szemét

Ne csomagolj!

2840


Alternatív csomagolási tippek papír helyett.

Beteg az utca

3022

Utcáink járdái betegek, észrevetted? Fehér kiütések vannak rajtuk, különböző méretben, laposak, szürkésfehérek, húszforintos nagyságúak. Mik lehetnek ezek? Ezek embertársaink kulturális színvonalának megnyilvánulásai. Megmutatják, mennyire beteg a társadalmunk, és azt, hogy köpködünk. Néhány napja állok a Margit-híd HÉV megállójában, lent az alagútban. Húszas éveiket taposó vegyes trió a dohányozni tilos kiírás alatt rágyújt, az egyik lány megpróbálta kivenni a szájából a rágógumit, de elbénázta és kiesett a földre, pont a kuka mellé - valamit kuncogtak, a rágó pedig ott maradt. Majdnem felrobbantam dühömben. Nem oké, hogy a tilos a dohányzás tábla alatt füstölnek és az sem, hogy, ha valami kiesik a szájukból, arról tudomást sem vesznek. Ezt parasztságnak hívják..., és semmi köze a vidéki léthez.

...fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót

Sok-sok fórumon vitatkoznak azon, hogy ezek a pöttyök a járdán vajon tényleg a rágógumiknak a nyomai-e, mert olyan felfoghatatlanul sok van belőlük. Ha megfigyelitek egy-egy kajálda, bolt, bisztró előtt sokkal több a pötty, mint mondjuk egy cipőbolt előtt. Nyilván, amikor ez emberek betérnek egy olyan helyre, ahol a szájukat fogják használni, kiköpik ami abban van, és zavarhatja őket. Sokaknak szinte fizikai fájdalmat, olyan mellbevágás-szerűt generál, ha valakit szemetelni lát. Van, aki csak úgy simán köp, dob, ejt egyet és máris ott a szemét a nyomában. Pedig igazán nem lehet okunk arra, hogy ne a kukába dobjuk, amit már nem tudunk használni, mert igazán sok szemetessel vagyunk körülvéve. A HÉV megállóban is pontosan két szemetes van három méteren belül. Mi lehet az oka, hogy sokan minden gondolkodás nélkül képesek összepiszkítani mindent, annál is rosszabb módon, mint az állatok? Az állatok legalább elkaparják, még nekik is van annyi kulturájuk, hogy nem hagyják ott azt, amit kitettek magukból. Az ember hogy nem képes ideáig fejlődni?! Rengeteg kérdés, amit sok helyen törvénnyel oldanak meg. 



olvass tovább

Lábnyom, hátizsák, életszopóka

3134

Szóba került az üzenőfalon az ökológiai lábnyom, s sajátunk kiszámolása, s büszkék lehetnek, akik három hektár alatti területet használnak fel létezésükhöz képletesen élve. Pedig három hektár hatalmas, gondoljunk csak bele. És gondoljunk bele abba is, mi van azokkal, akik lábnyoma inkább a nulla felé közelít, ők hogy élnek túl. Utánanéztünk a fogalmaknak, és bemutatunk két találmányt, ami a harmadik világ szegény népein segíthet. Ami nekünk a hűtőszekrény és a jéghideg felfrissülés egy forró nyári napon, az nekik agyagedény és fertőzött víz szipkázása.

Az ökológiai lábnyom nem egy tökéletes mutató, sok szempontot figyelembe vesz ugyan, de sokat ki is hagy. Ezért támadták is elegen, de nincs jobb, és egyezményesen elfogadtuk, viszonyítási, kiindulási alapnak jó tehát - feltéve, ha alapos tesztet végzünk el, nem egy elnagyoltat. A lábnyom fogalmát a kanadai William Rees alkotta meg a kilencvenes évek elején, s nagysága azt hivatott megmutatni, valamilyen formában kifejezni, hogy életmódunk, táplálkozásunk, közlekedésünk, szeméttermelésünk mekkora földterületet vesz igénybe, azaz amin elfogyasztott javaink megtermelhetők és előállított hulladékaink eltüntethetők. (Persze ez utóbbi máris sántít, hiszen sok olyan hulladékot hagyunk magunk után, ami megmarad.) Lábnyomunkat csökkenthetjük fogyasztásunk mérskélésével - ebbe az energiafogyasztás is beletartozik, újrahasznosítással, helyi termények fogyasztásával, nem motorizált közlekedéssel, szelektív gyűjtéssel, komposztálással, a húsfogyasztás elhagyásával és még ezer más módon.

Természetesen a térségek, országok lábnyoma igen eltérő, vezető helyen az Egyesült Államok áll körülbelül 12 hektár/fővel, fej-fej mellett haladva az Egyesült Arab Emírségekkel. Kína saját lábnyomát megduplázta az elmúlt években, de mi se örülhetünk nagyon, mert bőven a fenntarthatóság fölött vagyunk a 3-4 körüli átlaggal. Igazságosan egy emberre 2007-es népességi adatokkal számolva 1,8 hektár jutna. És lábnyomunk természetesen egyre nő. A sereghajtók Banglades, Afganisztán és Szomália. Részletes jelentések innen tölthetők le.

Nem csak lábnyomunk van azonban, létezik az úgynevezett ökológiai hátizsák is, ami azt mutatja meg, a különféle, nem lakóhelyünkről származó termények előállítása és szállítása hány kiló üvegházhatású gázt juttat a levegőbe. Ezek szerint egy brazil csirke hátizsákja 2,2, egy kiló indonéz rizs hátizsákja pedig 1,6 kiló ilyen gázt tartalmaz. Egy ócsó kínai pólón pedig egy hat kilós hátizsák csüng. Megdöbbentő.

Hogy érzékeltessük az eltéréseket, bemutatunk két találmányt, ami a majdhogynem lábnyomnélküliek életét hivatott segíteni, olyan emberek mindennapjait, akik nem ivóvízzel húzzák le a wc-t, nem azzal mosogatnak, akiknek egyáltalán nem áll rendelkezésüke iható víz, s olyanokét, akik számára az elektromosság nélküli élelmiszerhűtő akár életmentő lehet.

Afrika azon területeinek lakóin könnyíthet Bah Abba 1995-ös találmánya, akik elektromossággal nem, vagy csak elvétve találkozhatnak, ezért az élelmiszerek hűtése egyáltalán nem megoldott, ilyen például Nigéria vagy Szudán. Olcsó, egyszerű és hatékony módszert fejlesztett ki, ami egyébként számunkra is hasznos lehet egy nomád vidéki nyaraláson, ha tikkasztó a hőség. A szerkezethez nem kell más, mint két, eltérő méretű, ám azonos formájú agyagedény. A kisebbet - ami nem lehet magasabb a másiknál - belehelyezzük a nagyobb edénybe, s a kettő közti legfeljebb egy ujjnyi hézagot feltöltjük homokkal. Ezek után a homokra vizet öntünk, ebből jó sokat elnyel majd, s lehetőleg árnyékos helyen magára hagyjuk. A rendszer lehűlése mintegy fél napot vesz igénybe, s innentől naponta után kell töltenünk vízzel, de a párolgás és az agyagedények szigetelése miatt a kisebb edényen belüli hőmérséklet szép lassan egyre lejjebb kúszik.

http://farm2.static.flickr.com/1052/533787809_f6d460b317.jpg



olvass tovább

Sokkoló természet

3827

Belefutottunk egy fotósorozatba. Megmutatjuk a sokkoló képeket, csak a miheztartás végett. Nem, nem azért, hogy tegyetek valamit, mert ismerjük a csípőből érkező válaszokat: "De, hát én nem tehetek semmit!", "Én csak egy porszem vagyok a gépezetben, nincs hatásom semmire!" ... ilyen és ehhez hasonló hozzászólásokkal szoktunk találkozni, itt a cotcoton és a materiális létünkben is. Bármilyen problémát felvetünk, vagy felvet az élet, a legtöbb ember felől ilyen reakciók érkeznek. Persze, ha belegondolunk abba, hogy mégis mi a csudát tehetünk azért, hogy valahol Ázsiában ne a döglött halakat zabálják, vagy abba, hogy kisgyerekek ne a szemétben ússzanak - szó szerint -, akkor juthatunk arra a következtetésre, hogy nem tudunk odamenni takarítani, de az is eszünkbe juthat, hogy mi tudatosabban fogjuk eztán kezelni a szemetünket, esetleg nem is gyártunk annyi mocskot, mint eddig. Kis dolgok változtatják meg világot, és ezeket a kis dolgokat mi vihetjük véghez. Mi, akik a világot alkotjuk.

Nézd meg hol élünk!

Te megeszed a szemeted?

3880

Elsőre a ceruzaelemen és a használt étolajon kívül nem nagyon jutott eszembe semmi ami veszélyes lenne az otthonunkban. Aztán nem is kellett agyalni, és máris ömlöttek ki az ujjaimból a veszélyesebbnél veszélyesebb anyagok, amivel körül vagyunk véve. Festék, gyógyszer, tintapatron, mindenféle számítógépes és elektronikai kütyü, energiatakarékos izzó, akkumulátor, rovarirtók, és még a körömlakk is. Ezeket a szemeteket speciálisan kell kezelnünk, hiszen a veszélyes hulladék káros az egészségünkre, az életre, az élővilágra. A HuMuSz oldalán ábécé sorrendben szépen le van írva, melyik félelmetes anyag hova kerüljön, érdemes ezt lementeni a kedvencek közé! De nézzük mi is, hogy melyek azok a leggyakoribb termékek, amelyek veszélyt jelentenek ránk! 

Bogyók

A magyar lakosság hírhedten nagy gyógyszerzabáló és felhalmozó. Nekem is volt otthon egy méretes dobozom, ami tele volt kemikáliákkal, s csak néhány hete szolgáltattam be a drogokat. Volt ott minden, de tényleg minden: bristoli teszkóból származó paracetamoltól elkezdve a béta blokkolón át egészen a mucopront szirupig amit csak akarsz. Mivel a sarkon van egy gyógyszertár, fogtam egy kellemes délutánon a pakkot, és bemasíroztam, hogy akkor most én ezeket veszélyes hulladék gyanánt leadnám. Tök egyszerű nem? Hát nem! Bár nem kell a gyógyszerek származását igazolni, meg ilyen durva macerák nincsenek, viszont a gyógyszeres üvegeket ki kell mosni! Értitek ezt? Én, otthon a folyóvizemmel, amit aztán beleeregetek a Dunába, mossam ki a gyógyszeres üvegeket! Akkor mi értelme van annak, hogy átveszik a veszélyes hulladékot? Semmi! De persze a gyógyszertáros erről a legkevésbé sem tehet, a "szabály az szabály". Budapesten a vízben kimutatható mennyiségű hormon van, amelyek a gyógyszerkészítményekből, a kipisilt fogamzásgátlókból vándoroltak az ivóvizeinkbe. Hosszú távú hatásuk ismeretlen, bár csak körül kell nézni: nyolc évesen menstruáló lányok, terméketlen fiúk... 



olvass tovább