skins

Lányregényből acid partyba

5497

Ki tudja áldás vagy átok, de tény, hogy hemzsegnek körülöttem a sorozatfüggők. Nekik köszönhetem, hogy ma már pontosan ismerem a McNamara/Troy fő profilját, tudom, hogy melyik született feleség mivel távolítja el a vízkövet, sőt még azt is, hogy a brit tinik még mindig imádják az acid partykat. Mikor először hallottam a Skinsről -amit elsőként tinisorozatként definiáltak- ujjongatm, hiszen a Szívtipró gimin és az Első csókon szocializálódott, első stádiumos sorozatfüggő énem nagyon várt már a vérfrissítésre. Meguntam nézni, hogy szívják le a dagadt nők seggéről a zsírt, a Lila akác közbe én csak szökőévente vágytam, így hát felpattintottam a dvd tokot és belöktem a lejátszóba a bristoli tinikről szóló Skins első évadát. Hogy mi jött ezek után? Sírás és fogcsikorgatás.

Emlékezzünk csak vissza, hogy évekkel ezelőtt milyen tinisorozatok miatt tapadtunk a képernyőre: Szívtipró gimi, Beverly Hills 90210, Parker Lewis sohasem veszít, az újabb eresztésből meg ott a Tuti gimi. Ha valami hazaira vágytunk, nézhettük az Éretleneket, az Űrgammákat vagy a Kölyökidőt, aminek egykori sztárjai ma már a kereskedelmi csatornák égiszében mozognak. Az Éretlenek generációs hatásáról talán elég annyi, hogy hosszú évekbe telt megszabadulnom attól az ellenszenves Törőcsik Mari-képtől, amit agyamban a sorozatbeli szerepe formált. Nem tudom emlékeztek-e, de az általa játszott karakter volt az, aki folyton elfüggönyözött szobájában ült, akivel sakkozni kellett és mignont vinni neki. De Kicsi nem akart mignont vinni Alíznak, kicsi a nagyokkal akart biliárdozni a tékában. Törőcsik Marit végül megszerettem, az Éretleneket sosem felejtem el, hisz ezektől függetlenül ma már keresve sem találnék ehhez hasonló sorozatot. Na de kanyarodjunk vissza a brit tengerparti városhoz és kamasz patriótáinak hétköznapjaihoz!

A helyszín Bristol, az idő párás, a hétköznapok szürkék, a megélhetés nehéz, otthon rendszeresek a balhék, a nemi identitás bizonytalan, a drog eszköz a túléléshez, a bulik majd' mindennaposak, a megcsalás nem bűn csak eltévelyedés... ilyen, és ehhez hasonló a körülményekkel kell felvennünk a ritmust, közben pedig azon filózunk, hogy "főszereplő" srác, Tony Stonem valóban az Egy fiúról című filmből a kiscsávó, vagy a hasonlóság pusztán a véletlen műve. Nem, mindkét karaktert Nicholas Hoult játsza, de mellette persze ott van még sorozatbéli barátnője, és meleg, lúzer, hiperaktív, bevándorló és még ki tudja milyen arcokból álló baráti köre, aminek kellős közepére pottyanunk. Körülnézni semmi időnk, hiszen ez már nem a kilencvenes évek lányregények történeteire hajazó sorozat, amiben az jelenti a világégést, ha a kiszemelt pasi nem hív el az iskolai bálba. Bristolban egészen mások a játékszabályok: a hitelbe vásárolt füvet bizony ki kell fizetni, együtt kell élni a gyűlölködő szülőkkel, az anorexia trend, és ne feledjük, hogy a szereplők tizenéves kamaszok, akik még önmagukat sem ismerik, hát még egymást, ne adj' isten a felnőtt lét játékszabályait.



olvass tovább