Nyomjunk egy utolsó hajrát!

Szerintem sokan mostanában érkeznek el arra a pontra, hogy szép a tél, jó a tél, kell a tél, de most már nagyon unalmas. Belefáradtunk lelkileg, és sajnos fizikailag is, sokunkat ilyenkor érnek el a betegségek, hisz tartalékaink végén járunk. Megroggyant lelkivilágunk sem segít abban, hogy összekaparjuk magunkat, és valahogy kihúzzuk tavaszig, úgyhogy más tervet kell kieszelni. Persze valamennyit az is segít, hogy négykor még lámpa nélkül írom ezeket a sorokat...

Savanyúk

Ahogy a különféle vallási alapú étkezési előírások, úgy a hagyományos helyi étkezési szokások sem véletlenek. Ennek értelmében a télen gyakran az asztalokra kerülő savanyúságok jótékony hatását ne becsüljük le, és hozzuk szépen újra divatba. Tudjuk, hogy a savanyú káposzta C vitamin tartalma kimagasló, amire egykor a tengerészek jöttek rá, s innentől kezdve pápát integethettek a rettegett skorbutnak, a tengeri pestisnek. Tartalmaz ezen kívül B és A provitamint is. De nem pusztán vitamintartalma miatt érdemes elmajszolni belőle egy-egy adagot, hanem egyéb hatásai okán is: erős gyulladáscsökkentő hatással bír, rendbeteszi a bélflórát, ami nem pusztán közérzetünk miatt hasznos, hanem mint tudjuk, immunrendszerünk helyes működésében is elengedhetetlen. Vegyük hozzá mindehhez magas rosttartalmát, s azt a sajnálatos tényt is, hogy az átlag európai ember általánosságban elégtelen mennyiségű rosthoz juttatja szervezetét.

De nem csak a savanyú káposzta bír ilyen remek tulajdonságokkal, utánpótlásként bármelyik, a savanyúságos pultnál pöffeszkedő vödörből kérhetünk, hisz a csalamádénak még magasabb a C vitamin tartalma, mint a káposztának, s mindkettejüket odaveri az ecetes paprika, amiből tíz deka a napi szükséglet száz százalékát fedezi. És milyen finom, úristen... Fontos tudnunk, hogy a savanyúságok esetében a vitaminok egy része a lébe kerül, így a kellemesen pikáns, savanyú-sós levet is kérjük el a zöldségestől, és bátran kortyoljuk is el! Márcsak azért is hasznos ily módon pótolni vitaminszükségletünket, mert ellentétben a tablettákkal, a szervezet egyértelműen jelezni tudja, kér-e még belőle. Csak ara kell figyelni, kívánjuk-e, no meg arra, hogy ha lehet, házit válasszunk, ne iparilag tartósítottat. A szervezet, ha viszonylag egészséges, és évszaknak megfelelő, helyi táplálékokkal üzemeltetjük, idővel tökéletesen jelezni tudja, mire vágyik, és ezekre a belső hangokra minden esetben hallgatni érdemes. Nem a szélsőséges biomániáról beszélünk, pusztán arról, hogy kerüljük a finomított cukrot, a mesterséges adalékanyagokat, és minden olyasmit, amire egy szervezetnek semmi szüksége nincs. Tényleg nem kíván nagy önfegyelmet, sőt, hamarosan jobban is érzi magát az ember, és megtörténnek vele olyasmik, hogy az ecetes paprika mellett egyszercsak elkezdi kívánni a céklát is.