szabadidő

Szerelmem, Pécs

1252

Nehéz egy olyan embernek objektíven írni egy városról, aki szerelmes Pécsbe. Ahogy járkálunk az országban, sok csodaszép helyet láthatunk, de az emberek kilencvenkilenc százalékának az a legszebb, ahol született, hisz azt a helyet ismeri a leginkább, oda kötik a barátok, az emlékek, az első és második szerelmek, a csalódások és a családja.

Ha Budapestről indulunk neki, autóval, a mediterrán városnak, akkor menjünk végig a hatos úton, felesleges autópályázni, drága és hosszabb is, a hatos pedig egyenesen levisz Pécsre. Útközben mindenképpen érdemes megállni egy kávéra, ha épp ebédidő van, akkor halászlére Pakson, a Halászcsárdában. Utána legyen egy rövid sétára időnk a Duna-parton, és hagyjuk el a helyet, induljunk el a dimbes-dombos Tolna megye felé. A cél Pécs, de mindenképpen érdemes betérni a szekszárdi pincékhez, egy jó üveg fehérborra, itt az a legfinomabb, mivel a helyiek termelik a szőlőt, bort, ezért ne számítsunk égbeszökő árakra. Egy két literes kanna el sem éri az ezer forintot, mégis minőséget kapunk, olyan ízt, ami csak erre a tolnai dombságon termett szőlőre jellemző. Persze ezt kihagyod, ha vonattal mész. IC-vel majdnem három órát kell utazni, ami azért érdekes, mert a kilencvenes évek elején, ez még csak kettő óra húsz perc volt.

Szekszárdtól már csak egy órás autókázásra van Pécs. Érdemes az utazásunk előtt több hotel, panzió, hosztel, turistaszálló, esetleg kollégium szobaajánlatát és az árait végig mustrálni, hiszen a kettőezer-ötszáz forintos ártól egészen a tizenhatezer forintosig minden megtalálható egy éjszakára, egy főre persze. Mivel a szálláson töltjük a legkevesebb időt, hát szerintem felesleges a sokcsillagos szállodában megszállni, hacsak a cég nem fizeti mint hivatalos utat. Mivel nekem nem fizette, én a vasútállomáshoz közeli Delta Szállodát választottam. Mivel ez korábban munkásszállóként üzemelt, se medence, se napernyős terasz, de még csak elnöki lakosztály sincs. Egy-, két-, háromágyas szobákat adnak ki. Alig több, mint háromezer forint egy éjszakára egy fő részére, ezért van ágy, a szobában zuhanyfülke, vécé, szóval, amivel el lehet lenni. Nem mondom, hogy a legmodernebb, hiszen kőkemény szocreál épületről van szó, de legalább tiszta és a célnak épp megfelel. 



olvass tovább

Kapcsolódj a Dunára!

4178

Évtizedes beszédtéma Budapesten, hogy a városlakóknak elérhetőbbé kellene tenni a Dunát. Voltak már kezdeményezések, mint a Budapest Plage, amely sajnos csak két nyarat ért meg, ilyen városlakóknak kedvező projekt volt a Kopaszi-gát rehabilitációja, és még több apróbb kezdeményezés. A világon sok-sok helyen építkeznek a vizekre, Koppenhágától New Yorkon át egészen Dubaiig.

Budapesten az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél építenek uszálystrandot. A három bárkából-uszályból összeépített létesítmény kétezer négyzetméteren várja majd a pihenni vágyókat. A hajókon felnőtt- és gyerekmedence, napozók, több büfé, esténként pedig mozi és zenés programok fogadják az érdeklődőket - egyszerre akár négyszáz embert. Ha minden jól megy, az első hónapban ráadásul ingyen, a várható érdeklődésre való tekintettel azonban egy belépő két óra hosszára lenne érvényes. 

A tervek szerint július 10-én már el is lehet foglalni a strandot, ahogy láttam ma reggel az Árpád-híd hajóépítői elég jól haladnak. Egy strand lelke a medence – ez természetesen az Uszálystrandra is igaz. Ezért mondhatjuk, hogy az Uszálystrand kialakítása ma igazi léleképítő fázisba érkezett: az Astralpool szakemberei a medencék fóliázását végzik. Bár az Uszálystrand biztosan csak az idén nyáron üzemel, a 1.5 mm vastag falú medencék akár húsz évig is eltartanak. Ez a Duna és a főváros hosszú  távú fejlesztőinek terveivel is egybevág,  akik szeretnék, ha a különleges pihenő- és szórakozóhely évről évre visszatérne a budapesti Duna-partra. A sok jó hír ellenére szomorú azonban, hogy nagymamáink még a Margitsziget végénél a Dunában kialakított strandon lubickolhattak. Változnak az idők...

Alíz IKEA országban

5077

A huszonegyedik század lányának már nem a nyúl ürege rejti a mesék varázslatos világát, hanem egy kékre és sárgára mázolt komplexum, aminek négy betűje már messziről csábít: Gyere be! Csupán néhány metrómegálló választ el minket a párnák, takarók, Klippanok és sajtreszelők adta instant boldogságtól, mi pedig elmerülünk a kék-sárga masszában, hiszen az idillt fröccsöntött tálcán kapjuk.

Mindent akarok, most!

Mikor Ingvar Kamprad összeeszkábálta első bútordarabját, sejtése sem lehetett arról, hogy a modern világ egyik fő boldogságforrásának alapköveit is letette a szorgos barkácsolással. Pedig ez történt, hiszen időről-időre visszatérünk a nagy kék dobozba, hogy onnét a személyiségünkhöz leginkább passzoló holmival távozzunk. Mindegy, hogy evőeszközkészletet veszünk-e ezerötért vagy szekrénysort kétszázezerért, a miliő így is úgy is besszippant. Na ez az, amiben a svédek verhetetlenek: kreálni egy olyan közeget, ahol még a legtudatosabb és szkeptikusabb vásárló is elhiszi, hogy akár egyetlen matractól megváltozhat az egész élete. A csavar most következik a történetben, hiszen amellett, hogy tisztában vagyunk az illúzió-buborékkal, mi magunk keverjük újra és újra a boldogságunk szappanos vizét, mert hát mit csinálunk? Kiegészíthető bútorokat veszünk, a piros dohányzóasztalhoz beszerzünk egy színben passzoló polárplédet, ahhoz hasonló árnyalatú kaspót, a kaspóba virágot veszünk, a virághoz műanyag locsolót... Köszönjük Ingvar atyánk! Van miért hálát adnunk, hiszen otthonaink egyre stílusosabbak, egyre jobban illenek a személyiségünkhöz, az IKEA-álom pedig már nem pusztán a bútorok vásárlásában merül ki, mert kiegészítőkből is bőséges a kínálat.

Emellett az éhes szánkat is jól betömik, lurkóinkat hosszú órákig őrzik a játszóházban, így érthető, hogy már unalmunkban is betérünk a nagy kék dobozba. A berendezett enteriőr tárt karokkal hívogat, mi pedig érthető módon behuppanunk a kényelmes kanapékba, összefogdossuk a színes textileket és szájtátva nézzük, hogyan tesztelik a karosszéket, ami még tízezer beleülés után sem amortizálódik. Csodavilág. Alíz pedig szereti a csodavilágot, pláne akkor, ha készségesen mindenki tegezi, költséghatékonyság címen ő szabhatja ki a függönyét, a kifizetett bútort pedig saját kezeivel szereli össze, hiszen így sokkal olcsóbb. Mondhatnánk, hogy csupán marketingmaszlag az egész, csak épp a lényeget, az elménket nem vonhatjuk ki a bűvkörből, hiszen elég csak a kezünkbe venni a katalógust, és máris a papírlapok családi idilljét akarjuk, fenékig és azonnal. A kanapén felhőtlenül ugráló gyerekeket, a laptop felett görnyedve mosolygó apukát és a konyhában szorgoskodó anyukát, aki hála a praktikus rendszerezésnek sosem keveri össze a cukrot a sóval. Megvalósul-e mindez a valóságban? Minden bizonnyal nem, hiszen a gyerek ugrálás közben a kanapéra lötyköli a málnaszörpöt, apu rohadtul unja, hogy hiába nyögi párhuzamosan a hiteleket, még mindig nincs saját dolgozószobája, csak a sarokba passzírozott Galant íróasztal kombinációja, de mégis mennyire megnyugtató, hogy legalább a lehetőséget megkapjuk egy kellemes élettér kialakítására.



olvass tovább

Kultúrsokk

5451

Nem értitek a művészetet? Szerencsére ez azon szegmense életünknek, amit nem is kell érteni. Közhelycsászárlány leszek, de azért kinyögöm: érezd, asszociálj, mindegy mire, ne érdekeljen, hogy mit akar mondani, gyönyörködj, gondolkozz, legyen más élményed, mint a többieknek! Sokszor azért hagyok ki egy-egy kiállítást, mert az ajánlók olyannyira modoros, már-már érthetetlen stílusban íródnak - még a szövegben is művészieskednek  az illetékesek -, hogy semmi kedvem sznobulni. Egyébként is herótom van az olyan eseményektől, mint a kiállításmegnyitók: száraz pogácsa, még szárazabb bor, hiénák, akik csak a büféasztalt stírölik, majd amint vége a megnyitóbeszédnek, tülekedve meg is támadják. Mindezek ellenére van a képzőművészetnek egy intim bája. Hiszen minden tárgy mögött ott egy individuum, akivel össze lehet kacsintani, ahogy ráérzel bármelyik alkotására, megérted a szüzsét. Télen egyébként is mit csinálnánk? Opciók: kocsma, klub, barátoknál ejtőzés, mozi, könyv. Kicsit unalmassá válik egy-két hónap alatt. Egyébként is az év vége sokunkat megpörgetett, hát most épp itt az ideje, hogy elvonuljunk a tömeg elől, elmélyedjünk a vizualitás által létrehozott gondolatainkban. Tényleg frissítő.

Ferenczy Zsolt kiállítása legyen az első, amit ajánlok. Nagyon vártam már a megnyitót - hogy ellentmondjak saját magamnak -, mert egy filozófus Kukla Krisztián nyitotta meg a kiállítást. A meghívóhoz csatolt ajánlón megint többször át kellett rágnom magam, bár azt hittem, jó a szövegértési képességem. Ami megfogott a szövegből, azt is a filozófus gondolatébresztőjének köszönhetem: "A gyermek számára a világ sarkokkal és élekkel rendelkező tereptárgyak összessége, vagy jobban mondva lehetőségek, mégpedig a megütközés nélküli beleütközés lehetőségei. A csodálkozás, hogy másképp is lehet, a nézőpont megváltoztatásának lehetősége a szó szoros értelmében kikerekíti a világot, s a tájékozódás ezentúl mindenek előtt azt jelenti, hogy megtanuljuk elkerülni az ütközést. Ferenczy Zsolt képei a kikerekedett, ám tereptárgyakkal telített világ tapasztalatát fedeztetik fel, s e kerek világ megdöbbentő vidámságára és egyszersmind fenyegető voltára hívják fel a figyelmet." Ehhez képest a kiállítás a következőt adagolta a fejembe: vajon, nekem vagy a művésznek csalódás, ha képeit nem úgy értelmezem, ahogy ő akarta? Végül is számoljon vele, meghívott, én vizitáltam. Egy kedves olvasónk mondta: "Senkinek ne legyen csalódás! Annyi műalkotásunk van, ahány ember látja/hallja őket. Minél több ember elmondja eltérő benyomását, annál jobban tudjuk, mit is csináltunk. Csak az csalódás, ha az illető nem értelmezi sehogy...". Talán erre is reflektál Kukla Krisztián filozófus gondolata a kiállításról: "A retina és a világ közé mindig beékelődik valami, a látás és a vizualitás sohasem feleltethetők meg teljesen egymásnak." - nézzétek meg, mi van a retinátok és a képek között! Ferenczy Zsolt Vizit című kiállítása a Godot Galériában egészen február 6-ig megtekinthető keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Ha már a Godot-nál tartunk, akkor semmiképpen nem hagyhatjuk ki az irodalmi estek következő szessönjét, ami január 13-án lesz, és nem másról szól majd, mint az utóbbi hetek egyik kedvenc témájáról, vagyis a nők szerepéről a művészetben, az irodalomban, a zenében, tehát mindenben, ami nem a tűzhely és a hivatalos munka. A Tűzraktérben megrendezett estén olyan írónők beszélgetnek, akik a verbális eszközök mellett a zenét is felhasználják önmaguk, érzéseik és gondolataik kifejezésére. Írónők valamennyien, s most két oldalukat mutatják meg: hogyan lehet az írást és a zenélést összeegyeztetni, könnyebb-e ez egy zenésznek, aki a ritmust máshogyan is ismeri? Hangjegyek, ütemek, az írás nyelve, saját hang és saját világ.  Honnan a szerelem a zene iránt? A zene és irodalom izgalmas viszonyáról beszélgetnek Czapáry Veronikával, és a felolvasás közben mindannyian élő zenei bemutatóval is szolgálnak. Fellép: Bárdos Deák Ágnes (próza, ének), Esze Dóra (áriák, próza), Kiss Judit Ágnes (oboa, próza, megzenésített versek) és zenészek: Bollobás Boglárka (zongora), Darvas Kristóf (zongora) Hajnal Márton (harmonika), Pintye László (gitár)



olvass tovább

Kikelet a városban

5822

Évek óta van egy ötletünk, melynek közreadásában eddig nem voltunk biztosak. Akárhányszor leültünk beszélgetni arról, hogy milyen témákkal szórakoztassunk, informáljunk benneteket ez a gondolat mindig előkerült, majd perceken belül lefújtuk azzal a felkiáltással, hogy "Áh, ezt úgyis mindenki tudja!". Arról van szó, hogy mi itt a nagyvárosban, mihez kezdjünk, ha szeretnénk kicsit közelebb kerülni a természethez. Feltesszük, hogy nincs autó a fenekünk alatt, így a közösségi közlekedést és a legdemokratikusabb közlekedési eszközt vesszük igénybe. Biztosan sokatok nem született fővárosi, a tanulmányok, a munka vagy egyéb lehetőségek kényszerítettek titeket Budapestre, és biztosan sokan vagytok olyanok, akik épp csak pár hónapja ízlelgetitek a fémes levegőjű metropoliszt. Nos, most nektek kívánunk segíteni, a szabadidő zöldebb eltöltésében- a rutinos őslakosok pedig segíthetnek összegyűjteni a tuti levegőjű helyeket.

Bent vagyunk!

Szeretek a belvárosban élni, mert könnyen hazatalálok éjszaka részegen, fáradtan. A közlekedés - bármennyit is szidjuk - megfelelő, bár drága, hektikus, de használható. Soha nem gondoltam arra, hogy kiköltözzek az agglomerációba vagy egy zöldebb kerületbe - jó, talán a Budára átmennék, de már az is okozna némi kényelmetlenséget. A hétvégéket viszont nagyon ritkán tudom teljes egészében a belvárosban eltölteni, legalább egy kis zölddel kell érintkezne a testemnek, a tüdőmnek. Amikor Budapestre költöztem, eszembe sem jutott, hogy problémát okozhat az, ha kivágyom a természetbe. Több évnek is el kell telnie, hogy az ember magától kitapasztalja, vagy néhány ismerős megmutassa, hova is lehet elmenekülni néhány buszmegállónyira, ahol már a természet csendje vár, így most jöjjenek a tippek, megosztjuk veletek hova is érdemes elmenni, ha csak pár órát akartok ücsörögni a zöld fűben. Azt is eláruljuk merre vegyétek az irányt, ha egész napos kirándulást szeretnétek tenni a zöldben.



olvass tovább