spinning

Gyerekkel is nyeregben

3374

Nahát, most már tényleg itt a tavasz. Sokunk veszi elő ilyenkor először a téli hónapok után a bringáját - lássuk be, igen kevesen vagyunk, akik télen is, minden körülmények között azzal közlekedünk. Én is aktív bringás voltam három évvel ezelőttig. Három járgányom is van, mind más típusú kimozdulásra való, a párommal nem is tudtunk hétvégét elképzelni erdei túrázás, országúton tekergés, hegyről lefele zúzás nélkül. Még sörözni és buliba is azzal jártunk. Aztán terhes lettem és egy időre (no nem sokra, mert még a hatodik hónapban is óvatosan gurulgattunk a városban hétvégén) a bringáim egyedül pihengettek a garázsban. Amint a gyerek biztonságosan ülni tudott, újra nyeregbe pattantunk.

Aztán újabb gyerek, újabb szünet. Most pedig elszántam magam, hogy bármi lesz is, én mindkettejüket vinni akarom kerékpáron, amit így pár évnyi tunyulás, néhány kiló saját felesleg meg a két gyerek plusz súlya mellett nem is lenne olyan könnyű megoldani hirtelen. Törtem a fejem, hogyan is lehetne felkészülni a "visszatérésre az életbe", ráadásul két gyerekkel megspékelve.

Mindenféle sport eszembe jutott, aztán mindet ki is lőttem, mert szoptatós cicikkel nemigen esik jól semmilyen ugrándozás, futás, fekvenyomás. Mígnem eszembe jutott az egyik legkézenfekvőbb és a ciciket leginkább kímélő megoldás, a spinning. Mint fanatikus bringás nem titkolt előítélettel látogattam el a közeli fitnesz klubba, ahol kipróbáltam egy edzést. Addig felfoghatatlannak találtam, miért megy valaki egy szobába zenére tekerni, amikor ott a szabad levegő és a természet hangjai. Ez, a számomra ezidáig teljességgel értelmetlennek és sznobnak tartott úri bringázás aztán várakozásaimat abszolút felülmúlta.

Mint ősbringás, teljes magabiztossággal pattantam nyeregbe, és szinte megmosolyogtam, amikor edzőnk figyelmeztetett, hogy nem muszáj ám végigcsinálni, akkor sem lesz semmi baj, ha ülve nyomom végig az egészet. Viccelsz? Hisz én vagyok Eddy Merckx! Igaz, hogy szültem kicsit, meg hangyányival nehézkesebb vagyok, mint voltam, de azért még így is úgy indultam neki: gyere gombóc, hamm bekaplak! Kiképzőnk tempóját követve már 15 perc után le akartam esni a bringámról. Legnagyobb meglepetésemre nem csak abból áll az egész, hogy felpattanunk, tekerünk egy órát zenére, mikozben dagadó izmainkat - vagy hurkáinkat - szemléljük a tükörben. Nem. Tíz perc bemelegítő tekerés után lenyomtunk tíz perc hegymenetet nyeregből kiállva, közben háromszor nehezebb fokozatra váltva, majd pihenő következett, ami annyit tesz, hogy visszaülhetsz és ülve tartod ugyanazt a ritmust. A következő tíz perces szakaszban egy-egy perces váltásokban tekersz kiállva, majd ülve, aztán sík szakaszon sprintekkel, majd újra hegyi szakasz jön rettenetes ellenállással, végül levezetés. A végén majdnem úgy estem le a bringámról, mint Bridget Jones, a térdem helyén valami zselés képződménnyel, ami képtelen megtartani lábamat az összecsuklástól. Mókás volt.

A spinning egyébként a professzionális kerékpársportra visszavezethető edzésmódszer, ami többféle programot kínál. Van regeneráló óra, állóképesség fokozó, zsírégető, izmerő-növelő, versenyóra, amit csak akarunk. Az edzők ezeket a típusokat persze keverhetik - és keverik is, ki-ki pedig követi őket saját állapotához mérten. Én nem hajtottam magam a végtelenségig, egy sportoktatásban jártas ismerős ugyanis még időben felvilágosított, hogy az izomláz következtében megjelenő tejsav bekerül az anyatejbe, és nem szeretném ezzel etetni a gyerekem.

Mindazonáltal nagyon jól esett a mozgás, és nyugodt szívvel mondhatom, esős őszi-téli napokon tökéletes megoldás kétkerekű járgányhoz szokott szervezetünk karbantartására, és remek felkészülés a tavaszi-nyári bringás szezonra. Ifjú mamáknak is. És a zene? Hát nincs is jobb érzés, mint amikor zene adja az alapritmust, ami izmaidat és elmédet is újra ráhangolja a mozgásra.