starbucks

Kávézni tanultunk

6432

Alig fél éve még vágyakozva merengtek el sokan, milyen jó lenne most Londonban vagy Bécsben ücsörögni egy cukormentes, vaníliás ízesítésű, gigantikus méretű szójatejjel készült Starbucks latte mellett – ahogy azt például az Ördög Pradát visel kőkemény főszerkesztő asszonya szerette. Az amerikai (vagy inkább nyugat-európai?) álom június közepén megérkezett Magyarországra is, mi pedig az első hetek rohama után úgy döntöttünk, megnézzük, hogyan telik egy hétköznap a koffeinfüggők Mekkájában, amelynek nevét a legtöbb ismerősöm áhítattal rebegte el minden alkalommal.

Kora délután érkezünk a Westendbe, ahová Magyarország első Starbucksa települt. Az ebédhez már késő van, a délutáni kávéhoz még túl korán, de a nem különösebben nagy üzletben már csak az utolsó szabad asztalra tudunk lecsapni az emeleten. A pult előtt kígyózó sor épp elég hosszú ahhoz, hogy az is végig tudja nézni a kínálatot, aki amúgy még életében nem tette be a lábát hasonló jellegű franchise kávézóba, ahol a variációk száma első ránézésre végtelennek tűnik. Joe Fox jut eszembe a Szerelem hálójában című filmből: „akiknek fogalmuk sincs róla, kik is ők valójában és mi a fenét kellene kezdeniük magukkal, mindössze 2 dollár 95 centért nemcsak egy csésze kávét kaphatnak, de egy teljesen határozott öntudatot is”.

Én például nem hazardírozok, hanem egy minden cifraság nélküli Vanilia Lattét rendelek, mert elsőre nem bízok a túlbonyolított dolgokban és ehhez nincs szükség külön útmutatásra sem. A rendelést felvevő munkatárs megkérdezi a keresztnevem, amit a pult végén – ahol a kávét megkapom - hangosan kiabál egy másik alkalmazott, aki kiadja nekem a kettejük között álló barista által „gondosan válogatott és pörkölt szemekből” készített italt. A folyamat kicsit döcögős, de végül nálam landol a szilvás lepény, majd a tejeskávé is. Mindezért kisebb vagyont hagyok a kasszánál. A Starbucks ízt (azaz életérzést) ugyanis meg kell fizetni, bár tegyük hozzá: az adag is ennek megfelelő, és az egyszerűbb megoldások (presszókávé) azért nem borítják meg a havi büdzsénket. Ezzel a lendülettel viszont azt is elkönyvelem, hogy amerikai álom ide, filmélmények oda, a reggeli kotyogóssal való kávéfőzés akkor is napi rutin marad, ha korán kelő lévén már reggel hatkor Starbucks kávét kortyolhatnék. 



olvass tovább

A hét képekben

6442

A múlt héten kimaradt a válogatás, így most kicsit messzebbre tekintünk. Közbejött ugyanis ez:



olvass tovább

A legjobb Starbucks-bakik

8011

Mutattunk már nektek több szűk tematikára épülő blogot is, és mindig úgy vagyunk vele, hogy "na jó, csak még ezt az egyet". A legutóbbi után úgy tűnt, hogy tényleg sikerül leállnunk. Nos, mégsem. Ezt ugyanis még meg kell mutatnunk, annyira vicces. Arról van szó, hogy elkezdték gyűjteni a legjobb Starbucks-elírásokat. Az egyébként méltán híres kávézóhálózat bevett szokása ugyanis, hogy megkérdezik az ember vezetéknevét, majd gyorsan ráírják a poharára, hogy el ne keveredjenek a rendelések. Sokszor azonban minden hatalmas zajban történik, arról nem is beszélve, hogy a pult két oldalán alló fél gyakran nem is egy nyelvet beszél. Ebből születnek az olyan rögtönzött nevek, mint a Krisztus (Christ) a Casey helyett, az Aggodalom (Worry) a Rory helyett, vagy a Lusta (Lazy) a Lacey helyett. A kedvencünk egyértelműen a képen szereplő, Halál (Death) nevű kedves vendég, őt Debről sikerült átkeresztelnie a pultosnak. Nézzétek végig, és ígérjük, hogy ez volt az utolsó.

Megzenésítette a Starbuckst, kirúgták

8260

Pár hónapja az internet kisebb hőse lett Cristopher Cristwell, ma pedig méginkább az. A fiatalember a Starbuck pultosaként dolgozott, tehát a kávézó táplálékláncának legalján, minimálbérért - bár tudjuk jól, ez odakint kicsit mást jelent, mint errefelé. A fiú egyébként gitározik, énekel és - szerencsére - dalszöveggyártásban sem utolsó, ihletként pedig ott voltak a vevők és a gyorséttermi viszonyok, mindkettőre kellően pipa volt. Így született a nagyszerű Starbuck-gyalázó Dal, amely nem tesz mást, mint egy pultos szemszögéből boncolgatja a napi eseményeket és pszichológiailag kifejezetten hitelesen le is festi, ami Chris elméjében végbemegy egy-egy nap. Nem volt szép gesztus: főleg a vendégekkel volt baja de maga a kávézó is megkapta a magáét, javarészt az egészségtelen cuccok miatt. Az egész nagyjából olyan lett, mint egy Bëlga-szám akusztikus verziója. A Starbucksnak a jelek szerint beletelt pár hónapjába, mire felfedezte az azóta mémmé vált slágert, amelyet Chris ráadásul egy szál egyenkötényben ad elő.

A napokban annak rendje és módja szerint kirúgták, méghozzá műszakja közepén. Ez azért is furcsa, mert a cég akkor már egy hete tudott a videóról, kérdőre is vonták, de még hagyták dolgozni. Chris állítja: a maga módján még szívességet is tett a Starbucksnak, és különben is ez az egyetlen módja, hogy a hierarchia alján állók helyzete valamelyest javuljon. A YouTube-kommentelők mind méltatják a dal humorát és életszerűségét, bár van, aki megjegyzi: vicces, hogy a 25 éves fiú azokat szidalmazza, akik nem tesznek mást, mint betérnek a kávézóba és elvárják, hogy végezze a dolgát. Arra azért kíváncsi leszünk, hol talál ezentúl munkát a dalszerző-énekes - a vendéglátós karrierjének alighanem vége, de sebaj, várja a standup-színpad.