szellem

Lásd az összefüggéseket!

3805

Minél több évet töltünk el demokráciában, minél inkább kinyílik a világ, megismerünk számtalan dolgot, annál világosabban látjuk, hogy az élet számtalan területén van olyan alternatíva, ami esetlegesen hatékonyabb mint a megszokott. Nincs ez másként az oktatásban sem. Mindannyian megtapasztalhattuk már a hátrányait és az előnyeit a porosz-utas oktatási rendszernek. Személy szerint büszke vagyok arra a lexikális tudásra, amelyet fejembe vertek iskolás éveim alatt, elkeserít viszont, hogy nem látom teljességében, összefüggéseiben a dolgokat, és gyakorlatilag nagyon kevés esetben tudom az életben alkalmazni az intézményekben megtanultakat. Mivel szeretek tudatosan élni, elgondolkodni a jövőmről, ennek szerves része az is, hogy egyszer születendő gyermekemet milyen módon akarom nevelni, milyen oktatási rendszerben szeretném tudni. Aminek most utánanéztem az a Waldorf-módszer, illetve az ilyen jelzővel ellátott iskolák, óvodák oktatási módszerei.

Filozófia

Rudolf Steiner (1861–1925) a Waldorf oktatási módszer megalkotója. Ő hívta életre azt a filozófiai irányzatot, amelynek célja a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberkép feltárása. Ez az antropozófia (antropos: ember + sofia: bölcsesség) egy modern szellemi tudomány, amely az emberben lévő szellemiséget fejleszti. Tehát nem adnak irányelveket, nem dogmatikusak, egyszerűen megismertetnek mindennel, és megadják a szabad választás lehetőségét. Az emberekre úgy tekintenek mint a test, a lélek és a szellem egységére. A vallást oly módon közelítik meg, hogy elismerik Buddhát, Jézust és minden olyan megnyilvánulást, amely az emberek hitéhez kapcsolódik. A módszer nem ítélkezik, nem kritizál, liberális elveket vall. Biztosítja a szellem szabadságát, az egyenlőséget jogilag és testvériséget, tehát egymás segítését a gazdasági életben. Rudolf Steiner filozófiáját, a Walldorf pedagógia lényegét a következő Steiner idézet mutatja meg leginkább: "Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk."

Sztori

A legfontosabb alapköve a Walldorf-módszernek, hogy az óvodákban, iskolákban tanuló gyermekeket tiszteletben tartják a nevelők, tehát felnőttként, önálló identitásként kezelik őket. A diákok és a szülők vallási meggyőződését, nemi, faji, gazdasági hovatartozását maximálisan tiszteletben tartják. A Waldorf-intézményeket világszerte a szülők igénye hívja életre, megegyezően az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az Európa Parlament határozatában megfogalmazott alapelvekkel. Legfőbb cél a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése, és a szellemi szabadság biztosítása - mindennek politikai és gazdasági kényszertől mentesen kell létrejönnie. Szép gondolat, és hagyománya is van a világ számos pontján ennek az oktatási módszernek, mi mégis kénytelenek voltunk még a merev, porosz-utas oktatási módszerben részt venni, hiszen a Waldorf-oktatás elterjedését a diktatórikus rendszerek nem engedélyezték, túlságosan szabadszelleműnek gondolták, az antropozófia művelőit, alkalmazóit is üldözték, börtönbe vetették, száműzték, néhány esetben halálra ítélték. Így történt ez 1945 után a szocialista országokban, köztük Magyarországon is. Magyarországon az első Waldorf-iskola – Németország után elsőként – 1926 szeptemberében kezdte meg működését, majd 1945 után ez megszűnt, és 1989-ben a volt szocialista országok közül elsőként hazánkban, Solymáron nyílt újra Waldorf-óvoda és iskola.



olvass tovább

Ízlésterrorizmust!

4215

Néhány hete Európa legnagyobb telekommunikációs cég sajtótájékoztatóján voltam, ahol egy világhírű énekes is jelen volt. Hemzsegtek a médiaarcok az eseményen, fiatalok, idősebbek, csajok, pasik vegyesen. Felfigyeltem rá, hogy nagyon sokan - még akkor is, ha nyilvánosan szerepelnek - igénytelen, ízléstelen, ápolatlan testtel és szettben jelennek meg. Zsíros, lenőtt haj, koszos, hosszú köröm, széttaposott cipő, rojtos nadrágalj, izzadtságfolt, és sorolhatnám sajnos sok ezer karakteren keresztül. Az tűnt fel, hogy leginkább a negyvenes pasik, akik a világ legtermészetesebb módján viselik az igénytelenségüket. Ezt követően a szerkesztőségben is felmerült ez a téma, és addig-addig csűrtük csavartuk a témát, hogy arra jutottunk - most sokatoknak ki fog nyílni a bicska a zsebében, de vállalom -, hogy a magyarok összességében mindenre igénytelenek, ízléstelenek, slendriánok! Igen, mindenre. A környezetükre, az otthonukra, a küllemükre, a beszédjükre, a olvasmányaikra, a kultúrájukra.

Jogosnak tűnhet a klasszikus kérdés: "Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy? "Nem, a divatnak ehhez semmi köze, most szeretném nagyon kategorikusan kijelenteni. A trend nem számít, amennyiben ízlésről van szó. Az ízlésesség, az esztétikumra való alapvető vágy, valószínűleg alapvető igénye egy ép lelkületű, normális - értem ezalatt, hogy nyitott gondolkodással rendelkezik -  embernél. Számtalan olyan ízléses példát tudok hozni, ami nem, hogy nem a legutolsó divat szerint készült, de már vagy öt-tíz éves darab. Nem kell feltétlenül ruhára gondolni. Mindenesetre, amikor egy gyors közvélemény-kutatást végeztem a témában, leginkább az embereken lévő külső jegyekbe tudtak a válaszadók belekötni. Az első nagy kategóriát a higiéniai követelmények be nem tartása adta. Ilyenképpen megjelentek a következő felháborító, létező dolgok: izzadtságfolt, lenőtt, festett köröm, csipa, maradék rúzs a szájszegletben, hónaljszőrön himbálózó izzadtsággátló maradvány, lenőtt, zsíros haj, elhanyagolt bőr. Belátható, hogy ezeknek a megléte nem azon múlik, hogy kinek mekkora a jövedelme, mi az aktuális divat, és mennyire vagyunk elfoglaltak. Lehet, hogy annyira elfoglaltak vagyunk, hogy hónapokig nem jutunk el a kozmetikushoz, de egy kamillás arctisztítás, illetve egyéb konyhából megoldható arcpakolással tisztán és egészségesen tudjuk tartani a bőrünket, nem? Az emberek megjelenésével kapcsolatos második nagy kasztot, az öltözködési problémák jelentik. Szépérzékkel megáldott megkérdezettjeim a következőket utálják látni: papucsról lelógó lábujjak - tehát kisméretű lábbeli -, szilikonpánt - a nagy klasszikus -, túlságosan mély dekoltázs, nyitott ingben leledző turista, barna, férfi szandál zoknival, vagy akár zokni nélkül is, bluetooth füles, fehér vászonnadrág férfiakon, lábszárközépig érő nadrág - férfiakon és nőkön is kikészítő -, barna műszálas zokni pasikon, krepp, testszínű harisnya csajokon.

Nagyon tanulságos a következő levélrészlet, amit arra kérdésemre írt egy kedves ismerősöm, hogy milyen igénytelenség készítette ki legutóbb: "Elmentem a Fashion Extasy nevű sokszereplős divatbemutatóra, ami ilyen másodvonalbeli dolog, de gondoltam érdekes lehet. Volt benne pár jó ötlet, de volt, amin tökre kiakadtam, hogy a fiatal tervezők a saját divatbemutatójukon olyan ruhákban jönnek ki a bemutató végén, mint amit a bénább gimis osztálytársaimon láttam legutóbb nyolc évvel ezelőtt. Nem kötelező talpig Stella McCartney-ben nyomulni, de szerintem, ha az a szakmád, hogy ruhákat tervezel, akkor nem jöhetsz ki trapézfarmerben a kifutóra! Turiból és leértékelt Zarából is lehet normálisan öltözni. (...) Nemhogy a fogyasztók, de konkrétan a tervezők - forgalmazók - sincsenek tisztában a mércével. Azzal, mi folyik külföldön és ők mit tesznek le az asztalra ehhez képest. Tanulságos ez az egész." És tényleg, hogyan is várhatnánk el, hogy az átlag ember, aki sose tanulta meg sehol, hogy mi az esztétikus, mi a szép, mi az ízléses, a stílusos, mindezeknek megfeleljen? És egyáltalán meg kell-e felelni?



olvass tovább

Mindenki másképp beteg

4458

Oké, ismerünk egy csomó fétist, meg láttunk már jópár érdekes jelenetet, elég ha csak a Szex és New York Charlottja, és a cipőboltos lábfetisiszta intermezzojára gondolunk. Manapság, mikor lépten-nyomon szexshopokba ütközünk, mikor a neten az összes létező defektre találunk videót, azt hihetnénk, hogy már semmi új impulzus nem érhet minket. Nem tudom jó, vagy rossz hír, de tény: a következő fétisek kevésbé forognak a köztudatban, holott jónéhány ember beteljesületlen, vagy épp beteljesült vágyai ezek.

Vorarefília: megsütnek és megesznek

Ez a fétis korántsem egyenlő a kannibalizmussal, hiszen mások felzabálása vagy elemi szükséglet, vagy épp szexuális izgalmat kiváltó tényező. A vorarefília épp ez utóbbit jelenti, hiszen a vorerofíliásnak mindegy, hogy őt eszik meg, vagy ő burkol be másokat, lényeg, hogy két ember teljességgel feloldódjon egymásban. Lehet hogy már ti is gondolkoztatok azon, hogy miért jó enni, azon túl, hogy életben maradunk tőle. Mikor előttünk az étel, tudjuk, hogy teljes mértékben uralkodunk fölötte, magunkévá tehetjük, azt csinálunk vele amit akarunk, ez bizony kielégültséget okoz. Míg egy normális ember egy dupla sajtos pizzán éli ki ezt az uralkodási vágyát, addig más arra izgul be, ha őt szolgálják fel. Azt hiszitek véletlen, hogy manapság egyre menőbb az élő svédasztal? Határozottan nem az, hiszen a lélegző modelleken szervírozott ételek egyszerre két igényt is kielégítenek: csökkentik az éhséget és gyönyörködtetik a szemet. Mindaddig nincs baj, amíg a vorerafíliás ilyen, és ehhez hasonló platformokon éli ki magát, a neten viszont olvashatunk olyan kommeneteket, amik konkrét ember-grillezésről szólnak. "Képzeljétek el, hogy a ropogósra sülő nőt mézzel és sörrel locsolgatod, a végén pedig jobban élvezed felfalni, mint a legjobb minőségű steaket".

Spektrofília: szellemes szex

Szó sincs vicceskedésről az ágyban, hiszen a spektrofília egyenlő a szellemekkel való szeretkezéssel. Ez így elsőre lehet, hogy kicsit durván hangzik, viszont ha belegondolunk annyira mégsem az, pláne mostanság, mikor minden második nap olyan képekbe futunk a hálón, amiken furcsa kinézetű fiatalok sírhelyeken szexelnek. A két dolog persze nem azonos, de a gyökerei egy helyen keresendőek. Szexelni egy túlvilági lénnyel az élet halál fölött aratott sikerének attribútuma, az életet pedig mi mással ünnepelnénk, mint egy kellemes kufircolással?! Ebben a témában is elég érdekes történeteket olvashatunk az interneten: egy férfi arról számolt be, hogy egy szellem orális örömökben részesítette, amíg ő talpig feketében állt egy temetésen. Beteges? Hihetetlen? Minden bizonnyal, az viszont tény, hogy rengeteg ember szellem-szexről fantáziálgat. Egy picit értsük meg őket: mindenki tudna válogatni a történelem elhunyt nagyjai közül, persze más kérdés, hogy ez okoz-e valós gerjedelmet. Placeboék Special needs című videoklippje épp erről szól. Nézzétek csak!

Technoszexualitás: szeretlek én robotom!

Harmadik fétisünk mondhatni klisészerű, hiszen mindenki látott már robotos filmet, onnan pedig tényleg csak egy ugrás elképzelni, hogy milyen lehet, összegabalyodni mondjuk a Terminátorral. Nincs semmi gond, ha nem képzelted el, akkor te nem tartozol a technoszexualisták népes táborába, akik a "gépies" szexet preferálják. A televíziózás hajnalán mondták, hogy a tévé képe annyira élethű, hogy nehéz elhinni, hogy nem maga a valóság. A robotokkal ugyanez a helyzet: járnak, beszélnek, gondolkoznak, éreznek, vagyis többnyire olyanok mint mi. Ezek alapján miért ne szövődhetne románc droid és ember között? Nem lepne meg ha a jövőben lennének ilyen kapcsolatok, egyelőre viszont ott tartunk, hogy vannak oldalak, amiken kiélhetjük effajta perverziónkat. Gondolom senkit nem lep meg, hogy ez a fétis leginkább a pasiknak kedves, hiszen két hőn szeretett dolog fúziója: szex és technika. Bizonyára ti is hallottatok már technikai kütyükről szóló beszélgetéseket. Nehéz nem észrevenni, hogy a srácok mennyire képesek ráizgulni a gigabájtokra és a pixelekre, hát még ha egy olyan robotnőről van szó, aki valóra váltja minden álmukat, majd szimplán bekussol az OFF gombnak hála.

Mechanofília: mindegy, csak motor legyen benne

Azt mondani, hogy a férfiak jórésze szereti az autókat, nagyjából akkora hírértékkel bír, mint az ég kék. Ezen túl, viszont érdemes belegondolni, hogy egyesek nemcsak, mint tárgyat használják az autót, hanem mint szexuális segédeszközt. Higgyétek el nem a te lelkivilágotok beteg, ha a képzeletetekben most feltűnt egy kipufogót dugdosó pasi képe, mert hát ilyen létezik. Persze nem ezerkettes Ladákra kell gondolni, hanem olyan szupermodern verdákra, amiknek lágy vonalvezetése talán még emlékeztethet is a női testre. Nem cél, hogy bárminemű paranoiát ültessünk belétek, de nem árt gyanakodni, ha mondjuk a srác erősen fixált a bőrkárpit mélyedéseire, illesztéseire. Jó hír, hogy a legtöbb mechanofíliásban gondolati síkon ragad a perverzitás, így beérik azzal, hogy neten nézegetnek ember és autó aktusáról készült felvételeket.

Makrofília: semmi sem lehet elég nagy

Többségünk gyerekkorában találkozik az óriásokról szóló mesékkel, aztán vannak azok, akik még felnőttként is a nagy méretekhez vonzódnak. Nem kötelező megragadnunk a szexualitásnál, elég ha a megalomániára gondolunk: mindegy, hogy mi az, csak hatalmas legyen. Egy makrofíliás attól gerjed be, ha a partnere nagyobb testű mint ő, ami a pasik részéről, azért elég fura, tekintve, hogy a kapcsolatok többségében él, a "férfi legyen a magasabb" elve. Lehet, hogy utálod az óriási lábadat, amivel megáldott az ég, de hidd el, akad férfi aki pont ettől gerjedne be. Szívünk joga eldönteni, hogy randizunk-e egy fetisisztával, abban viszont kár bizakodni, hogy mindenki ép és egészséges szexuális fantáziával rendelkezik, hiszen elég egy rövidke netes kutatás végezni és kiderül: az Isten állatkertje jóval nagyobb, mint gondolnánk.

Bontsd meg a rendet!

4669

Kismillió konvenció nyüzsög körülöttünk, amik folyton arra ösztönöznek minket, hogy normálisan viselkedjünk, legyünk hasznos tagjai a társadalomnak és semmiképp se tegyünk megbotránkoztató dolgokat. Gyerekkorunktól kezdve belénk nevelnek egy csomó sztenderd viselkedési panelt: ne káromkodjunk, ne legyünk lusták, ne bömböltessük a zenét... Mikor aztán kiszakadunk a családi fészekből, legtöbbször jóleső érzéssel tölt el minket, hogy végre szabadon garázdálkodhatunk (értsd délig alhatunk, szétdobálhatjuk a ruháinkat) de milyen kár, hogy ezek miatt sokszor állnunk kell a rosszalló tekinteteket. A notórius normakövetőknek üzenjük: rosszalkodni igenis egészséges! Magadra ismersz vagy te vagy a kivétel?

Dühöngj ha jól esik!

Idegességünkben tombolni nemcsak lelkünknek, hanem a vérnyomásunknak is jót tesz. Ha sikerül kellően kiadni dühünket, a szervezetünkben termelődő stresszhormonok is gyorsabban elszállnak, hiszen a vérnyomásunk hirtelen megugrik, majd a harag a kiadott dühvel együtt tovatűnik. Jennifer Lerner pszichológus kutató kilencvenkét tanulóval végzett stressz kísérletet. A teszt alatt megválaszolandó kérdéseket tett fel a hallgatóknak, akiket érthető módon frusztrációval töltött el, ha rossz választ adtak. A helyiségben elhelyezett kamerákkal rögzítették, hogy melyik tesztalany arcára ül ki a csalódottság bármilyen formája, eközben figyelték pulzusukat és a vérnyomásukat is. A kísérlet során kiderült, hogy azok a diákok, akik hagyták szabadon megjelenni a grimaszokat és a fintorokat, gyorsabban túlléptek a kudarcon, hiszen vérnyomásuk hirtelen felment, majd gyorsan alábbhagyott, miután sikeresen kiengedték a gőzt. Azok a hallgatók, akik rezzenéstelen arccal tűrték a "megalázást", stagnáló stresszhormon szintet mutattak, ami hosszan tartó idegességet eredményezett. Mit jelent ez? Hát azt, hogy bátran vágjunk pofákat, bátran dühöngjünk, ha épp ahhoz van kedvünk, hiszen ezzel csak jót teszünk testünknek, de közben persze nem árt ügyelni a berendezések és a társaink épségére.

Kimondtam a bé betűs szót

Többségünk rendszeresen káromkodik: egyesek csak adekvát helyzetben beszélnek csúnyán, míg mások kötőszóként használják a mocskos szavakat. Dr Richard Stephens vezetésével végeztek a káromkodásra irányuló kutatásokat, amelyek során azt vizsgálták, vajon összefüggésen áll-e a fájdalomtűrő képességünk és a kimondott csúnya szavak mennyisége. A kísérlet során hatvannégy önkéntest kértek arra, hogy tegyék kezeiket jeges vízbe, majd ismételgessék az előzetesen kiválasztott szitokszót. Később szintén jeges megpróbáltatás elé állították az alanyokat, de ezúttal meg sem mukkanhattak. Végeredményként kiderült, hogy a káromkodó önkéntesek átlagosan negyven másodperccel tovább tudták a jégdarabok között tartani a kezüket. Dr. Stephens szerint a káromkodás megemeli az adrenalin szintet, ami akár életmentő is lehet, hiszen véleménye szerint egykoron az ősemberek is hangos csatakiáltással próbálták felnyomni magukban az adrenalint, hogy vadászat közben élesebb érzékkel támadhassanak a vadállatokra.

Heverészni jó

Mint tudjuk, a lustaság a hét főbűn egyike, holott akár évekkel is meghosszabbíthatja életünket. Hogy is van ez? Peter Axt professzor a vadonban és az állatkertben élő oroszlánokat hozta fel példának: míg a Serengeti Nemzeti Parkban élő sörényesek átlagosan nyolc évig élnek, addig az állatkertben tengődő társaik akár húsz évig is húzzák. A hosszú élet titka a stresszmentes mindennapokban rejlik, vagyis minél kevesebbet feszkózunk, annál nagyobb eséllyel éljük meg az aggkort. Ennék fényében ne szégyenkezzünk, ha heti több délutánt is szunyókálással, vagy álmodozással töltünk, hiszen klinikai tesztek igazolják, hogy az agyi aktivitás merengés közben jóval nagyobb, mint mikor rutinszerű dolgokat végzünk. Függönyt be, redőnyt le, tessék rendszeresen pihegni!

Fúj, fúj házimunka!

A mai modern társadalmunk steril és tiszta, mégis egyre több az asztmás, illetve nő az autoimmun megbetegedések száma is. Kényszeresen lötyköljük a fertőtlenítőszereket, dörzsöljük antibakteriális kendőkkel a kezeinket, holott ezek akár egészségkárosító hatássokkal is bírhatnak. Nem arról van szó, hogy hagyjuk zöldre penészedni a mosatlan edényeket, arra viszont érdemes figyelni, hogy ne lélegezzünk be túlzott mennyiségű kemikáliát. Brit tudósok (!) kimutatták, hogy azoknak a várandós nőknek, akik terhességük alatt rendszeresen érintkeztek tisztítószerekkel, negyvenegy százalékkal nagyobb esélyben lett asztmás a gyerekük még hét éves koruk előtt. Ugye, nem hiába mondjuk, hogy próbáljuk ki a bio tisztítószereket vagy legalább szellőztessünk ki alaposan, miután kisuvickoltuk a fürdőszobát.

Hangosabban szeretném

Bizonyára közületek is sokan a hangos zenehallgatás megrögzött hívei. Anyukátok mindig rátok szól(t), hogy halkítsátok le a bömbölő muzsikát? Ezek után érveljetek azzal, hogy a hangos zenebona stimulálja az agyat, ami nagyjából olyan kielégüléshez vezethet, mint amit szex, vagy olyanhoz, amit evés után érzünk. Hangos zenére ugyanolyan elemi dolog vágyódni, mint mondjuk egy csókra, így nem meglepő, hogy mikor kielégítjük ezen vágyunkat, agyunk boldogsághormonokat termel. A felszabaduló endorfin szétárad bennünk, így megnyugszunk, csökken a vérnyomásunk és kicsit a nirvanában érezzük magunkat. Pszichológia tanárom mesélte, hogy néhány évvel ezelőtt németországi punk közösségeket vizsgáltak, vagyis az állapotos punk lányokat, akik folyton hangos zenét hallgattak. Kiderült, hogy miután megszülettek a bébik, és először találkoztak külvilági zenebonával, többségük fel tudta idézni az anyaméhben megélt kellemes zenei élményeket, és elmosolyodott.

Boldogság izomból

4696

Mennyire jól jönne néha egy univerzális boldogság-enciklopédia, ami hosszan ecseteli, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy végtelenül jól érezzük magunkat. Amíg nem akad lelkes jelentkező az ominózus nagykönyv megírására, addig kénytelenek vagyunk beérni a pszichológusok által összeállított okosságokkal, amik boldogságra ösztönöznek minket.

1. Élj egy boldog országban!

Bizonyára ti is éreztétek már egy-egy nyaralás alkalmával, hogy mennyit képes dobni jókedvünkön az adott ország légköre. Ha kiegyensúlyozott, mosolygós emberek vesznek körül minket, akkor mi magunk is jó eséllyel vesszük át ezt az érzetet, hiszen ki akarna kilógni a sorból? Persze azzal nem megyünk sokra, ha csak külföldön tudjuk igazán jól érezni magunkat, mert hát életünk java részé saját hazánkban éljük, így itt kell boldogulnunk. Egy 2008-ban publikált tanulmány szerint a boldogság szorosan összefügg az iskolázottsággal: a magasan kvalifikált emberek nagyobb hajlandóságot mutatnak a boldogságra. Mi lehet ennek az oka? Minél több információnk van a világról, minél tanultabbak vagyunk, annál könnyebben fogjuk fel, hogy az élet bizony lehetne sokkal rosszabb is. Furcsa, hogy a tanulmány nem foglalkozik a "boldogok a lelki szegények" tézissel, amiben szintén van ráció, hiszen ha kevés adat áll rendelkezésünkre, könnyebben kiteljesedünk abban, ami épp körülvesz minket.

2. Oldd meg a problémáidat!

Ha sikerül győzedelmeskednünk egy gond felett, az sikerélményt ad, a sokszorosan átélt sikerélmény pedig növeli az önbizalmat. Ha van önbizalmunk, könnyebben érvényesülünk. A problémák megoldásához több gógyi kell mint gondolnánk, hiszen a szálak kibogozása a zavaró tényező lokalizálásával kezdődik. Ha ezen túl vagyunk, akkor jöhet az igazán nagy falat, vagyis a probléma megoldása. A boldogsághoz nem árt ha empatikusak vagyunk, hiszen már rég kimutatták, hogy azok, akik képesek felhőtlenül örülni mások sikerének, lopva a saját boldogságukat is építgetik. Vagyis okosan tesszük, ha a sárga irigységet jó mélyen lelakatoljuk magunkban, mert az irigykedéssel csak rontjuk az esélyeinket.



olvass tovább