéssel kezdődik.