sírás

Sírni jó

2564

Akár hisszük akár nem, a zokogás igen is egészséges. Hányszor mondtuk már: “Sírd ki magad, utána jobb lesz!” S hányszor hallottuk már ugyanezt könnyeinkkel küszködve. A sírás izomlazító, hatására csökken szervezetünkben a stresszhormonok mennyisége, és a vérnyomásunkat is karban tartja.

Feszültség levezetés

Ha kemény munkanapon vagyunk túl, letolt a főnök, túl sok a vizsga, sok konfliktus ért minket,vagy csak összecsaptak a hullámok a fejünk felett, néhányunk számára gyógyír egy kiadós sírás. Persze többnyire otthon, egyedül, négy fal közé zárva, mert ilyenkor valahogy szégyellünk sírni. A gyengeség jelének gondoljuk, pedig egyáltalán nem az. Egyesek mozgással, meditálással vagy a kedvenc hobbijukkal engedik ki a fáradt gőzt, mások sírnak egy jót, s ezzel letudják a feszültséget, másnap minden kezdődhet elölről.

Ürügy

Ürügy arra, hogy miért nem csináltuk meg a leckét, egészen odáig, miért késtünk el a munkahelyről, vagy miért nem tudtuk leadni az anyagot időben. Volt egy ismerősöm, ő mindig ki tudta magyarázni magát bármelyik profnál az egyetemen, hogy miért nem sikerült úgy a feladata, ahogy azt szerette volna, és egy kis tettetett “hisztivel” mindig kinn volt a gödörből, sokan irigyelték is emiatt a képessége miatt, de mégsem tudta senki utána csinálni. Rejtély miért csak neki ment.

Zsarolás

Ez kétféle esetben lehetséges. Már gyermekkorban rájövünk arra a csodálatos képességünkre, hogy sírással sok mindent elérhetünk. Megkaphatjuk kedvenc babánkat a játékboltban, vagy még egy kis csokit a kasszánál. Más esetben pedig nem kell a szobában rendet tennünk, ha hisztis zokogásban törünk ki, megteszi ezt helyettünk az anyuka, vagy az idősebb testvér (“hiszen te már nagyobb és okosabb vagy mint a hugi/öcsi”).
A zsarolás másik formájára életünk későbbi szakaszán ébredünk rá, történetesen egy párkapcsolatban. Nem egy pasim állította, hogy sírnom nem ér, mert a sírás zsarolás. A legnagyobb macsó sem tud ellenállni szerelme könnyeinek, s ezzel rögtön kezünkben az irányítás. Lám még egy indok, amiért imádunk nők lenni.

Természetes emberi reakció

A legáltalánosabb eset, ha valami olyan miatt sírunk, ami hatalmas fájdalmat okoz, mint például bármelyik szerettünk elvesztése. Ilyenkor nem is szégyelljük, hisz ilyen esetben természetes, hogy megrendülünk, s már potyognak is könnyeink százszámra.

Elérzékenyülés

Egy jó könyv, egy romantikus film. Ez az amitől a legtöbb pasi falra mászik, amint főszereplőink végre ténylegesen egymásra találnak a film legvégén, nyúlunk is a zsepiért, hogy letöröljük azt a pár elmorzsolt könnycseppet. De ugyanez történik, ha kedvesünknek eszébe jut a születésnapunk, és egy csokor rózsával állít haza, vagy anyaként ovis gyerekünk szaval gyönyörű verset anyák napján, esetleg sikerül befejeznie egy egyetemet, főiskolát, s mi büszkén ott állhatunk a diplomaosztón. Ezek az öröm könnyei, s talán nem is olyan intenzívek, mint a fájdalomé, de mindenképpen jobban esnek.

Te szoktál sírni? Mikor sírtál utoljára és miért? Hogyan viszonyulsz a kedvesed vagy bármelyik hímnemű könnyeihez?


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Nőből vagyok...

2889

…“tehát nem mondom meg mit akarok, de fenntartom a jogot, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg” – tartja a mondás. Ami érdekes, női szemmel nézve is egyre több dolog miatt hisztizünk, sírunk, rinyálunk, pattogunk, és a többi. Néha – a “gyengébbik” nem szemszögéből nézve is – néha már idegesítő a helyenként állandó, jogosnak és tipikusnak vélt hisztéria. Ez függhet életkortól, szituációtól és neveltetéstől is. De miért is nyílik ki az a bizonyos női száj?

Menstruáció

A legtipikusabb. (A férfiak szerint két héttel előtte kezdődik, és két héttel utána fejeződik be a “roham”…) Ilyenkor a nők hangulata változékonyabb, és a legapróbb dolgokon is fennakadnak, durcáznak, felemelik a hangjukat, rosszabb esetben sírnak. Persze a hímek fogják a fejüket és a fülüket. Mindez a hormonok (elég hülye) játéka, de erre találtak fel már pirulát is. (Persze a férfiak nem tudják, milyen is a menses, megnézném őket, miként viselkednének, és mi történne a hősies, kitartó énjükkel, de ezt hagyjuk.)

Figyelmetlenség

A nők – kiváltképp a fiatalabbak – harapnak erre. Valljuk be, elég idegesítő, amikor tízszer szólsz valakinek, ő pedig tizenegyedszerre is visszakérdez: “Mondtál valamit?” És itt pukkad ki a lufi, kezdődik a csetepaté, aminek jogosultsága néha vitatható, ha igazán rákezd a női egyén, a férfi – főleg a tapasztalatlan – szóhoz sem jut, csak a levegőben hadonászik a kezeivel és hebeg-habog.



olvass tovább

Folyton csak bőgünk

4805

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem gyakran sokkolnak a statisztikai mutatók, pláne azok, amik az életünk során végzett bármilyen tevékenység összesített számát mutatják. Példának okáért itt a sírás: tudtátok, hogy mi nők életünk során átlagosan egy év és négy hónapot töltünk könnyek társaságában?

Számtalan lányt ismerek, akik nagyjából bárhol, bármikor szinte bármin képesek elbőgni magukat. Magamon is számtalanszor tapasztaltam már, hogy a drasztikus fronthatás nemcsak a jókedvemet likvidálja, de igen könnyen bőgésre sarkall. Életünk során persze nem egyenletesen oszlanak el a sírással töltött percek vagy órák, hiszen egészen pici korunkban többet bőgünk, majd egyre kevesebbet. A könnyeket kiváltó tényezők is különböznek, nézzük hogyan!

Egy éves korig

Amíg nem tudunk beszélni, gyakorlatilag a sírás az egyetlen eszközünk arra, hogy kommunikáljuk a problémánkat. Ebben a korban legtöbbször éhség, fáradtság, betegség, telepakolt pelus miatt bömbölünk, de az is megesik, hogy csak úgy. Ezzel aztán jól feladjuk a leckét a szülőknek, akik felváltva tanakodnak, hogy vajon mi baja lehet a gyereknek.

Egy és három éves kor között

Ebben a korban már meg van a magunkhoz való eszünk ahhoz, hogy felfogjuk: könnyekkel képesek vagyunk manipulálni a környezetünket. Épp ezért a hiszti szerves része a sírás, plusz még megannyi oka lehet a pityergésnek: fáradtság, leszidás, sérülés.

Négy és tizenkét év között

A kimondott szavakon túl hajlamosak vagyunk könnyeinkkel is alátámasztani a sérelmeinket, így továbbra is bőgünk. Hogy mik a legfőbb kiváltó tényezők? Fizikai fájdalom, betegség, dorgálás, de ebben a korban már a társas konfliktusok is kiválthatják a könnyeket.

Tizenháromtól tizennyolc éves korig

Bizony, bizony a kamaszkor és annak minden "szépsége" nagyon is hozzá tesz a bőgéssel töltött tizenhat hónaphoz. Legfőbb kiváló tényező a hormonális változás, sőt a kor sajátosságát is a hormonok ingadozása adja meg. Legyen szó kudarcról, konfliktusról egy barátunkkal vagy szerelmi csalódásról, minden bizonnyal könnyek közt törünk ki. Ebben a korban már nemcsak érzékeljük a külvilágot, de elkezdjük kritikusan szemlélni mindazt, amit addig elfogadtunk. Így nem meglepő, hogy a szüleink vagy a tanárok egy-egy húzása miatt is elpityeredünk.

Huszonöt éves korig

Azt hihetnénk, hogy tizennyolc és huszonöt éves korszakunk előtt már bőven kibőgtük magunkat, pedig nem. Tény, hogy ebben az időszakban jóval nehezebb kiprovokálni a könnyeket, de egy-egy kudarc, de még az óriási érzelmi impulzusok is könnyeket csalnak elő. Az utóbbi kategóriába tartozó szülés biztosan minden nő életében könnyfakasztó élmény.

Huszonhat év fölött

A harmadik x-hez közeledve olyannyira empatikussá válunk, hogy akár mások ügyes-bajos gondjain is képesek vagyunk elpityeredni. Persze a kört nem szűkíthetjük le csupán a negatív élményekre, hiszen például a barátnőnk esküvőjén is teljesen természetes dolog bőgni. Csak úgy mint kisgyerekkorban, a kimerültség újfent visszatér a repertoárba, hiszen a sírás remek mód a felgyülemlett feszültség levezetésére. És hogy mi a helyzet az idősekkel? Bizonyára ti is tapasztaltátok már, hogy nagyszüleink és idősebb rokonaink szinte mindenen képesek elpityeredni, vajon mi is ilyenek leszünk?

Kussoltasd be a gyereked!

5372

Minap valamelyik cikk kapcsán több hozzászólásban is előkerült az a vélemény, miszerint sokan rángógörcsöt kaptok az idegtől, ha környezetetekben egy gyerek hisztériázik, üvölt, zokog, egyszóval fejhangon zajong. Természetesen ezek vadidegenek gyerekei, akikkel kénytelenek vagyunk ideig-óráig egy légtérben tartózkodni, például tömegközlekedési eszközön, repülőgépen, vonaton vagy egyéb, átmenetileg összeverődött kényszerközösségben.

Két emlék mart belém, mikor ezeket a kommenteket olvastam. Az egyik, mikor Firenzében a dóm kupolájába másztunk fel, hogy legszerelmetesebb épületem tetejéről csodálhassam és szívhassam magamba egyik legkedvencebb európai városom minden rezdülését. Kemény menet a fellépcsőzés is, a teljesen edzetlen turisták lihegtek és szentségeltek is rendesen, és egészen szívbemarkoló és grandiózus a látvány az, ami felérve elénktárul. Itt, a kupola körül kialakított körteraszon, mikor a mélybe vezető lépcsőhöz álltunk sorba, egy hisztérikusan zokogó gyerek és szülei kerültek mögénk. Az elkövetkezendő tíz percben, míg a lehető legszűkebb, legsötéttebb, és legmelegebb csigalépcsőn megtettük azt a majdnem ötszáz lépcsőfokot, a gyerek olyan fülsértően üvöltött, hogy az első adandó alkalommal félreálltunk, hogy legalább ne a fülünkbe, hanem előttünk szóljon a műsor.

A szülők sajnálkozva, szégyenkezve kértek elnézést, miközben az aggodalom és a sietség is ott ült az arcukon, hisz a gyerek egyértelműen bepánikolt. Alig két-három éves lehetett, és nyilvánvalóan túl sok volt neki az élmény - a szük és sötét lépcső, majd a százméter magasan kibontakozó látvány, a felfoghatatlan méretek, mélységek. Ijesztő lehetett, és akinek volt már pánikrohama vagy valami ahhoz hasonló, bizonyára megérti, milyen lehet mindezt kisgyerekként átélni. És talán így, a csöndben azt is, hogy milyen lehet egy szülőnek aggódni gyerekéért, és egyben tudni, hogy legalább kétszáz ember átkozza, márpedig egyszerűen nem tud mit tenni elllene. Mert van, hogy tényleg nem tudsz mit tenni. Gondoljunk csak bele, ha félősek vagyunk, vagy ha van repüléstől komolyan rettegő ismerősünk - egy gyerek nem félhet ugyanígy? Csak ő nem képes vodkába és nyugtatókba fojtani rettegését, és érzelmeinek kommunikálásához rendelkezésére álló eszközkészlet is kisebb halmazt ölel fel még ekkor, mint egy felnőtté.



olvass tovább

Itatjuk az egereket

7201

Egy elmélet szerint a sírás egyfajta jelzés. Jele a megnyílásnak, hiszen érzelmek váltják ki, melyek esendővé és sebezhetővé tesznek, és melyeket nem szívesen mutatunk meg bárkinek. Nem így a színészek, akiknek sokszor munkahelyi kötelességük a sírás.

Nekik jó pár trükkjük van, mellyel sírást produkálnak, enélkül ugyanis a legtöbb érzelmes jelenet nem lenne elég drámai. Egy kis apróra szeletelt hagyma is megoldás lehet, habár nem túl kellemes. A glicerin is segítségére van annak, aki gyönyörű, óriási krokodilkönnyeket szeretne ejteni. Egy színésznek muszáj ezt alkalmaznia, mert a sírás nem jön csak úgy magától, bármikor. Kell hozzá az érzelmi töltet, felgyülemlett és visszafojtott érzések, melyek végül csak így tudnak felszínre törni. A könny jöhet bánatra és örömre, fájdalomra, frusztrációra, vagy bármilyen más érzelemre, kinek-kinek a vérmérsékletétől függően. Azt már tudjuk tehát, hogy lehet pozitív és negatív egyaránt, ám az agyban lejátszódó folyamatok még ma sem tisztázottak. A tudományos vizsgálódásoknak eddig mindössze annyit sikerült feltárni, hogy a sírást kiváltó okoknak egyetlen közös pontja van: a tehetetlenség érzése, mely könnyek formájában robban ki belőlünk.

olvass tovább