születés

Az élet nagy lehúzásai

4893

Az életünk fontos eseményei elkerülhetetlenek. Megszületünk, házasodunk, szülünk, nevelünk, meghalunk. Végtelenül leegyszerűsítve ezek a legfontosabb pillanatok egy ember élete során. Erre mentek rá a vérbeli kereskedők, szolgáltatók is, akik ezek köré az események köré már külön iparágakat építettek fel. Létrejött a lakodalmas-, a terhes-, majd bababiznisz, sajnos a temetés körül is röpködnek a százezrek... Végignéztük, milyen lehúzások várnak ránk egy emberöltőn keresztül.

Holtomiglan

Ideális esetben ismerkedünk, szerelembe esünk, házasodunk. Egy szerelmes pár első nagy anyagi projektje a lagzi. Tekintsünk most el azoktól a lehetőségektől, hogy két tanú jelenlétében olcsón, egyszerűen és szépen örök hűséget fogadunk, mert a legtöbbünk nem így tesz, legalábbis nem erről álmodozik. Világraszóló lakodalmat szeretne csapni, ha összejön akkor jó, ha nem, hát akkor is lehetünk boldogok. Nézzük a klasszikus esetet, hiszen abban van a biznisz (másoknak). Miután megtörtént a lánykérés, amit tényleg nem érdemes túlbonyolítani, ki kell tűzni az esküvő időpontját, és el kell kezdeni nagyon-nagyon spórolni. Az első dolog megtalálni a helyszínt, vacsorát szervezni, zenét, fotóst, videóst, díszítést, virágokat, szalvétákat, azaz csúnya és egyáltalán nem magyar szóval catering-et.

Először is hívjuk meg az embereket! Készítsünk meghívókat! Grafikai tervezés nélkül, átlagos méretű esküvői meghívó, amire négy színből teszik rá a szöveget, tehát semmi flanc, se aranyozott cirádák, se formalakkal kezelt grafikai elemek, alsó hangon kétszáznegyven forint per darab. Érdemes a megrendelés előtt árajánlatot kérni a varázsszó nélkül (tehát ne ejtsd ki a szádon, hogy "esküvő"), szerződni és rendelni, mert így csak száznegyven forint lesz egy darab meghívó.

Szépen fel is öltözünk a nagy napra. Egy menyasszonyi ruha kölcsönzése a legolcsóbb megvalósítással is százezres nagyságrend, bár egy remek varrónő, kreatív ötletekkel, körültekintő utánajárással ezt hatvanezerért megoldja, ráadásul öribe. Virágot az ara kezébe! Ha megrendelünk egy kilenc rózsából álló csokrot, az ötezer forint körül van, ha ugyanezt a csokrot elkészítettjük az esküvőnkre, valamiért felmegy az ára húszezerre. Mezítláb sem lehetünk az esküvőnkön, tehát be kell szerezni egy fehér cipőt. Bármelyik körúton lévő ara boltba bemehetünk menyasszonyi cipellőért, harmincezer alatt tuti nem ússzuk meg, de inkább hatvanezer az az ár, amiért a legkönnyebben kapunk lábbelit erre az alkalomra. Persze, ha csak egy sima fehér magassarkút veszünk, egy hétköznapi cipőboltban, akár tízezer alatt is megúszhatjuk. 

A vacsora és a helyszín a néhány százezer forinttól a milliós nagyságrendekig terjedő árban mozognak. Egyszerű példám van erre: havonta egyszer elmegyünk egy budapesti állóhajóra vacsorázni, ahol esküvőket is tartanak. Egy hétköznap két fő olyan tízezerből tud enni és inni - nos, ha ugyanezen vacsora olyan címszóval fut, hogy "lagzi" akkor máris sokkal többe kerül, pontosan tizenötezerbe, de nem két embernek, hanem csak egynek. Ugyanúgy leves, második, desszert, ital van az étlapon és bendőben, de valamiért legalább kettes szorzót használnak a számla kiállításánál. Itt most nem szeretnénk belemenni a különböző helyszínekbe, lehetőségekbe, annyit mondok csak, hogy kicsit több mint kétszáz nap múlva szeretnénk egy világraszóló lakodalmat, száz baráttal, családtagokkal, de másfél millió forint alatt még nem találtunk semmilyen lehetőséget a városban. De tízmilláért már igen! (Annyiért vegyünk inkább lakást!) 



olvass tovább

Anyád hogy van?

4950

Egy pszichológiai előadáson hallottam azt a példát Dr. Daubner Bélától, amikor egy nő sok-sok szorongásos évet eltöltve elment pszichoterápiába, ahol néhány ülést követően a hipnoterápiával próbálták feltérképezni problémái gyökerét. Néhány alkalmas bevezetés, felderítés után egy barlangot kellett vizionálnia a páciensnek, amelybe be kellett mennie. Első alkalommal ez nem sikerült, mert lándzsás emberek védték a barlang bejáratát. A következő alkalommal megint a barlang motívumot használták, hiszen - a terapeuta tudta - ez az anyaméhet szimbolizálj, és ha a cél az, hogy minden lehetséges lelki defektust feltárjanak, akkor az anyaméhig kell visszamenni. Sem a második, sem a harmadik alkalommal nem sikerült behatolni a barlangba - bár az megközelíthető volt, bent voltak az ellenségek. A negyedik alkalom során a pszichológus meggyőzte a terápiában lévő nőt, legyen annyi bátorsága, hogy bemegy, hiszen ott lesz a megoldás. Nagyon nehezen sikerült, hisz szigonnyal próbálták szurkálni, egyenesen meg akarták ölni, de végül bejutott. Ennek a jelentősége annyi csupán, hogy a nő édesanyja nem akarta ezt a gyermeket, nagyon szorongott, tele volt félelemmel, hogy vajon jól csinál-e mindent a terhessége során, rettegett a szüléstől, és voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán anyának kell-e lennie. Ezzel akár bizonyítottnak is tekinthetjük, hogy az anyaméhben eltöltött időszak jelentősen befolyásolja pszichés és szellemi állapotunkat, de természetesen ennél jóval realisztikusabb, kézzel foghatóbb bizonyítékok is a rendelkezésünkre állnak.

Ez nem csak egy test!

Ahogy mi sem csupán egy test vagyunk, úgy a magzat sem csupán húsdarab. Sajnos a természettudományos megközelítés elég régóta azt sulykolja belénk, hogy a magzat csak egy sejtszaporulat, amennyiben egészségesen él, táplálkozik az anyatest, akkor nem lehet probléma. Már az 1980-as évek eleje óta létezik egy tudományág ( Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudomány), amely konkrétan a születés előtti pszichés léttel foglalkozik. Ez a konzervatív felfogás a társadalomra is olyan hatással van, amelyik elhiszi, hogy a születés előtt olyan védelmi burok veszi körül a magzatot, hogy semmilyen hatás nem érheti lelkileg. Ezzel szemben a magzat az anya minden rezdülését megérzi. Ha az anya megijed, ha védekező rendszere beindul, ha ennek következtében különféle hormonokat termel az agyalapi mirigye, akkor azt a benne növekvő embrió is megérzi, hiszen nem egy vegetatív szövethalmazról beszélünk.

Megölöm

Néhány éve Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa című beszélgetéskönyvében olvastam azt az esetet, ami engem végképp meggyőzött arról, hogy igenis létezik élet a születés előtt, mivel Feldmárnak a nyelvezete nagyon olvasmányos és jól érthető, így szó szerint szeretném idézni: "Elmondtam már azt a felfedezésemet, hogy akiket abortálni akar az anyjuk, azok később öngyilkosok akarnak lenni? Mikor Angliában dolgoztam, akkor egymás után négy fiatal – két férfi, két nő – jött hozzám analízisbe. Mind a négyen rendszeresen próbálkoztak azzal, hogy megöljék magukat, de sohasem sikerült nekik. Rendszeres alatt azt értem, hogy minden évben legalább egyszer próbálkoztak öngyilkossággal, az egyik például már tízszer, a másik hatszor, négyszer, ötször, valahogy így. Mikor megkérdeztem, hogy pontosan mikor voltak az öngyilkossági kísérleteik, az derült ki, hogy mindig ugyanabban a hónapban. Ciklikus depressziójuk volt. Az egyiknél, aki mindig márciusban próbálta megölni magát, már úgy január táján elkezdődött a depresszió, márciusban már nagyon mélyen volt, s akkor öngyilkos lett, valaki megmentette vagy más miatt nem sikerült a kísérlet, akkor egy kicsit jobban érezte magát, s aztán januárban megint depressziós lett, és márciusban újra öngyilkosságot kísérelt meg. 



olvass tovább