szabályok

Autózom, tehát vagyok

3445

Nem győzik eléggé ismételni a médiában, hogy mennyire türelmetlen, és mondjuk ki, bunkó a magyar autóvezetői társadalom. Azonban el kellene gondolkodnunk azon is, hogy bizony néha jogosan vagyunk felháborodva egy-egy sérelmen. Ez persze nem azt jelenti, hogy megengedett a mutogatás, a dudálás, a villogtatás vagy éppen a másik letolása az útról. Inkább arról beszélek, hogy próbáljunk meg jobban odafigyelni egymásra, hiszen a kiabálással vagy a fentebb felsorolt reakciókkal semmire sem megyünk. Íme néhány eset amikor, véleményem szerint, jogosan háborodik fel a békés autóvezető.

70-nel lakott területen kívül, belül

Nem azt mondom, hogy betartom a létező összes sebességkorlátozást, de azt sosem tudtam megérteni, hogy ha lakott területen kívül 90-nel lehet menni, akkor miért vannak olyan vezetők, akik 60, 70-nel pöfögnek mások előtt? Bizonyára ráér, nem siet sehova, de ettől még feltartja a forgalmat, mert más szeretne a megengedett 90-nel menni. A másik véglet pedig, hogy amikor beérünk egy lakott területre, én lelassítok 50-re, ő pedig nyugodtan végiggurul az adott területen 70-nel. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi értelme van ennek a következetlen vezetésnek…

Gyalogos vagyok, ráérek

Nemcsak autót vezetek, hanem természetesen gyalogosan is szoktam közlekedni. Nem azt mondom, hogy átrohanok a zebrán, de fel szoktam venni egy rendes tempót, hogy legalább egy-két kanyarodó autó átérjen még a zöld jelzésen. Nem értem, hogy néhány gyalogos miért használja ki szemtelenül, hogy neki van elsőbbsége? Az elsőbbség nem azt jelenti, hogy olyan lassan megyek át a zebrán, mintha azt feltételezném, hogy mindenki annyira ráér, mint én…



olvass tovább