szakítás

Hogyan szakítunk?

850

Hogy miként szakítunk, sok mindentől függ. Épp úgy, ahogy kapcsolataink, szerelmeink különböznek, úgy a szakítási metódusaink is. Függ attól, hogy "mekkora" volt a szerelem, mennyire voltatok társak és megvolt-e az a bizonyos MI, amit ketten hoztatok létre vagy csak egy laza együttjárósdiról volt szó. Általában azért szakítunk, mert valami nem jó, de az is előfordul, hogy azért szakítunk, mert túl jó, megélhetetlen, esetleg többre vágyunk, vagy éppen mások az egymással szembeni elvárások. A legdurvább szakító ok az összetartozás és a bizalom hiánya, de lehet, hogy valakiről kiderül, hogy simán őrült, vagy éppen lapos a szex. Előfordul az is, hogy egyszerűen csak hiányzik az az idegállapot, amit a szerelmeknél már megszoktunk, és akárhogy is keressük, nem jön.

Derült égből villámcsapás

Ez az a típusú szakítás, amikor az egyik fél hirtelen, szinte minden - jól - érzékelhető és látható előjel nélkül beadja az unalmast. Tapasztalataink és ismert történetek szerint ez inkább pasiknál jellemző. Ők, akik kevésbé hisztiznek, kevésbé fejezik ki a problémájukat, és egyszer csak úgy érzik, elég volt, betelt a pohár, és innen már nincs visszaút. (Egyébként a visszaútnak semmi értelme, ha valamelyik tagja a MI-nek úgy érzi, hogy vége, akkor ott bizony valami megromlott.) Mindenesetre bizonyos, hogy ez az egyik legdurvább formája a szakításnak. Átélni azt, hogy hétfőn minden rendben van, tervezgettek, szerelmeskedtek, és másnapra megszűnik minden, na az nagyon kemény tud lenni. Persze utána, amikor az ember már tiszta fejjel végiggondolja, mi is lehetett a gyökereknél, akkor valamivel könnyebb, mert rájön, valószínűleg nem volt őszinte az az ember, aki iránt ilyen mérhetetlen érzelmeket táplált, és aki hirtelen ekkora csalódást okozott. De ez akkor már mindegy, hiszen a szenvedély és a szenvedés kipipálva.



olvass tovább

Ragacsos múlt

3401

Mielőtt szerelembe esel valakivel, csak nagyon ritkán teszed mérlegre mindazt, amit még a te időszámításod előtt a bőröndjébe pakolt. Talán a jó dolgokat igen, hisz az alapján választod az illetőt párodul, de a rosszat, egyrészt mivel mindenki igyekszik eltitkolni, másrészt első randin nem feltétlenül vagy kíváncsi a ragadós exekre, semmiképp sem veted latba. Pedig milyen jó is lenne, ha mindenki egy táblával a nyakában rohangálna, hogy: "tessék csak tessék, itt van a voltjaim listája, persze fényképet mellékeltem, csak hogy tudd, milyen kasztba tartozom, emellett közveszélyes munkakerülő vagy javíthatatlan munkamániás vagyok, satöbbi, satöbbi."

more

Nem, ilyenkor csak és kizárólag a színes szemüveg árnyalataiban vagy hajlandó gyönyörködni, tudomást sem véve az esetleges negatív tényezőkről. Visszatérve a fent kifejtettekhez, óhatatlanul bekövetkezik egy kapcsolatban az, amikor a mikrovilág tágulni kezd, és már nem csak ti ketten vagytok. Féltékeny exek, rosszabb esetben féltékeny barátok. Innentől kezdve a kapcsolat már nem csak rajtatok múlik, tökéletesen összepasszolhattok akár, ha a külső tényezőkkel, az ezek által kiváltott problémákkal nem tudsz/tudtok mit kezdeni, akkor bizony le lehet fújni a tűzijátékot.

Ha mégsem akarod kitenni közös kis csónakotokat az élet viharainak, le kell fektetned magadban néhány alapszabályt. Mindenekelőtt a gyilkos őszinteség a legfontosabb.
Hiszek abban, hogy bármilyen problémát az aprócseprő hülyeségektől kezdve mindenféle szakító okig meg lehet oldani őszinteséggel, Gondolom már mindenki kapott mindkét szerepből ízelítőt, szóval tudjuk, hogy a nevető harmadik az őszinteség hiányát fogja kihasználni. 

Sok olyan példát láttam már, amikor nem a háttérben munkálkodó volt-kedvesről volt szó, hanem a népszerű “legyünk barátok” szlogent jelszóvá avanzsáló illetőről. Ha a párod korábbi kapcsolata sokáig tartott, a szakítás után is óhatatlanul megmaradnak eltéphetetlennek tűnő közös szálak, például közös társaság, törzshelyek. És sok ex nem átallja nyíltan kihasználni ezeket a helyzeteket a fentebb említett jelszó tartalommal való megtöltésére. És szeretném hangsúlyozni, itt most nem az oly ritkán előforduló, de akkor mégis jól működő igazi-ex-barátságokról beszélek, amikor két volt lehet egymásnak jelenlegi, hanem a szeretném-visszakapni-de-tagadom-exekről. A saját bőrömön is tapasztaltam, milyen az, amikor egy egész estés 100% romantika és andalgás után a pasim lakásába lépve a volt barátnőjével néztünk farkasszemet, aki, mint később kiderült, felugrott a “hőnszeretett” lakótársakhoz iszogatni egy kicsit.

Meddig egészséges eltűrni az ilyen viselkedést? Mikor kell azt mondanod, hogy állj, ne tovább? Semmiképpen se támadj az exre. Először magadban kell rendet tenned. Ha a saját paráid, önbizalomhiányod vetíted ki a kapcsolatotokra, akkor te fogod megölni az egész dolgot. Van, amikor a féltékenység már nem egészséges, és válóok lehet. Ha túl vagy az önelemzésen, és mindent rendben találtál, akkor a párodba vetett bizalmadat kell megvizsgálnod. Mennyire mély, mennyire feltétel nélküli és végül mennyire adott okot a féltékenykedésre? Ha ez is megvolt, akkor vissza is kanyarodhatunk az őszinteségre. Válaszd ki a megfelelő alkalmat, ülj le vele beszélgetni és elsőként azt tárgyaljátok meg, neki mennyi fér bele, hiszen lehet az ő értékrendje szerint sokkal szorosabb barátság lehetséges ex és ex között, mint a tied szerint. De legfőképpen azt tudom tanácsolni, nekem mindenesetre bejött, hogy mondd el neki, milyen rossz érzéseket kelt benned az, hogy a múltja ilyen sűrűn jön veletek szembe, és bízd rá a cselekvést. Lehet, neki eddig fel sem tűnt, ami téged már régóta annyira zavart.

Végül pedig a még-mindig-szerelmes-exeknek azt tudnám tanácsolni, hiszen én is jártam már hasonló cipőben, tegyünk le a vágy tárgyáról, amennyiben új kapcsolata van, megkímélve magunkat a nevetségességtől, mert ilyen helyzetekben ritkán van nagy visszatérés, próbáljuk elfelejteni, hiszen bőségesen akad még hal a tengerben.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Fűrészeljük ketté a kutyát!

3408

Régen minden olyan egyszerű volt. Az emberek összeházasodtak, házba költöztek, gyerekeket nemzettek, miközben Morzsi a fához kötve nyalogatta a piros zománclábos kopottas alját. Most meg mi van? Együttélés van, vadházasság van meg bérelt lakás, gyerek nuku, ám őket helyettesítendő és a közös felelősségvállalást próbálandó van közös kutya vagy éppen közös cica. És ez egy ideig szép és jó, ám eljön a pillanat - sokszor alig pár hónappal az állatvállalás után - mikor a pár kötelékei foszladozni kezdenek, és ott a nagy kérdés. Kié legyen a kutya?

Nekem ugyan nem kell

Az egyik véglet, hogy hirtelen már senkinek nem annyira fér bele az életébe az addigi kedvenc, hirtelen már senkinek nem akaródzik annyira kötöttségben élni, akármilyen kevés is az. Ez a legszomorúbb. Ilyenkor vagy valaki bevállalja, hogy nála marad az állat, ám az egyedülálllók pörgősebb életmódja mellett gyakorlatilag folyamatos egyedüllétre van kárhoztatva nyomorult állat, vagy elajándékozásra kerül. Ez utóbbi a szememben megbocsáthatatlan bűn. Felnőtt emberek vagyunk, pontosan tudnunk kéne, egy élőlény esetében nem pár hónapra szóló döntést hozunk, hanem hosszú évekre szólót. Ez anyagi áldozatokkal ugyanúgy jár, mint időbeliekkel, az állattal foglalkozni kell, sétálni kell, és még lelke is van a nyomorultnak, nem lehet egy lakásban aszalni egyedül. Sok hasonló történetet láttam már sajnos, és mindig a szerencsétlen állatok szívták meg a legjobban.

Enyém, enyém, enyém

A másik végletet természetesen Amerika példázza, ám könnyen elképzelhető, hogy idővel nálunk is elkezdődnek majd az állatelhelyezési perek. A tengerentúlon ma már egyáltalán nem ritka, hogy dollárezreket költsenek bírósági tárgyalásokra, ahol ügyvédek érvelnek a tisztelt bíróság előtt, hogy ügyfelük kétségkívül sokkal jobb gazdája Roxy-nak, mint a hűtlen férj vagy éppen a sokat utazó exfeleség. A vagyonmegosztási perek esetében a háziállatok kikerültek a tárgy kategóriából, már nem tulajdonosi viták alanyai ők, hanem elhelyezési tárgyalások főszereplői. Tanúként idézhetnek be állatpszichológusokat, aki szakértő véleménnyel támasztja alá a kutya egyik vagy másik félhez való kötődését, s érvel, hogy mi lenne az állat lelkére nézve a legkisebb megrázkódtatással járó ítélet.

Persze sok esetben nem vitás, hogy egy kutya kihez ragaszkodik inkább, hogy kit tekint gazdájának, hogy melyik gazdi az, aki jobban ragaszkodik hozzá. De mi a helyzet akkor, amikor mindkét fél kilenctől hatig dolgozik, egyszerre érnek az egész nap magányoskodó állathoz haza, együtt sétáltatják, együtt etetik? Ilyenkor mi van szakítás után? És mi van a halakkal, madarakkal, varánuszokkal? Te osztoztál már állaton?

Végtelen vágy

3553

Hétvégén hallottam egy történetet, amit először nem akartam elhinni, majd kis kutakodás után egyre biztosabban tudom, igaz lehet. A sztori lényege, adott egy pár és egy kívül-belül harmonikus kapcsolat, látszatra minden tökéletes, aztán egyszer csak, bumm, szakítanak. A baráti körben senki nem érti, mi vethetett véget a lávsztorinak, a lányt nem ismerik olyan jól, a fiú pedig sokáig csak nagyon szűkszavúan hajlandó nyilatkozni az okokról. Majd egy részeg este során kibökte, azért szakítottak, mert túl sok volt a szex. Na, nekem itt esett le az állam, de azonnal. Olyanról már hallottam, hogy a párkapcsolat nő tagja megvonja a szexet a párjától, de olyat, hogy azért mennek szét, mert túl sokat akar kufircolni?

Nimfománia vagy görögül andromania, kóros nemi igazgatottság a nőnél, mely némely ideg- vagy elmebeteg állapot tüneteként lép föl. Orvosi értelemben a nimfománia csillapíthatatlan, túlzott szexuális vágyat jelent. Ez mind szép és jó, de ki ne élte volna át egy kapcsolatban a még friss szakaszt, amikor zsonganak a hormonok, és szinte ki se akar szállni a szerelmespár az ágyból. A bibi az, hogy jelen esetben a közösülés nem nyújt kielégülést. Az ilyen nők állandó késztetést éreznek a szexuális együttlétre. Itt tehát nem a frigiditásról van szó, hogy az illető képtelen az orgazmus elérésére, és emiatt keresi a kielégülést. A szexfüggők valamilyen akadályozó tényező miatt nem képesek kielégülni. És mivel nem tudják elérni az ezzel járó katarzist, a szex hajszolása szüntelenül folytatódik. A nimfománia pszichiátriai zavar – például mánia vagy hisztériás tünetcsoport egyik kórtünete.

Hétköznapi értelemben a nők szexfüggőségét nevezhetjük nimfomániának. Ez pontosan ugyanolyan függőség, mint az alkoholizmus, a játékszenvedély vagy a napjainkban oly népszerű vásárlásmánia. Tehát a túlzott szenvedéllyé, kényszerré vált cselekvés, amely egy idő után akár káros is lehet, hiszen beférkőzhet a mindennapokba, az illető életének központi momentuma a szexuális együttlét lesz. És ez a szociális, társadalmi, baráti kapcsolatok leépüléséhez vezethet. Sok szexfüggő képtelen intimitást, kötődést kialakítani életében.



olvass tovább