szórakozás

Civilek a Kultiplexért

547

A Kultiplexnek és a Tilos rádiónak helyet adó épületet a IX. kerületi önkormányzat döntése értelmében elbontják. A két kultikus intézmény jövője teljesen a homályba vész. Az underground szórakozóhely vendégei ezért úgy döntöttek, hogy a maguk kezébe veszik a dolgokat, és akár a saját testükkel is megakadályozzák a hely bezárását, ledózerolását. Bakács Tibor Settenkedő vezetésével civilek, sajtótájékoztatójukon, a helyszínen bejelentették, hogy végső esetben beköltöznek az épületbe, és azt elfoglalják. Bakács szerint ugyanakkor létezik megoldás, például az Erzsébet téri volt buszpályaudvar épülete, és felmerültek más helyszínek is. Szerinte a civil társadalommal ütközik össze a politikai hatalom, amely képtelen megoldani még a kicsi problémákat is. Az undergroundnak csak ez a hely maradt, mondta, majd dühében összetört egy gitárt. A művelődési házat és a szórakozóhelyet védelmébe vette az ÓVÁS! Egyesület is. Szerintük az épület: „valószínűleg az egyik utolsó, 30-as évekbeli Bauhaus épület, amely évtizedek óta fontos kulturális szerepet tölt be, megőrzése közösségi szempontból fontos igazán. A Kultiplex egy szubkultúra fontos találkozási, közösségi tere, ha úgy tetszik, kultikus hely". A civilek arra kérik a fővárost, hogy a Kultiplex működtetőinek a városban, elérhető helyen, hasonló feltételekkel egy másik helyet bocsásson rendelkezésére, vagy akadályozza meg az épület elbontását.

A tévé is drog

1011

1957. május 1-jén született meg a magyar televíziózás és a Magyar Televízió. Persze nem. Csak épp Kádár János lelkesítő munka ünnepi beszédéhez kötik hivatalosan. Előző nap már megtörtént minden, ami aznap. Közvetítés. Nagyanyám - falusi - sokszor adomázott, azokról az évekről. Tanáremberként nagyapám kapott egy televíziót a tanácstól, 1957-ben. Ez óriási szám volt akkoriban, a településen egyedül ők élvezhették a képcsöves csodát. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen onnantól kezdve az egész falu, szinte teljes lakossága igen jó barátságba akart kerülni az én nagyszüleimmel, hiszen náluk lehetett tévézni. Mint kultúraközvetítő emberek, természetesen nem zárkóztak el a nagy összejövetelektől, amikor árgus szemekkel figyelhették, mi zajlik a dobozban. Szóval volt egy jó kis közösségépítő hatása is. Esténként már nem sakkozott a nagyapám a barátjával, a nagyanyám nem rummyzett azaz römizett a Margit nénivel, hanem a tévét nézték és jókat nevettek.

Hétvégén a tévét átvitték a klubhelységbe, és akkor az egész falu ott ült és tévézett, beszélgetett, majd kielemezték a szomszédos kocsmában az ott látottakat. Persze, akkoriban nem volt még minden nap adás, és jó ideig csak kísérleti televíziózás folyt, tehát nem rabolta el minden idejüket. Még talán ti is emlékeztek azokra a csodálatos nyolcvanas évekre, amikor hétfőn adásszünet volt, és összesen két csatornát fogott be a fekete-fehér televíziónk. Emlékszem, amikor nem volt adás nyáron hétfőnként, meg műsorszünet volt, mindig tele lett a lakásunkhoz közeli játszótér. Aztán jött a parabola antenna, a kereskedelmi csatornák, és megőrült a világ.



olvass tovább

Jaj, úgy élvezem...

1582

Élvezem a strandot, legyen az mesterséges, természetes, vagy csak egy felfújható medence. Ha strandolás, akkor nyilván mindenki a napimádásra asszociál. Azért lehetnek egyéb elfoglaltságok is a vízparton, mint a pokrócon heverészés és a vízicsibéskedés.

Huncut csibe

Húsz alatt minden nyár, minden napján a harkányi strand csempéin heverésztem, csobbantam a hideg vizesbe, és majszoltam az amerikai fánkot. Akkor még feszes kis idomaimmal, imádtam szelni a feszített víztükröt, s hullámokat generálni rajta. Ha megláttam egy helyes fickót, úgy irányítottam a karcsapásaimat és a lábmozgásaimat, hogy a víz alatt alámerüljek. Igen a csávó alá, és pont, amikor felettem volt, felökleltem a fejemmel. Na, ez volt a legviccesebb, órákig el tudtam ezzel szórakozni. Aztán persze ártatlan szemekkel, csöpögő arccal, nevetve kértem bocsánatot. Hogy ez miért jó? Mert erőteljes flörtnek számít, és bebiztosított ingyen büfézést – lehet csúnyákat mondani rám, tessék, csak tessék! A legjobb ismerkedési módszer volt, óriás társaságok, nagy nyári szerelmek és strandhaverságok alakultak így ki. Sose estem kétségbe, ha nem volt épp kéznél egy pajti, aki reggel kilenckor sorban állt volna velem a fürdő bejáratánál, mert tudtam, hogy nem leszek egyedül.

Sekélyebb vizek

Mivel több nyáron is gondban voltam azzal, hogy mit melózzak, azt találtam ki, hogy összekötöm a nagyon kellemeset a hasznossal és kiplakátoztam a város, hogy gyerekfelügyeletet vállalok, akár egész napra is. Persze, hogy kapva kaptak az alkalmon a szülők! Volt egy nyaram, amikor még az UV sugárzás nem érte el a kettőt sem, így egész nap a gyerekmedence mellett napozhattam, amíg a kis őrzött lurkóm lubickolt. Imádtam! Van olyan strandelfoglaltság, ami hasznos és kellemes, ráadásul segítesz is vele másoknak. 



olvass tovább

Kérj a jobb fültől!

4116

Egy zajos olasz diszkó adott helyt egy szinte érdektelen kísérletnek, ám kivételesen olyasmiről beszélünk, minek hitelességét mindenki tesztelheti egy bulis hétvégén vagy egy fesztiválon. A kutatók dübörgő zene mellett figyelték meg az emberek kommunikációs technikáit s együttműködési hajlandóságát. Az első kérdéskör elég egyszerű, nyilván mindenki odahajol a másikhoz amilyen közel csak tud, és üvölt bele a fülébe, hátha meghallja amit mondani szeretne. No, de nem mindegy, melyik fülbe. A vizsgálat azt mutatta, szinte mindenki a másik jobb fülének intézte mondandóját. És most gondoljunk bele, ha puszilkodunk, akkor is először a másik jobb orcájára nyomunk cuppanást, nem?

Ennél azonban érdekesebb, és ez az, amit bárki ellenőrizhet, ha van kedve. Megfigyelték, hogy ha egy idegen embertől cigarettát kérünk egy szórakozóhelyen, nagyobb valósznűséggel ad nekünk, ha nem a bal, hanem a jobb fülébe duruzsoljuk el neki kívánságunkat. Egyébként már korábbi, laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok is hasonló eredményeket mutattak: az emberek hajlamosabbak a verbális ingereket jobb fülükkel fogadni, ha pedig mindkét fülüket megcélozzuk szóbeli információkkal, azok ragadnak meg inkább, amik jobbról érkeznek. Mivel ez a jobb- és balkezesekre egyaránt érvényes, kutatók úgy vélik, az agyféltekei dominancia felelős mindezért.

Más világok

4150

A művészet egy-egy ember világának a tükröződése. Néha annyira jó belenézni más fejébe, szívébe, és ezt a legszabadabban műalkotásokon keresztül tehetjük meg. Körülnéztünk, hogy milyen kiállítások vannak jelenleg, amelyeket semmiképpen nem hagynánk ki, de legalábbis a kíváncsiság odaterel minket.

Budapesten járunk

Májusban újranyílt a tavaly nyáron bezárt Dorottya Galéria, jóllehet, nem az eredeti elképzelések szerint. Az egész épületre kiterjedő korszerűsítési munkálatok, amelyek a galéria átalakítását, felújítását is jelentették volna, az épület jogi státuszában bekövetkezett változás következtében sajnálatos módon elmaradtak. A kiállítótérben az év végéig a Műcsarnok az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel együttműködve rendezi meg a "Köztes idő" címet viselő kiállítássorozatot, az épület és a galéria jövője azonban egyelőre bizonytalan, ezért igyekezzünk ellátogatni ide! A 2009-es kiállítási program is erre a bizonytalan helyzetre reflektál, amelyben még nem lehet tudni, hogyan alakul a kiállítóhely jövője. A program célja a várakozási időszak értelmes felhasználása, illetve az, hogy a galéria státuszának jövőbeli alakulását pozitívan befolyásolja. Az öt kiállítás és a kapcsolódó események öt gondolatcsomag köré szerveződnek. Ezek a galéria jelene és emlékezete, az álmok/ideálok/tervek, művészet és közönség viszonya, design és művészet, valamint a továbblépés lehetőségeit hordozó erőforrások. A Köztes idő kiállításai: A terv - Lia Perjovschi kiállítása, 2009. június 24-től július 30-ig; Jöjj! - A SZ.A.F. (Fischer Judit és Mécs Miklós) kiállítása 2009.09.07. - 2009.09.27-e között, Tipo-pass - Tipográfia a művészet és a design között - A Société Réaliste, Fogarasi András és mások kiállítása, 2009.10.14. - 2009.11.15-e között; és Erhardt Miklós kiállítása 2009.11.25. - 2009.12.20-a között. Részletek még itt

Sztárok a falon

Anton Corbijn Retrospektív kiállítása a Ludwig Múzeumban az év kiállítása. Jöhet már bármi, ez az. Ismert arcok, ismeretlen megvilágításban. Reflektor és manír nélkül. Meg kell nézni! Kötelező és kultikus! Anton Corbijn holland fotós, rendez videóklippeket, játékfilmeket, de most maradjunk a fotográfiáknál, és leginkább a monochromoknál. Másként fotóz sztárokat, mint ahogy azt megszokhattuk. Ezek a képek nem kerülnek a fel a People magazin címlapjára, hiába vannak rajta ikonok, sztárok, Hollywood-i rendezők, színészek, még akkor sem, ha még oly híresek is. Ha kapásból nem tudod hova tenni Anton Corbijn, akkor gondolj a U2-ra, a Depeche Mode-ra, és asszociálj! A fotós ugyanis bőven hozzájárul, ezeknek a bandáknak a vizuális sikeréhez. A Ludwig Múzeumban július 5-ig látható kiállítása a holland fotográfus több mint harminc éves munkásságát mutatja be, van kép bőven, és nem is akármekkora méretben! A vizuális kultúra, a fotográfia utóbbi évtizedeihez jelentősen hozzájárul munkássága. Ma, ha egy fejlődő fotós rocksztárokat megy fotózni, tuti átlapozza Anton Corbijn munkáit. Rengeteg művésszel dolgozott együtt, ez a LUMU-ban is látható, szerencsére nem csak néhány kép van kiállítva. A fényképeken - bár a legtöbb fekete-fehér, és talán pont emiatt - olyan arcok vannak, amelyek láthatóan elindítottak valamit a fotósban. Nem feltétlenül azt lehet érezni, hogy kedvelte az illetőt, hanem az, hogy az exponáló emberre hatással van. Minden fotóban benne van a fotóművész, a zenész, színész, rendező, festő, bárki, és a kettejük munkája. Egy darab mindannyiukból. A valódi én mutatkozik meg a képeken, nem a reflektorban úszó, pózba vágott emberek. Különlegesek ezek a képek, ahogy nézed, érzel valamit a rajta levők kisugárzásából, a miliőből, ami körül veszi őket, libabőrt okozó projekt, tényleg. Záróparty!



olvass tovább