széklet

Vissza az emésztőgödrökhöz

4667

Ahova a király is maga jár - tartja a mondás az illemhelyről, ám hosszú időnek kellett eltelnie, mire az ürítkezés valóban életünk legintimebb eseményévé vált. Nem árt megismerni, hogyan is alakultak ki ezirányú szokásaink, hogy értékelni tudjuk, milyen kényelmes is a vécé, amin nap nap után ülünk, s ami talán ismét egyre kényelmetlenebbé válik.

Közösségi élmény

Nyilván senki nem lepődik meg, ha több ezer évvel megyünk vissza az időben azért, hogy belekukkantsunk őseink első vécéibe, hiszen a folyó és kevésbé folyó ügyek intézésének problémája nem a civilizációval érkezett hozzánk. Kezdetben természetesen, mikor az ember még félig állat vala, mindenki ott végezte a dolgát, ahol épp rátört, és ezzel nem is voltak különösebb problémák. Az egyre szaporodó mennyiségű ürülék logikusan gondolkodva akkor üthetett szemet az embereknek, mikor városokba kezdtünk tömörülni. A legelső emlékek az időszámításunk előtti második évezredből származnak, Egyiptomból vagy éppen Mezopotámiából, ahol egy palotában leltek rá az első, ürítésre szolgáló ülőalkalmatosságra. Mindez annyiban érdekes, hogy a forma azóta is szinte változatlan, tehát az ülés mint legmegfelelőbb póz a végtermékek elbocsátására rendületlenül tartja magát, dacára annak, hogy a világ egyes részein a guggolós módszer a mai napig bevett megoldás.

Mivel azonban a képződött szerves hulladékkal is kezdeni kellett valamit, a fejlesztésnek haladnia kellett, kiváltképp onnantól kezdve, hogy az ürítkezés házon belül folyt immár. Az elkövetkezendő időkben számos megoldással próbálkoztak, s ezek közül a legkényelmesebb természetesen az "én elvégzem a dolgom, a szolgák pedig intézik a többit" - gyakorlata volt, ám ez csak a felsőbb rétegek kiváltsága volt. Ekkor még a lehető legkevésbé sem feszélyezték magukat az emberek, akár egy lakoma kellős közepén is képesek voltak inteni, hogy jöhet az edény, minek használatával egyidőben fesztelenül folyt tovább a szociális élet.



olvass tovább

Nyakig a kakiban

5852

Besétálsz a drogériába, hosszasan válogatsz a klópapírok között, rétegszámokat nézel, színek, illatok és minták között válogatsz. Kiválasztod a kamillás három rétegűt, a medvék sportolnak - témájú rajzosat vagy ha háztartási megszorító intézkedések vannak, hát a legolcsóbb, szürkésbarna dörzsölőset. Szemed végigfut a nedves kendők részlegén is, a dobozos és utántöltős pakkok rendezett során, ám ilyet most nem választasz, pedig tudod, manapság egy jól felszerelt, higiénikusnak mondott toalett alapkelléke ez. Kosaradba dobsz azonban egy pumpás, folyékony kézmosót, esetleg utántöltőt vagy csak egy szappant, és persze hogy a perem alatt is rend legyen, valami komolyabb vegyszert is hazahurcolsz. Otthon szépen mindent kicsomagolsz, és már trónolhatsz is, rögtön felhasználva az európai ember átlagos napi vízfogyasztásának (két-háromszáz liter) egy részét. (A két-háromszáz literből naponta mintegy hetven litert a vécé öblítésére használunk fel.) Hétköznapi esemény ez, nincs benne semmi különös.

Kivéve, ha a 2.6 milliárd ember közé tartozol, akiknek jelenleg nem áll rendelkezésükre semmilyen mellékhelyiség. Ez a szám a föl hét milliárdos lakosságát tekintve finoman szólva is hatalmas. Természetesen ez nem csak azt jelenti, hogy kényelmetlenségeik támadnak az ürítkezés kapcsán, hanem azt is, hogy megfelelő csatornahálózat híján saját és környezetük életét veszélyeztetik minden egyes pottyantással, és sajnos ez meg is történik: az adatok szerint a világon tizenöt másodpercenként meghal egy gyerek a szennyezett víz következtében, a WHO pedig egyenesen úgy véli, a fejlődő országokban az összes megbetegedés nyolcvan százalékáért a szennyezett víz felel. Becsléseik szerint kétmillióan halnak meg évente a szimpla hasmenéstől, ennek nagy része gyerek, és akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint tífusz, kolera és egyéb fincsiségek. A gyerekek mellett a nők is kiemelten veszélyeztetettek, részben a menstruációs időszak érzékenységéhez kapcsolódó fertőzések okán, részben a terhesség alatti és szülés utáni sérülékeny időszak miatt, nem utolsósorban pedig azért, mert számtalan szexuális bántalmazás éri őket, mikor egyedül, védtelenül indulnak éjszaka dolgukat végezni. Úgy vélik, a mellékhelyiségek hiánya komoly ok abban is, hogy mind kevesebb lány fejezi be az iskolát.



olvass tovább