szeged

Sun city

3643

Lokálpatrióta vagyok, ami azt jelenti, hogy Pécsen kívül nem nagyon tudok befogadni rögvest más magyarországi városokat. Ez egyrészről jó érzés, hiszen olyan közösséghez tartozom, amelynek tagjai elkötelezettek saját városuk iránt, másrészről rossz, mert egy csomó kellemes helyre csípőből rávágom, hogy: "Nem, nem, nem! Pécs sokkal jobb!" Úgy alakult a húsvétom, hogy kedvenc pop art művészem legjobbjait kiállították Szeged városában - hát nekem sem kellett több gondolkodási idő, irányba vettem Szegedet. Nem számítottam semmi különösre, gondoltam elleszek egy-két napig, megnézem Andy Warholt és ülök a Tisza partján. Na, ehhez képest még az életben nem kacagtam ennyit egy idegen helyen, és még sehol nem éreztem magam otthon ennyire sehol, ami nem Pécs. Szeged élhető város. Telis-tele van bringa úttal, emberekkel, tisztasággal, zölddel és nagyon vicces feliratokkal.

Utazz el!

Vonattal érkezni jó, két és fél óra, és Pestről óránként indul mozdony szerelvényekkel, van IC és a sima. A sima olcsóbb, jobb. A jegy kábé háromezer. Szállást sok-sok helyen lehet foglalni, kétezertől húszezerig bármi van. Én a Tisza parttól nem messze szálltam meg egy több száz éves házikóban, autentikus paraszt bútorokkal és olyan tisztasággal, hogy nem hittem el. A háziak nagyon kedvesek voltak, nem volt steril mint egy szállodában, szóval szerettem. Az első problémámat rögvest megoldotta. Mivel bőrönddel voltam, nem akartam tömegközlekedni, hát taxiztam. Néhány perces kocsikázás, kicsit több volt mint kétezer, hát megállapítottam: "A táxi életem, drága Szegeden." Persze kifogtam egy hiénát, így a házinő megadta egy másik társaság számát - Tempo Taxi -, ők már ezer körül vittek ide-oda, ha kértem. Ja, és minden alkalommal megkérdezték :"Törzsutas kártyája van?" Nem volt, de már van.

Menj Szegedre!

Egyél, igyál!

Ha Szeged, akkor nyilván élünk a sztereotip gasztronómiával és halászlét eszem, rögtön első nap pont annyit, hogy utána moccanni se tudjak. Az Öreg Kőrössy Halászcsárda valami mesés hely. Szegednek ebbe a Sárgának nevezett Tisza-parti környezetébe álmodta meg Kőrössy József és fia magyaros vendéglőjét, amikor ezen a helyen Halászcsárdát nyitott az 1930-as évek elején. A pincérek viselkedése a múlt század eleji udvarias, figyelmes, mégsem annyira tolakodóan kedves, hogy azt érezd, ez már túlzás. Az adagok hatalmasak, így a húsvét hétfőn ebédre kirendelt halfatál - Zsófi kedvenc szava -, még kedden ebédre is ellátott elemózsiával. Persze, hogy volt rossz tapasztalatom is. Mielőtt elutaztam Szegedre, megkerestem a nagy internetkönyvben, hogy melyik a legjobb étterem a városban. Na, kidobta a Bolero éttermet, hogy az benne volt a top tízben valamikor, gondoltam, hát akkor azt bizony kipróbáljuk. Szombat este hat felé - ideális vacsoraidő - meg is kerestem a helyet, a két szintes épület felső része étterem, az alsó meg konkrétan egy sznob kocsma, ahol a diszkósok pókereznek. Szerettem volna vacsorázni, hát a kedvesnek egyáltalán nem mondható pincérlány közölte: "A felső szint zárva, lent leülhetsz." Egyetlen asztal volt a pulthoz közel, ahol valami bennfentes üldögélt, ment a meccs a tévében, és néhányan cigiztek. Hát köszi, a tíz legjobb étterem képébe nekem ez nagyon nem illik bele. Kifordultam.



olvass tovább

Erre bulizz a SZIN-en!

6551

Szeptemberben várhatóan megint magához tér az ország, telítődnek a munkahelyek, a multiknál beindulnak a projektek, a híradók megtelnek politikai botrányokkal, szóval egy csomó dolog történik majd, amit per pillanat nem különösebben várunk. Töltsük hát a nyár utolsó napjait nagyon kedves emberek között. Erre elképzelni sem tudnánk ideálisabbat, mint a Szegedi Ifjúsági Napok, amely a hirtelen mélyülő Tisza egyik partszakaszán, illetve a köré épült kempingben lesz majd, méretre, földrajzi helyzetre és mentalitásra pedig nem sok köze van a Sziget-érához, de ez nem baj, sőt.



olvass tovább

Hét döbbenet a SZIN-en

6592

Aki végleg belefeledkezett volna a Sziget, Sound és Volt háromszöge által bezárt mainstream fesztiválkultúrába, annak jelentjük: a Gerendai-birodalmon túl is van élet, bár lassabban és kisebb területen folyik, de ennek semmi köze a minőséghez. A Szegedi Ifjúsági Napok például a nyár utolsó nekiveselkedése a délután öttől hajnali ötig tartó bulizásnak, és pontosan azt teljesíti, amit vállal: hétköznapi, pofonegyszerű fesztivál, amelynek fő báját az adja, hogy Szeged közepén, a Tisza-parton van. Siránkozhatunk, hogy a magyarok közül nagyjából azokat láthatjuk, akiket máshol is mindig láthatunk (sőt páran még hiányoznak is), vagy hogy a külföldiek lejárt szavatosságúak, a miliő és a vele járó mellékhatások (elképesztő nyugalom és ennek következményei: vigyor és fertőző kedvesség) kárpótolnak mindenért. Van viszont pár dolog, amik mellett nem mehettünk el szó nélkül.

olvass tovább