szabadság

Kérdezd Feldmárt!

3498

Évek óta gyúrok egy interjúra Feldmár Andrással. Az ősszel, amikor utoljára találkozhattam vele annyira fáradt volt, ezáltal idősnek is tűnt, hogy elkezdtem aggódni, hogy még a végén meghal, mielőtt beszélgethetnék vele. Elég rosszul éreztem magam ettől a gondolattól, de végül is azzal csitítottam le háborgó lelkemet, hogy nagyon sokat kaptam ettől a fazontól, így hát örülök annak, hogy egyáltalán hallottam róla, olvastam tőle és hallgathattam lebilincselő előadásit. Úgy alakult az élet, hogy végre - ha minden jól megy - beszélgethetek Andrással. Április 4-én a Merlinben a Szabadság, szerelem című könyvének a bemutatója lesz, így előtte talán lesz némi ideje rám és rátok! Ugyanis azt ötöltük ki, hogy lehetőséget biztosítunk számotokra is, hogy kérdezzetek Feldmár Andrástól.

Tudjuk, hogy sokan kedvelitek őt, és sajnos kevés embernek adatik meg, hogy legalább egy velős kérdést feltegyen neki. Most itt a lehetőség! Írjátok meg kérdéseiteket, és rajtam keresztül válaszokat is kaptok rá, ígérem. (Mielőtt kritika érne, elmondom, ha egy kérdés sem érkezik, akkor is hatalmasat fogunk beszélgetni, csak épp nem arról, amiről ti szeretnétek.) Az interjút még április elején megkapjátok, sőt egy játékot is indítunk, amelyen nyerhettek a Feldmár Intézet által megrendezett, Nők iskolájának a kurzusára egy, minden előadásra szóló jegyet. A témák rólunk, nőkről megint és a tudatosságról fognak szólni, az öntudatról, a testtudatról, a környezettudatról. A Feldmár-féle Nők Iskolája nem iskola a szó hagyományos értelmében. Itt a tanárok és a hallgatók együtt vizsgálják és kutatják itt és most az én - a nő - szerepét, fejlődési lehetőségeit, felelősségét önmagában, a testében, a környezetében. Aki nem nyer, az se keseredjen el, lehet jelentkezni privátban is, olyan igazi nőknek, akik szenvedélyesen keresik a helyüket, feladataikat, boldogságukat, akik bátran mernek kérdezni és megkérdőjelezni bármit és bárkit. Olyanonak, akik készek a dogmák nélküli és szeretetteli kommunikációra önmagukkal, egymással, gyerekeikkel, a férfiakkal, szűkebb és tágabb környezetükkel, közös képviselőjükkel.

Magyarország legjobb strandjai

4219

Teljesíthetetlenül nehéz feladatba fogott testvérszerkesztőségünk, a Home Garden: Magyarország legjobb strandját keresték. Mivel az efféle osztályozás mindenképp szubjektív élményeken alapszik, a szerkesztőség által kiválasztott tíz fürdőhelyet magánvéleményekkel megspékelve adták közre, de természetesen mellékelve a szigorú adatokat is. A csak gyógyfürdőként üzemelő, mégoly díszes létesítményeket igyekeztek kihagyni ; inkább olyanokat válogattak, ahol többféle időtöltési lehetőség nyílik.

Büki Gyógyfürdő

„Talán az egyik leghíresebb vidéki fürdő a büki, ami az évek során gigakomplexummá nőtte ki magát. A huszonhét medence közül teljesen biztos, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Van gyerekmedence a picuroknak, gyógyvíz a fáradt végtagoknak, de azokra is gondoltak, akik nem bírják a vizet: a strand területén lehet tollasozni, focizni, röpizni, kempingezni, de kérhetünk masszázst, pedikűrt és a spa részleg is csodás. Kipróbáltam, tényleg az.” (Judit)

A nyugat-dunántúli Bük fürdője 1962 óta üzemel, és nyitása után tíz évvel bővült ki jelenlegi méretére. A kellemes klímájú, jó gyógyvízzel rendelkező fürdő hamar népszerű lett a hazai és a külföldi, főleg osztrák vendégek körében is. A legutóbbi bővítéssel 2002-re az ország egyik legszebb fürdőépülete készült el: a medencéket fölé virágkehelyként boruló ívelt, sárgásbarna faszerkezet különösen bensőséges hangulatot teremt. Az épület Károly István tervei alapján készült, akinek már édesapja is dolgozott a környéken.

Nézegesd meg a tíz legjobb strandot!

Ceglédi Aquapark és termálfürdő

„Földi vagyok, hazabeszélek: még a pesti taxisok szerint is olcsóbb, mint bármelyik fővárosi strand, és nincs akkora tömeg. Viszonylag sok sport- és szabadidős programot szerveznek, habár ez is ízlés dolga, én jobban szórakozom egy jó könyvvel a kezemben. Zöld környezetben csücsül a két komplexum, viszont a megközelítése még mindig elég gázos: egy kis bekötő úton lehet bejutni a strandra, így a környezet nem kelt igazán »nagyfürdői« benyomást.” (Ági)



olvass tovább

Elkezded?

4398

A tánc valami olyan dolog, ami misztikus, felszabadító, boldoggá tesz, mégis sokan megvárják, hogy valaki elkezdje. Ha pedig a hely nem kifejezetten táncos mulatságok céljából jött létre, nem is merünk csak úgy táncra perdülni, bár talán néha vágyunk rá. Vajon mitől félünk? Hogy kitűnünk a szürke tömegből? Hogy meglátják a testünket? Észrevesznek?

Képzeld el: ritmikusan mozogsz, tested tükrözi az ütemeket, mindig megújul, soha nem lépsz ugyanúgy, a fejedtől a talpadig hullámzol, mosolyogsz és eggyé válsz a levegővel. Patetikus? Igen, mert az. Táncolunk, amióta a világra jöttünk! A tánc egyidős az emberiséggel, olyan természetes, mint a levegővétel. Sokaknak vallási, spirituális tartalmat hordoz. A világ összes népének van saját tánca, amelyet az őseitől örökölt. Mindegy, hogy XVI. vagy XXI. század, táncolni mindig táncoltak az emberek.

Te szeretsz táncolni? Akár egyedül is? Bárhol?

Variációk szabadságra

5460

Érdemes lenne egyszer alapos kutatást végezi az általunk hallgatott zenék témáját illetően. Vajon mi lenne a végeredmény? Bár még nem álltunk neki mp3 lejátszóink tartalmának alapos analizálásának, annyi biztos, hogy a szerzemények többsége a szabadság, a fájdalom és szerelem szentháromsága köré csoportosul. Persze mindez nem véletlen, hiszen a megválaszolhatatlan kérdések, a leírhatatlan érzések és érzelmek rendre megihletik a zeneszerzőket, akik tollat vagy pengetőt ragadva kiírják magukból a felgyülemlett gondolatokat.

A legegyszerűbbnek tűnő definíciók rendre a legbonyolultabbnak bizonyulnak, elég ha csak a jó meghatározására gondolunk. Definiálja, hogy mi is a jó - tipikus filozófia zárthelyi kérdés, amiben súlyos pluszpontokat jelent, ha kitérünk Platónra, és persze barlanghasonlatot sem illik kihagyni. Most azonban nem Platónról, de még csak nem is az ideák világáról lesz szó, hanem a szabadságról, méghozzá a szabadság és a zene összefonódásáról. Biztos nektek is vannak olyan kedvenc zenéitek, amik a szabadságra emlékeztetnek, mert olyan kontextusban bukkantatok rá, vagy hallgattátok sokat, mikor épp gondtalan és kötetlen periódusban voltatok. Ez a képzettársítás bonyolultabb része, amikor saját élményeink és a zene összegabalyodásából nem találjuk a kiutat, és egészen őszintén: nem is keressük. De mi a helyzet azokkal a zenékkel, slágerekkel, amik kendőzetlenül hirdetik a szabadságot, hiszen már a címükben is szerepel ez a szó. Keresgélni kezdtünk, összeszedtük a külföldi és a hazai felhozatal legjobbjait, persze szigorúan ügyelve, hogy a free/szabadság szerepeljen a címben.

George Michael - Freedom


Depeche Mode - Freelove


Queen- I want to break free



olvass tovább

Élhetetlen szabadság

5461

Ismét egy olyan fogalom merült fel a mindennapjaimban, amelyre nem tudom, hogy vágyom-e és, ha vágyom, akkor be tudom-e teljesíteni, és ha beteljesítettem, vajon az lesz-e az, amit kerestem. Nem máson agyalok, mint a szabadságon. Ha kimondom a szót, sokunknak szélben, napsütéses égbolt alatt szálló madár jut eszébe. De soha nem madárraj, mert ahogy Fodor Ákos, magyar költő és műfordító, a haiku egyik nagy mestere írta: "A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság. / A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság. / A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság. A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság. / A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság." Ebből a gondolatsorból kiindulva feszegettem fejben a szabadság kérdéskörét, amiről érthetetlen filozófusok vaskos köteteket tudnak teleírni. Maradjunk az érzelmeknél.

Csak egyedül?

Vajon a szabadságot társas életben nem lehet megélni? A párkapcsolat eleve olyan határokat húz körénk, amelyből nem léphetünk ki egykönnyen, mert az már az önmagunk által meghatározott szabályok átlépése lenne? Amíg szerelem van minden van, amint párkapcsolattá, házassággá válik, elveszíti a szabadság érzetét? Hiszen igazodnunk kell bizonyos szabályokhoz, amelyek a megbízhatóságot bizonygatják a másik felé. Nem megyek el sehova úgy, hogy a társam ne tudja, hogy hol vagyok, folyamatosan online vagyok, ha mégsem, akkor mobilon úgyis elér, ellenőrizhet, még akkor is, ha nincs ilyen szándéka. Folyamatosan benne vagyok egy kerítéssel határolt élettérben, amelyet én is segítettem felépíteni és rájövök, hogy ezek a kerítések korlátok valójában, amelyek mind elválasztanak a szabadságtól. Hiszen meg kell felelni, jó feleségnek kell lenni, az elvárásokat teljesíteni kell, mert ha nem akkor gyanakvóvá válik a másik, eddig minden így volt, miért kell most ezen változtatni? Aki túlságosan belemegy ebbe a gondolatsorba, és felfedezi a saját, jelenlegi életén kívül rekedt szabadságot, könnyen kiléphet a megszokott keretek közül, ami bomláshoz vezethet és újra egyedülivé teheti a lényét, párkapcsolat nélküli emberré. Hiszen a szabadság addig pozitív, míg másnak nem okozunk fájdalmat. Az embernek joga van ahhoz, hogy a közösségen belül maga határozza meg az életét, a dologhoz való hozzáállását, maga döntsön a saját sorsa felett, feltéve, hogy ezt nem önzően teszi, hanem úgy, hogy a közösségen belül, annak a javát szem előtt tartja. Felmerül bennem a kérdés, hogy szabad csak egyedül lehet az ember? Azt hiszem igen, ha már mellettem van valaki, akivel életközösséget alkotunk, akkor akaratlanul is az ő boldogságáért is teszek, tehát ez már behatárol, ami bár az én szabad döntésem, mégis bizonyos dolgokat feltételez, amely dolgok nem tesznek szabaddá, akaratlanná.

Ez a szerelem

Sokatok számára közhelyes lesz, amit most írok, de mint minden ilyennek, hatalmas az igazságtartalma. A szerelem nem más, mint az, mikor két ember önkéntesen odaadja magát a másiknak, ebből az odaadásból aztán megszületik a mi. Sokan hiszik, hogy teljessé ebben a vonzásban válnak, holott a másikban való alámerülés máris behatárol, korlátoz, bár, ha önkéntes, megmarad a szabadsága. Viszont amikor valamelyik fél a mi-ben ráhatáson kívül elvárásokat is támaszt, úgymond erőteljesen, de mégis szabályszerűen próbál rá nyomást gyakorolni - manipulál, zsarol, számon kér - elvész a szabadság, kizárja a kapcsolódás lehetőséget, mert a megfelelni vágyó ember egyszer csak besokall és menekülőre fogja. Szabadság, mondhatni szabad akarat nélkül nincs párkapcsolat. Mivel azt akarjuk, hogy együtt legyünk, elhatározásaink erkölcsi szabadságot biztosítanak számunkra. Mi van, ha erkölcseink nem egyeznek a partnerrel? Akkor csak a belső autonómiánkat őrizhetjük meg, a lelki szabadság állapotát, viszont ez olyan disszonanciát tud teremteni, amely meghasonlottá teszi az embert, hiszen mást él meg, mint amire vágyódik. Kizárólag az ember, aki szabad tud lenni, kifejezetten amiatt, mert akarata van, és azt teszi, amit akar. Talán ez lenne a szabadság? mégis miért gondolunk mégis az állatokra leginkább, ha szimbolizálnunk kell a szabadságot? Szabad, mint a madár. Holott az emberen kívül eső természet kötött, szükségszerű jelleggel bír, oksági törvények uralma alatt áll.

Autonóm vagyok

Ha logikailag végiggondolom a szabadság jelentését, akkor bizony egy-két bukfencet muszáj megtennem, hogy ne mondjak ellent saját magamnak. A szabadság értelmezési körébe bekúszik az a megjelenési forma, ami maga a belső autonómia, azaz a lelki szabadság megléte. Mit is jelenhet ez a személyes szabadság, ráadásul itt bent, ezen a meghatározhatatlan helyen? Képes vagyok rá, hogy az értelmemmel összhangban cselekedjek. De mi van akkor, ha elborul az agyam, lángra lobbanok, szenvedélyből és nem gondolatból cselekszem? Akkor nem vagyok szabad? Ez, hogy lehet, mikor épp akkor érzem a legnagyobb szabadságot, amikor az érzékeimre, az érzelmeimre hagyatkozom. Persze a felszínen mindenki igyekszik racionális gondolkodást követően ésszerűen viselkedni, viszont ez okoz némi frusztrációt, szürkületet a szívekben. Itt jön talán létre, ezen a ponton a szabadságunk, amikor önmagam úgy cselekszem, hogy az a belső értékeimmel harmóniában legyen. De mi történik akkor, ha a belső értékeink nem rezonálnak az egyetemesen, a társadalom, a társaságunk, a szerelmünk által elfogadott értékekkel. Azzal, ami szerintük vagy rossz. Így nem jöhet létre a szabadság, hiszen, amint megítélünk valamit, kategorizáljuk, hogy ez , az pedig rossz máris alkalmazkodunk valamiféle elváráshoz, irányhoz, korláthoz. Tehát mások szabadnak láthatnak minket, miközben úgy cselekszünk, hogy azt egyetemesen elfogadják, de önmagunk, a belső énünket érheti olyan impulzus, hogy arra a végkövetkeztetésre jutunk: ez nem szabadság, nem az én szabadságom. 



olvass tovább